Kérdésdoboz

◼ Miért legyünk körültekintőek, amikor levélben tanúskodunk?

A levélben történő tanúskodás régóta jól bevált módszer arra, hogy megosszuk másokkal a jó hírt. A közelmúlt világeseményei azonban arra késztetik az embereket, hogy óvatosan bánjanak az ismeretlen helyről kapott levelekkel. Sokszor gyanakvással fogadják az olyan borítékokat, amelyekről nem tudják, honnan érkeztek, vagy nincs rájuk írva a feladó. Ez különösen akkor igaz, ha a címzés kézzel van írva, és a boríték vastag. Lehet, hogy a házigazda felbontatlanul kidobja az ilyen leveleket. Mit tehetünk, hogy ne így történjen?

Ha lehet, géppel írjuk a levelet is, és a borítékot is azzal címezzük meg. A borítékon a házigazda nevét használjuk. Ne címezzük a „Lakónak”! Mindig írjuk rá a borítékra a feladót! Ha nem célszerű a saját címünket feltüntetni, írjuk rá a nevünket és a Királyság-terem címét. Ne küldjünk névtelen leveleket! A feladó helyére soha ne írjuk a fiókhivatal címét! (Lásd A mi Királyság-szolgálatunk 1996. novemberi számában levő Kérdésdobozt.)

További javaslatokat és egy mintalevelet tartalmaz a Fordítsuk javunkra a teokratikus szolgálati iskolát! című könyv a 71—3. oldalon. Ezek az irányelvek segítségünkre lesznek, hogy levél útján sikerüljön elérnünk másokat a jó hírrel.