Sokoldalú szaglóérzékünk
EMLÉKEKET KÉPES FELIDÉZNI, ÍZEKET FELERŐSÍTENI
MI A KEDVENC illatod? Ha ezt a kérdést intéztük az emberekhez, elbűvölő választ adtak. A sült szalonna szaga. A tengeri sós levegő. Vagy a kimosott ruhák illata a levegőben. Vagy a frissen kaszált széna illata. Erős fűszerek szaga. A kiskutya lehelete. És ha még tovább is faggatóztunk, miért éppen ezt a szagot kedvelte a legjobban, mindenki fel tudott sorolni valamilyen különleges élénk emléket, amely a szag legkisebb fuvallatára rögtön felidéződött benne. Nagyon gyakran az emlékek gyermekkorból valók.
Egy fiatalasszonynak az az emlék jut eszébe, hogy reggel ágyában fekve a sült szalonna ínycsiklandozó szaga áradt befelé s őt arra figyelmeztette, hogy reggeliznie kell családjával.
Az 58 éves Louise-nak — elmondása szerint — a tengeri levegő illata gyermekkorának nyarait juttatja eszébe, amelyeket kisgyermekként az Egyesült Államok Maine államának tengerpartján töltött el. „Milyen jó volt — emlékezik vissza — szabadon szaladgálni, játszani a homokban és kagylókat keresni, majd utána megsütni ezeket a nyílt tűzön!”
A 72 éves Michele-nek is gyermekkora jut eszébe, amikor édesanyjának segített összeszedni a megszáradt fehérneműket a szárítókötélről és belefúrta fejét a sok ruhába, amelyet a karján vitt be a lakásba, jó mélyeket szippantva a ruha friss, tiszta illatából.
A frissen kaszált széna illata Jeremyt is az 55 évvel korábbi napokra emlékezteti. Ezt az illatot akkor érezte, amikor kisgyermekként egy iowai tanyán élt és a frissen kaszált szénával megrakott szekér tetején apjával együtt sietve a csűrbe hajtottak, hogy meg ne ázzanak a közelgő eső miatt.
„Az erős fűszerek.” Ezt válaszolta a feltett kérdésre a 76 éves Jessie, aki behunyt szemmel arról a családi almavajfőzésről beszélt (erősen fűszerezett lekvár az Egyesült Államokban), amely egy kinti vasüstben főtt. Hetven év telt el azóta, de az emléke még mindig elevenen él.
Carolnak az az aranyos kiskutya jut az eszébe, amelyet ötéves korában ölébe vett és még most is emlékezik a kiskutya leheletére. Óh igen, ez a szag azt az érzést idézi fel benne, amint ott melegszik a napfényben, kint az elülső verandán és csak egy kis kreppruha van rajta.
De mi a helyzet veled? Szerzett-e már ilyen örömet egy illat, mint nekik — felidézve emlékeket és érzéseket? Érezted-e, hogy új erőre kaptál a fenyő illatú hegyi levegőtől, vagy felfrissített-e a csípős tengeri levegő belélegzése? Avagy tapasztaltad-e, hogy összefutott a nyál a szádban, amikor egy pékség mellett elhaladva orrodat megcsapta a friss sütemény illata? Gordon Shepherd, az idegtan tudósa a National Geographic-ban ezt írta: „Azt gondoljuk, életünket leginkább a látóérzékünk irányítja, de minél közelebb kerülünk az ebédidőhöz, annál jobban rádöbbenünk, mennyi igazi öröm kapcsolódik a szagláshoz is.”
A szaglásnak jelentős hatása van az ízlelésünkre is. Jóllehet az ízlelőbimbók meg tudják különböztetni a sós, az édes, a keserű és a savanyú ízeket, a szaglóérzékünk érzékelni tud más, finomabb illatokat is. Ha az ízlelőbimbónknak hiányozna valamilyen szag, az almát és a hagymát teljesen egyforma ízűnek éreznénk. Vagy például figyeld meg, mennyit veszítene ízéből a csokoládé is, ha orrodat befogva ennéd meg.
De képzelj magad elé egy ízletes ételt — mondjuk egy frissen sült pitét. Ezek az ínycsiklandozó illatok elérik orrodat, mert a pitéből kiszabaduló molekulák a levegőbe kerülve feléd szállnak. Elérve orrodat, mohón a levegőbe szimatolsz, honnan jön az illat. A levegőbe került molekulák azután bejutnak az orrba, szaglóérzékünk bámulatos mechanizmusán keresztül.
A szaglási folyamat részletesebb vizsgálatára lásd a bekeretezett részt a 24. és 25. oldalon. Valósággal lenyűgöz ennek az érzékszervünknek a bonyolult és igen kifinomult működése.
