Mi megy végbe az erkölcs terén?
KORMÁNYTISZTVISELŐK. Politikai címre jelöltek. Vallásvezetők. Ezektől a személyektől azt várjuk el, hogy a kifogástalan viselkedés példaképei legyenek. Manapság azonban e magas állású férfiak botrányos jelenetek főszereplői. Kifogásolható viselkedésük a bűnök széles skáláján mozog — kezdve a házasságtöréstől és arcátlan hazugságtól az agyafúrt pénzügyekig és a sikkasztásig.
A The Death of Ethics in America című könyv így kesereg: „Jóllehet a nemzet figyelmét leginkább a halálos betegség . . . a szerzett immunhiányos tünetegyüttes [AIDS] köti le, de van az AIDS-nek egy újabb változata: a szerzett becsületességhiányos tünetegyüttes [angolul: Acquired Integrity Deficiency Syndrome], amely szintén kezd járványos méreteket ölteni. Ám itt elmaradtak a gyógyításra való hasonlóan sürgető felhívások.” (Kiemelés tőlünk.) A Time folyóirat azt állítja, hogy az Egyesült Államok „erkölcsi fertőben él”.
Az erkölcsi fertő nem korlátozódik csak az Egyesült Államokra. Újabban a francia, görög, indiai, indonéziai, izraeli, japán, kínai és a német társadalmat is megrázkódtatták azok a botrányok, amelyekbe vezető személyek keveredtek bele. Így nem kell meglepődnünk, hogy a társadalom vezető férfiainak erkölcsbe ütköző viselkedése voltaképpen az egész társadalom tükörképe. Thaiföld miniszterelnöke a megvesztegetést országa „rákos betegségének” nevezte. Hozzáfűzte, hogy az egész társadalom szenved az elferdült értékekben gyökerező mohóságtól.
Az emberek jogosan kérdezik: ’Mi az oka annak, hogy ennyire megváltoztak az erkölcsi normák? És ami még lényegesebb: Hová vezet mindez?’
Amikor ’a lopás nem számít lopásnak’
Columbusban (Ohio állam, USA) egy páncélautó hátsó ajtaja kinyílt, és kiesett az autóból két pénzes zsák. Amikor a szél felkapta a körülbelül kétmillió dollár értékű pénzt és az országút mentén szétszórta, több autóvezető kiugrott a kocsijából, hogy megtömje zsebeit és pénztárcáját e bankókkal. Egy-két autóvezető CB-rádióján értesített másokat, hogy vegyenek részt a lopásban.
Annak a hivatalos felszólításnak szinte senki sem tett eleget, hogy 10 százalék jutalom ellenében szolgáltassák be a talált pénzt. Legtöbben azt a megoldást választották, hogy „a megtaláló jogcímén megtartották maguknak a pénzt”. A pénznek csak egy piciny hányada került vissza a hatóságokhoz. Egy férfi azzal próbálta menteni lopását, hogy az „ajándék Istentől”. De ezek az esetek nem egyedülállóak. Járókelők is ugyanilyen mohón viselkedtek, amikor a kaliforniai San Franciscóban és a kanadai Torontóban kirepült a páncélautóból a pénz.
Az a körülmény, hogy a különben becsületes és derék emberek is hajlandók lealacsonyodni a tolvaj szintjére, nyugtalanító következtetések levonására ad alkalmat. Legalábbis ezekből az tűnik ki, hogy mennyire eltorzult az emberek közfelfogása az erkölcsi nézetekről. Thomas Pegge, a New York-i Columbia Egyetem filozófia karának professzorhelyettese úgy érvel, hogy bár a legtöbb ember erkölcstelennek tartja, ha valaki egy másik embertől lop, de azt nem tartja ugyanilyen bűnnek, ha egy intézménytől lop.
A nemi erkölcs változása
Az erkölcsről vallott eltorzult nézetek különösen megfigyelhetők a szexuális élet területén is. Nemrégen felmérést végeztek, és ebből kiderült, hogy az emberek meglepő módon elnézően ítélik meg a jelöltek házasságtörő eseteit. Egy író szerint az ilyen szavazók feltehetőleg azért nem ítélik meg oly szigorúan a házasságtörést, mert ’ők maguk is érintve vannak benne’.
