Merre tart az erkölcs?

ÉVSZÁZADOK óta sok országban a Bibliát tartják az erkölcs irányadó mértékének. Jóllehet nem élt mindenki a Biblia magas erkölcsi követelményeinek megfelelően, a Biblia annak a társadalomnak, amely elismerte, közös erkölcsi nyelvezetet, a viselkedés megítélésére biztos zsinórmértéket adott. Joseph O’Hare, a jezsuita egyetem rektora így kesergett: „Megvoltak a hagyományos zsinórmértékeink, de ezeket kétségbe vonták és hiányosnak találták, vagy nem tekintették többé divatosnak. Most úgy tűnik, semmilyen erkölcsi útbaigazítónk sincs.”

Mi okozta a Biblián alapuló erkölcs elvetését? Az egyik fő tényező az evolúciós elmélet széles körű elfogadása. Az American Values: Opposing Viewpoints című könyv ezt mondja: „Minden ismert civilizációban az emberek kétféle világban hittek: abban a világban, amelyet láttak, és abban, amelyet nem láttak . . . A láthatatlan világ szolgáltatta az alapot az élet értelméhez és értékeihez . . . Ez volt a társadalmak összetartó ereje. Ám az utolsó évszázad közepe óta az embereknek azt kezdték mondogatni: nincs láthatatlan világ. Ilyen igazában soha nem is létezett.” Különösen ettől kezdve érték a Bibliát és annak erkölcsi felfogását példa nélküli támadások. A filozófiai támadások között volt az ún. Biblia magasabb kritikája és Darwin A fajok eredete című könyvének megjelenése.a

Az evolúciós elmélet sok ember elméjében aláásta a Biblia tekintélyét. Ahogy a Harvard Magazine-ban megjelent cikk ezt megfogalmazta, a Biblia ezentúl csak „egy kedves, allegórikus történet” lett. Ennek az irányzatnak az erkölcsi felfogásra gyakorolt hatása igen káros volt. Az evolúció így — hogy Fred Hoyle, híres tudós szavait idézzük — „szabad teret engedett minden megalkuvó viselkedésnek”.

Az evolúciós elmélet azonban csak részben felelős ezért a kialakult helyzetért. A két világháború tovább növelte az emberek széles körben elterjedt csalódását a vallással szemben. Az ipari forradalom is nagy társadalmi — és erkölcsi — változásokat hozott magával. Azonkívül a hatalmas tömegtájékoztatás eszközeinek nagyarányú elterjedése lehetővé tette, hogy a nagymértékben hanyatló erkölcs befolyásának tegye ki az embert.

Minden viszonylagos?

Nem nagyon csodálkozhatunk, ha sok embernek nincs erkölcsi téren semmi támpontja. Sodródnak, akárcsak egy kormányozhatatlan hajó. Sokan például az erkölcsi relativizmus közkedvelt álláspontjára helyezkednek, amely azt tartja, hogy „az etikai igazságok az ilyen igazságokat megtartó egyénektől és csoportoktól függnek”. E filozófia szerint nincsenek erkölcsi abszolútumok — minden viszonylagos. „Ami helytelen a szemedben, nem biztos, hogy más szemében is az” — állítják a relativisták. Mivel erkölcsi iránytűjük beáll bármelyik irányba, bármilyen magatartásformát készek gyorsan elfogadhatónak tartani.

Így az a cselekedet, amelyet korábban „bűnösnek” vagy „rossznak” mondtak, egyszerűen csak „buta” cselekedetté mérséklődik. Lehet, hogy egy cselekvést „undorítónak” tartanak, de nem ítélik „erkölcstelennek”. A régen élt Ésaiás próféta napjaira emlékeztetnek ezek, amikor egyesek a ’gonoszt jónak mondták és a jót gonosznak . . . a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé tették’ (Ésaiás 5:20).

A felelősség alól való kibúvás

Egy másik erkölcsi irányzat a felelősség alól való kibúvás. Ádám Évát, Éva viszont a kígyót okolta. A mai törvénysértők is megpróbálnak a felelősség alól kibújni, és ezt gyakran megkönnyítik a jogi és pszichiátriai szakemberek. A U.S.News & World Report-ban megjelent egyik cikk szemére vetette a pszichiátriában dolgozó szakembereknek, hogy „olyan új betegségeket találnak ki, amelyek a törvénysértőket tehetetlen áldozatoknak mutatják be”. Az Amerikai Pszichiátriai Egyesület állítólag például komolyan fontolgatta azt, hogy az erőszakos nemi közösülést elkövetőket más elnevezéssel: „parafíliás nemi erőszak”-betegség áldozatainak nevezi el. Egyesek úgy érezték, ez annyi, mint törvényesen szabad utat engedni a büntetlenül gyakorolt nemi erőszaknak. „A nők oly hevesen tiltakoztak, hogy a nemi erőszak végül is gyorsan eltűnt mint betegség.”