Szagok és ránk gyakorolt hatásuk
Parfümőrök, főszakácsok és borászatban dolgozó szakemberek évszázadok óta tudják, milyen jelentősége van az aromáknak abban, hogy rabul ejtsék az elmét és kellemes érzeteket váltsanak ki. Napjainkban az illatok élettani hatásaival foglalkozó pszichológusok és biokémikusok újfajta módon próbálják hasznosítani az illatokban rejlő erőt. Az illatvegyészek a kellemes illatokkal, például a gyöngyvirágtól kezdve az alma- és a fűszerillatig mindennel megpróbálkoznak, és az illatok szétpermetezésével arra kíváncsiak, hogy iskolákban, irodaházakban, óvodákban, sőt még a metróban is milyen hatással van az emberek gondolkodására és viselkedésére az illat. Azt állítják, hogy bizonyos illatok hatással vannak a hangulatra, s az emberek barátságosabbak lettek, javult a munkateljesítményük, sőt még szellemi éberségük is fokozódott.
A The Futurist folyóirat szerint az emberek sorban állnak egy híres tokiói egészségszalon előtt Japánban, mert állítólag egy 30 perces „aromakoktél” oldja a városi élet okozta feszültségérzést. Japán tudósok tanulmányozták az erdei levegőnek az emberekre gyakorolt hatásait is és gyógyulásképpen erdei sétát javasolnak a zaklatott idegzetű embereknek. A terpének (fenyőillatok), amelyeket a fenyőfák bocsátanak ki magukból, nemcsak a testre hatnak nyugtatólag, hanem az elmére is.
De nem minden illat jótékony hatású. Távolról sem! Amit valaki kellemesnek érez, azt másvalaki irritálónak tarthatja. Az erős szagok, például a kölnik illata, tudvalevőleg súlyosbítják az asztmát és egyeseknél allergiás reakciókat váltanak ki. Vannak olyan kellemetlen szagok is, amelyeket mindenki undorítónak érez — az ipari gyárkémények ártalmas füstjét vagy az autók kipufogócsövéből kiáramló mérges gázokat, a szemétlerakóhelyek bomlástermékeit és a szennyvíztisztító telepek bűzét, valamint számos ipari munkahelyen használt illékony vegyi anyagok gőzeit.
Természetesen veszélyes vegyi anyagok is előfordulnak környezetünkben, de rendszerint olyan hígításban, hogy nem ártalmasak. Ám, ha ezek a vegyi anyagok nagy töménységben fordulnak elő és szokatlanul nagymértékben vagyunk kitéve hatásaiknak, akkor még a rugalmasan alkalmazkodó szaglóidegsejtjeink is károsodhatnak. Például a festékekben használt oldószerek és sok más ipari vagy vegyi anyag a szakértők szerint veszélyes a szaglórendszerünk számára. Fizikai betegségek is csökkenthetik vagy akár tönkre is tehetik a szaglószervünket.
Értékeled ezt az adományt?
Nem kétséges, szaglóérzékünk megérdemli, hogy védjük minden ilyen ártalommal szemben. Ezért ismerd meg, milyen ártalmak származhatnak egy-egy vegyi anyagtól, amivel dolgoznod kell, és tégy ésszerű óvintézkedést érzékeny szaglórendszered védelmére. (Vö. 2Korinthus 7:1.) Másrészt az is fontos, hogy törődjünk mások érzékenységével. Otthonunk és testünk tisztán tartásával kapcsolatos magas mércénk sokat segíthet e tekintetben. Egyesek a kölnik használatának megválasztásánál rendkívül gondosak — főleg, ha tudják, hogy hosszabb ideig szoros közelségben lesznek együtt másokkal, például színházban vagy egy kongresszusi teremben. (Vö. Máté 7:12.)
Szaglórendszerünk általában kevés karbantartást igénylő ajándék. Ápolása és védelme csekély erőfeszítésbe kerül, de naponta sok-sok kellemes élménnyel gazdagít bennünket. Ha kapsz egy ajándékot, amely sok örömet szerez, nem érzel-e vágyat arra, hogy megköszönd annak, akitől kaptad? Ma milliók köszönik meg buzgón a Teremtőnek emberi testüket, amiért azt oly csodálatosan megalkotta. (Vö. Zsoltárok 139:14.) Remélhetőleg, még sokkal több hála és dicséret száll majd szerető és bőkezű Teremtőnk felé ahhoz hasonlóan, ahogyan az ősi izraeliták áldozatai is ’kedves illatul’ szálltak felé (4Mózes 15:3; Zsidók 13:15).
[Kiemelt rész/ábra a 24., 25. oldalon]
Hogyan működik a szaglószervünk?