Valójában a statisztikai adatokból nemrégen azt tűnt ki, hogy az Egyesült Államokban a házasságban élők 31 százaléka folytatott és még jelenleg is folytat nemi viszonyt házastársán kívül. Az amerikaiak többsége, vagyis 62 százaléka „nem lát ebben erkölcsileg semmi kivetendőt”. A házasság előtti nemi életről az emberek ugyanilyen engedékeny szellemben beszélnek. Egy 1969-ben készített felmérés szerint az Egyesült Államok közvéleményének 68 százaléka akkor még helytelenítette a házasság előtti nemi életet. Ma csak 36 százaléka helyteleníti. Az 1960-as években a megkérdezett nőknek körülbelül a fele szűzen ment férjhez. Ma csak 20 százaléka megy szűzen férjhez.
Mi számít erkölcsösnek?
Az erkölcs változása az üzleti életben is megfigyelhető. Két évtizeddel ezelőtt a megkérdezett elsőéves főiskolai hallgatók 39 százaléka azt felelte, hogy „az anyagi siker az élet fontos vagy nélkülözhetetlen része”. 1989-ben már kétszer annyian feleltek így. Szemmel láthatóan a fiatalokat legfőképpen a pénzszerzés érdekelte — ennek minden riasztó erkölcsi következményével együtt.
Amikor 1093 végzős középiskolás diákot megkérdeztek, 59 százalékuk azt válaszolta, hogy már 10 dollár értékű üzletbe is hajlandó belemenni — akár hat hónapi felfüggesztett börtönbüntetés kockázata mellett is. 67 százalékuk viszont azt mondta, hogy minden további nélkül kész meghamisítani egy üzleti költségvetést, többletértéket számítva fel; 66 százalékuk kész lett volna hazudni, ha ez üzleti célját előmozdította volna. A fiatalok ilyen irányú erkölcsi viselkedése annak a mintának felel meg, amelyet idősebbektől látnak. Amikor 671 üzletvezetőt megkérdeztek az üzleti élet etikájával kapcsolatban, majdnem egynegyed részük azt bizonygatta, hogy az üzleti etika bizony akadálya a sikeres karrier elérésének. Több mint fele azt mondta, hogy ha boldogulása ezt kívánta, kész volt a törvényeket is úgy értelmezni, hogy az ne gátolja őt céljai elérésében.
E nyugtalanító irányzat megakadályozása céljából egyes kollégák azt javasolják, hogy vezessenek be etikai tanfolyamokat. De sokan kételkednek az ilyen tanfolyamok sikerességében. „Képtelenek vagyuk belátni, hogyan tudna javítani a helyzeten egy ilyen etikai tanfolyam — mondta az egyik vezető kanadai üzletember. — Az egészséges értékekkel rendelkező tanulók nem fognak sok újat tanulni, akik pedig kezdettől fogva nem becsületes jellemű emberek, lehet, hogy éles eszüket arra fogják felhasználni, hogyan eszeljenek ki más olyan eljárást, amellyel valahogy mégis mód nyílna az erkölcstelenség elkövetésére.”
Hasonló szellemben állított fel magának sok üzletember egy hivatalos etikai kódexet. A szakértők azt állítják, hogy ilyen etikai szabályok csak szemfényvesztésnek számítanak, és ritkán szentelnek nekik figyelmet — legfeljebb egy ártalmas botrány eredményeként. Ironikus módon, egy nem régi felmérés szerint az írott etikai szabályokkal rendelkező cégeket gyakrabban éri olyan vád, hogy etikába ütközően viselkednek, mint azokat a cégeket, akik ilyenekkel nem rendelkeznek.
Igen, az élet minden területén tapasztaljuk az erkölcsök változását, és úgy tűnik, hogy senki sem tudja, merre tart az erkölcs. Egy üzletvezető ezt mondja: „Ma már nincsenek olyan határjelzők, amelyek megmondanák, mi a helyes és mi a helytelen. Fokozatosan megszűntek.” Miért tűntek el ezek az erkölcsi határjelzők? Mi tölti be a helyüket? Ezeket a kérdéseket a következő cikkekben fogjuk megvizsgálni.