Ezzel nem akarjuk tagadni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a gyermekkori traumáknak lehetnek káros kihatásaik a felnőttkorban. De tévedés lenne azt állítani, hogy ilyen gyermekkori traumák mentségül szolgálhatnak egy felnőtt erőszakos vagy erkölcstelen viselkedésére.

Fiatalok — erkölcsi iránytű nélkül

A világ erkölcsi zűrzavara különösen a könnyen befolyásolható fiatalokban hagy észrevehető nyomot. Robert Coles, a Harvard Egyetem kutatója úgy találta, hogy nincs semmi alapja annak a feltevéssorozatnak, hogy ez hat irányítólag az amerikai gyermekek erkölcsi életére. Őket többféle erkölcsi iránytű vagy értékrendszer vezeti. Az iskoláskorú fiatalok egyik csoportjának majdnem 60 százaléka a feltett kérdésre azt válaszolta, hogy számukra az az irányadó, ami a boldogítja őket vagy ami jó közérzetet biztosít nekik.

Esetenként az iskolák is növelik az erkölcsi zűrzavart. Vizsgáljuk meg azt a tekintélyes programot, amelynek címe: „Értékek tisztázása”, amelyet néhány évvel ezelőtt vezettek be az amerikai iskolákba. Mi az alaptanítása? Az, hogy a gyermekeknek biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy maga döntse el, mit választ saját erkölcsi értékének.

Az ilyen beállítottság erkölcsi üressége egy New York-i iskola egyik diákjának a tapasztalatából is lemérhető, aki elhatározta, hogy visszaadja a talált pénztárcát, amelyben 1000 dollár készpénz volt. Mi volt a reagálása osztálytársainak, akik egy erkölcstan órán vettek részt? Ugratták és gúnyolták ezért a tettéért. És ami még rosszabb volt, egyetlen tanár vagy iskolai elöljáró sem dicsérte meg a tanulót becsületes eljárásáért. Az egyik tanár az elmaradt dicséret miatt így mentegetődzött: „Ha én állást foglalok valami mellett, ami jó vagy rossz, akkor én mint tanácsadó nem adom meg a döntés lehetőségét a tanulóknak.”

Fel tudják-e tartóztatni az erkölcsi hanyatlást az egyházak?

Nem meglepő tehát, hogy a világ siralmas erkölcsi állapota visszatetszést vált ki az emberekben. Sokan azt követelik, térjünk vissza a hagyományos értékekhez, amin néhányan elsősorban a vallást értik. De az egyházak az erkölcsi vezetés terén gyenge eredményeket értek el. A presbiteriánus egyház közgyűlése (Amerikában) elismerte: „Nemcsak arányaiban, hanem hatásaiban is rettenetes válsággal nézünk szembe.” Milyen természetű válsággal? „Országunkon belül a papok 10—23 százaléka belekeveredett valamilyen szexuális kapcsolatba, szexuális viszonyt folytatott híveivel, ügyfeleivel, és alkalmazottaival stb.”

Mindenütt tapasztalható a vallásból való kiábrándulás. Az Egyesült Államok Üzleti és Ipari Tanácsának elnöke ezt így összegezte: „Az egyházi intézmények nem tudták a történelmi értékeiket továbbadni, és sok esetben ők okozták az [erkölcsi] bajt, amikor szószólói lettek a felszabadítási teológiának és annak a felfogásnak, amely az emberi viselkedést lazán ítéli meg.”

Világos tehát, hogy a kiiskolázatlan emberi lelkiismeret nem elegendő az emberiség irányításához. A mai erkölcs a teljes erkölcsi összeomlás felé tart. Olyan útmutatóra van szükségünk, amely egy tőlünk magasabb rendű forrásból ered. (Vö. Példabeszédek 14:12; Jeremiás 10:23.)

Létezik ilyen útmutató. Mindenki számára hozzáférhető, aki óhajtja.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

Az evolúciós elméletbe vetett hit eredményeként a Biblián alapuló erkölcsi felfogást elvetették

[Oldalidézet a 6. oldalon]

’A papság 10—23 százaléka szexuális viszonyt folytatott híveivel, ügyfeleivel és alkalmazottaival stb.’

[Kép a 7. oldalon]

A papság a Biblia helyett az emberi bölcsességen alapuló erkölcsi rendszert támogatta