Első: a szag érzékelése
AMIKOR lélegzetet veszünk, az orr járataiba behatolnak a szagok. Evéskor is, az étel lenyelésekor a molekulák a szájpadlás hátsó részéhez nyomulnak és az orrüregbe kényszerülnek. Először persze a szagos levegőnek el kell haladnia az „őrök” mellett. Az orrnyílásban sorakoznak a trigeminus idegsejtjei (1), amelyek tüsszentésre késztetnek, ha szúrós vagy ingerlő hatású vegyi anyagokat szagolunk. Ezek az idegek, ha valamilyen illat átható szagát érezzük, a kellemes érzés hatását keltik bennünk.
Ezután a szagmolekulákat a háromcsontos, írástekercshez hasonló, orrkagylónak nevezett nyúlványba ütköző légáram örvényei felfelé kényszerítik (2). Amíg a levegő áthalad, páratartalma megnő és felmelegszik. Ez a légáramlat a molekulákat eljuttatja a szaglóhámhoz (3), amely az érzékelés fő területe. Az orrüreg felső részén egy szűk járatban helyezkedik el egy közel 10 millió érzőneuront tartalmazó, mindössze nagyujjunk körömnagyságának megfelelő szövetdarab (4), s mindegyik idegsejt számos, szőrszálhoz hasonló nyúlványban, úgynevezett csillóban végződik és egy vékony nyákrétegbe merül bele. A szaglóhám annyira érzékeny, hogy képes 0,46 mikrogramm szaganyagot is érzékelni egy fuvallatnyi levegőben.
Persze az még mindig rejtély, hogyan érzékeljük a szagokat. Végtére is az emberek 10 000 különféle szagot tudnak megkülönböztetni. De környezetünkben több mint 400 000 szagos anyag van, és a vegyészek újabbak előállításán fáradoznak. Hogyan tudja hát orrunk érzékelni az egyes szagokat e gazdag szagáradatból? Több mint 20 különféle elmélet próbál e titokra magyarázatot adni.
Nem túl régen a tudósok nagyot léptek előre e titok megfejtésében. Az 1991-ben feltárt néhány bizonyíték szerint vannak piciny fehérje molekulák, az úgynevezett szaglóreceptorok, amelyek a csillók sejthártyáját szövik át. Ezek a receptorok nyilvánvalóan másképpen kapcsolódnak a szagmolekulák különböző típusaihoz, így mindegyik szagnak eltérő „ujjlenyomata” van.
Második: a szag továbbítása
Ahhoz, hogy az agyba eljusson az üzenet, kódolt elektrokémiai jelek haladnak a szaglóidegeken keresztül (4). Dr. Lewis Thomas, tudományos cikkíró ezeket a neuronokat „a modern világ ötödik csodájának” nevezi. Egyedül ezek az elsődleges idegsejtek néhány hét alatt képesek megújulni. Nincs védőgát közöttük és a környezet ingerei között, miként az érző idegsejtek esetében, amelyek a szemben és a fülben védetten húzódnak meg. Ehelyett a szaglóidegek magából az agyból jönnek ki és a külvilággal közvetlenül kerülnek érintkezésbe. Az orr az a hely, ahol az agy és a környezet összetalálkozik.
Mindezek az idegsejtek egy irányba igyekeznek: az agy alsó részén lévő buzogány alakú páros bulbus olfactoriushoz (5). Ezek jelentik a fő átkapcsolóhelyet az agy többi része felé. Először azonban megszűrik a szaginformációk sokaságát, kiválasztják a leglényegesebbeket és csak azokat engedik továbbjutni.
Harmadik: a szag észlelése
A bulbus olfactorius szerteágazó „vezetékrendszerrel” kapcsolódik az agy limbikus rendszeréhez (6). egy bonyolult átkapcsolórendszerhez, amely kulcsszerepet játszik az emlékek tárolásában és az érzelmi reakciók kiváltásában. Itt alakul át „a valóság zord világa az emberi érzések kavargó katlanává” — írja a The Human Body című könyv. A limbikus rendszernek olyan sokrétű kapcsolata van a szaglószervvel, hogy sokáig rhinencephalon, azaz „szaglóagy” néven utaltak rá. Az orr és a limbikus rendszer között e szoros kapcsolat lehet a magyarázata annak, hogy miért reagálnak az emberek érzelmekkel és nosztalgiával a szagokra. Gondolj csak a sült szalonnára! A tiszta fehérneműre! A frissen lekaszált szénára! Vagy a kölyökkutya leheletére!
A limbikus rendszer a szagtól függően aktiválja a hipotalamuszt (7), amely viszont utasítja az agy legfontosabb mirigyét, az agyalapi mirigyet (8), hogy termeljen különböző — például étvágyat vagy nemi tevékenységet serkentő — hormonokat. Nem csoda tehát, ha egy étel szaga hirtelen éhségérzetet kelt, vagy ha egy kölni illata fontos tényező a nemi vonzalom felkeltésében.
