ORR, ORRLYUK

Az arcnak az a része, mely járatot képez a légzéskor áramló levegőnek; emellett a szaglás szerve.

Amikor Isten megteremtette Ádámot, „az orrába lehelte az élet leheletét [a nesá·máʹ egyik alakja], így lett az ember élő lélekké” (1Mó 2:7). Az ’élet lehelete’ nem csupán megtöltötte levegővel a tüdőt, hanem ellátta a testet azzal az életerővel is, melyet a légzés tart fenn. Az orrlyukakon keresztül beszívott levegő létfontosságú; ez tartja fenn az életerőt. Az özönvíz idején „minden, aminek az orrában az életerő lehelete működött, vagyis minden, ami a szárazföldön volt, meghalt” (1Mó 7:22).

Az orr, illetve orrlyuk szó héber megfelelője (ʼaf) sokszor az egész arcra utal. Ádám azt a büntetést kapta, hogy a földet munkálva ’arca [betű szerint: ’orra’, v. ’orrlyuka’] verítékével’ egye a kenyerét (1Mó 3:19). Lót arccal (orral) a földig hajolt a látogatóba érkezett angyalok előtt (1Mó 19:1).

A szaglás és az ízlelés kifinomultsága: A szaglószervi rész az orrüreg felső szakaszában van, ahol a szaglóidegek szőrszerű végződésekben érnek véget. Ugyancsak itt találhatók a háromosztatú ideg finom végződései. Az ember szaglása nagyon kifinomult. A Scientific American egyik cikke (1964. február. 42. o.) a következőket írta: „A szaglás egyértelműen kémiai érzékelés, és ez az érzékelés közismerten kifinomult. A vegyész számára az orr szaglóérzéke, ahogyan kiválasztja és megkülönbözteti az anyagokat, a csodával határos. Az orr képes olyan bonyolult összetételű anyagokat analizálni, melyeket a vegyész a laboratóriumban hónapokig vizsgálna. Az orr azonban egy szempillantás alatt azonosítja őket, akkor is, ha oly parányi mennyiségről (akár a gramm tízmilliomod részéről) van szó, melyet gyakran a legérzékenyebb, modern laboratóriumi berendezések sem képesek észlelni – nem beszélve az elemzésükről és a besorolásukról.”

Az orrnak fontos szerepe van az ízlelésben is. Alapvetően négy ízt különböztetünk meg: az édes, sós, savanyú és keserű ízt. Ezeket a szájban lévő ízlelőbimbók érzékelik. Mindazonáltal a szaglásnak köszönhető, hogy élvezhetjük az ételek ízének nagy részét. Például, annak, akinek eldugult az orra, nehéz lehet megkülönböztetnie két ételt, ugyanis ilyenkor szinte teljesen íztelennek érzi az ételek többségét.

Szépség: Az orr, mivel szembetűnő helyen található, ha formás, nagyban hozzájárul az arc szépségéhez. Az Énekek énekében (7:4) Sulamit orra olyan, mint „a Libanon tornya”; ez a lány orrának szimmetriájára utalhat, mely méltóságot és szépséget kölcsönöz Sulamit arcának. Izrael papjai Istent képviselték a nép előtt, ezért Isten megkövetelte, hogy testi fogyatékosság nélküliek legyenek. Az egyik követelmény szerint nem lehetett pap az, akinek hasított vagy csonkított volt az orra (3Mó 21:18).

Jelképes értelem: Az orr, illetve orrlyuk jelentésű szó (ʼaf) többnyire jelképes értelemben használatos a harag kifejezésére (a feldühödött ember erőteljes légzése vagy horkantása miatt). (Lásd: HARAG.) Jehovának azokkal a megnyilvánulásaival is kapcsolatban áll, melyeket a haragja vált ki (Zs 18:8, 15), illetve azzal, amikor erőteljes tevékeny erejét fejti ki (2Mó 14:21; 15:8).

Amikor Izrael utálatos bálványimádatba esett, Jehova izzó haragját vonta magára. Ézsaiás próféta által így beszélt erről Jehova: „Ezek füst az orromban, egész nap égő tűz” (Ézs 65:5).

A Példabeszédek 30:32, 33 kijelenti: „Ha ostobán cselekedtél, felemelve önmagad, és ha gondolataidat erre összpontosítottad, tedd kezedet a szádra. Mert a tej köpülése vajat hoz elő, az orr szorítása vért hoz elő, a harag nyomása pedig veszekedést hoz elő.” Ez az állítás erőteljesen hangsúlyozza, milyen bajt idézhet elő, aki helytelenül beszél, haragot táplál, vagy féktelenül szabadjára ereszti dühét. A versben az eredeti nyelven egy szójáték található: az „orr” szó kettős száma fejezi ki a ’haragot’.