A limbikus rendszer kapcsolatban áll a neocortexszel is (9), az agyon belül ezzel a meglehetősen intellektuális, elemző szomszédos területtel. Itt történik az orrból származó információk egybevetése a más érzékszervekből befutó ingerekkel. Egy pillanat alatt az alábbi adatokból: a csípős szagból, a pattogó hangból és a levegőben terjengő alig észrevehető füstből össze tudod állítani a végkövetkeztetést: tűz van!
A talamusznak (10) is fontos szerepe van, talán ez közvetít a két alapvetően különböző rész, az „érzelmi töltést adó” limbikus rendszer és az „intellektuális” neocortex között. A szaglókéreg (11) segít a hasonló szagok között különbséget tenni. De a különböző agyrészek is üzeneteket küldenek vissza a közvetítő állomásnak, a bulbus olfactoriusoknak. Miért? Azért, hogy a szaglóidegek módosíthassák a szagok érzékelését, azaz, hogy tompítsák vagy akár teljesen kioltsák őket.
Bizonyára észrevetted, hogy nincs gusztusod az ételre, ha már kielégítetted az étvágyadat. Vagy voltál-e már kénytelen hosszabb ideig belélegezni valamilyen átható, elkerülhetetlen szagot, amely egy idő múltán mintha veszített volna kellemetlen erejéből? A szaglóidegek az agy tájékoztatása alapján módosítottak ezen a helyzeten. Lehet, hogy a csillókban lévő érzékelősejtek segítik őket, amelyekről köztudott, hogy hamar kifáradnak. De ezt hasznosnak kell tekintenünk, különösen, ha elviselhetetlen bűzt vagyunk kénytelenek szagolni.
Ugye milyen csodálatos rendszer ez? Pedig alig érintettük ezt a témát. Holott egész könyveket írtak már e bonyolult és kifinomult érzékelő rendszerünkről.
[Ábra]
(Lásd a kiadványt.)
[Kiemelt rész a 26. oldalon]
Amikor szaglásunk nem működik jól
Az emberek milliói arról panaszkodnak, hogy rossz a szaglásuk. A tavaszi illat vagy az ízletes étel szaga szinte semmit sem jelent nekik. Egy nő a szaglásának hirtelen elvesztését így írja le: „Valamennyien tudunk a vakságról és a süketségről, és én természetesen sohasem cserélném fel a szaglás elvesztését ezekkel a betegségekkel. Ennek ellenére annyira természetesnek vesszük a kávé zamatos illatát és a narancs édes ízét, hogy amikor elveszítjük a szagló és ízlelő képességünket, az majdnem olyan, mintha elfelejtenénk lélegezni” (Newsweek folyóirat).
A szaglószervünk rossz működése életveszélyes is lehet. Egy Eva nevű nő ezt mondja: „Mivel nem érzem a szagokat, nagyon elővigyázatosnak kell lennem. Beleborzongok a közelgő tél gondolatába. Ilyenkor be kell csuknom az összes ablakot és ajtót a lakásomban. Friss levegő nélkül viszont könnyen megfulladnék a kiömlő gáztól, ha netalán elaludna a láng a gáztűzhelyen.”
Mi miatt veszítjük el szaglóképességünket? Jóllehet több tucat oka is lehet ennek, mi csak a három legfontosabb okot említjük meg: a fejsérülést, a felső légutak vírusos megbetegedését és a sinus megbetegedését. Ha az idegpályák megszakadnak, ha a szaglóhám érzéketlenné válik, vagy ha gyulladás, illetve elzáródás miatt a levegő nem tudja elérni a szaglóhámot, a szagérzékelésünk elvész. E betegségek fő okának kivizsgálása céljából felállítottak egy klinikai kutatóközpontot az ízlelés és a szaglás tanulmányozására.
Dr. Maxwell Mozell, Syracuseban a State University of New York Health and Science Center tagja elmondta egy interjúban: „Voltak olyan betegeink, akik [csak maguk érezték a rossz szagot]. Folyton elviselhetetlen szagot éreztek. Egyik nő mindig halszagot érzett az orrában. Képzelje el, milyen érzés lehet, ha mindennap és minden percben halszagot vagy az égő gumi szagát érezné.” Egy nő csak úgy szabadult meg a 11 éve tartó, orrában érzett kellemetlen szagtól és az így kifejlődő depressziójától, hogy kioperáltatta az egyik bulbus olfactoriusát.
[Kép a 23. oldalon]
Egy kiskutya lehelete
[Kép a 23. oldalon]
Sült szalonna
[Kép a 23. oldalon]
Frissen kaszált széna