Vallási válság Hollandiában

Az Ébredjetek! hollandiai tudósítójától

„KÉRHETNÉM, hogy az utolsó atya kapcsolja le a villanyt?” Ez a fanyar tréfa forog közszájon Hollandia monostoraiban. Azt az időt jósolja meg, amikor az utolsó szerzetes vagy pap is kisétál az ország utolsó, még működő monostorából, és üresen hagyja. Arra kérik, hogy semmiképpen ne hagyja égve a villanyt az elhagyatott épületben! Tényleg megtörténhet ilyesmi? Az a veszély fenyegeti-e a holland papságot, hogy eltűnik nyájával együtt?

A papi hivatás elhagyása

Ami a katolikus egyházat illeti, a papság létszáma minden évben csökken. A világi papok száma 1968—1978-ig 27,2 százalékkal csökkent, és ez az irányzat azóta is folytatódik. Miért? Az egyik ok adott: a papok kötelező nőtlensége. Az Országos Pásztori Zsinat 1970-ben úgy határozott, hogy „a papok kötelező nőtlenségét — mint a feladatok lelkészi teljesítésére vonatkozó követelményt — törölni kell”. A holland püspökök úgy gondolták, hogy a híveknek az is a javukra lenne, ha nős papok szolgálhatnák ki őket. VI. Pál pápa azonban erőteljesen visszautasította az ötletet. Kétségtelenül ez volt az egyik oka annak, amiért ezt követően több mint 2000 pap köszönt el a papi hivatástól 1980 elejére, és a papi szolgálatba lépők száma csökkent.

A hollandiai papi hivatásban beállt csökkenést magyarázva az egykori Alfrink bíboros visszaemlékezett arra az időre, amikor egy pápai követ a bíboros háza előtt egy papneveldét szemlélgetve hangosan azon gondolkodott, hogy vajon a püspökök miért zártak be ilyen gyönyörű épületeket. A bíboros ezt válaszolta: „Nyilvánvalóan nem érted. A püspökök nem zártak be egyetlen papneveldét sem; mindössze bezárták az ajtókat, miután a papjelöltek eltávoztak.”

Nemcsak a papság, hanem a nyája is elhagyja az egyházat Hollandiában. És ez nem új jelenség. Egy összeírás 1879-ben azt mutatta, hogy a lakosságnak csak kevesebb mint 1 százaléka volt világi, vagyis nem egyháztag. 1920-ra a lakosságnak majdnem 8 százaléka állította, hogy nem tartozik valláshoz. Ez a szám 1930-ban 14,4 százalékra emelkedett. 1982-re ijesztő módon 42 százalék lett, egy még újabb felmérés pedig azt mutatta, hogy a hollandok több mint 51 százaléka nem tartozik semmilyen egyházhoz.

„Jégkorszak” az egyház számára

Az egyház taglétszámának csökkenésénél még drámaibb az egyházak látogatottságának csökkenése azokkal kapcsolatban, akik igenis az egyházhoz tartoznak. A De Telegraaf nevű újság 1988-ban ezt a főcímet közölte: „Jégkorszak köszönt be az egyház számára.” Az újság ezt mondta: „Többé már nem lep meg senkit, ha egy templom megszűnik. Az egyházak látogatottsága ijesztő módon csökken. Ez nemcsak a katolicizmusra igaz, hanem a református és kálvinista egyházra is. Ha ez az elvilágiasodás folytatódik, akkor néhány nemzedéken belül már senki nem fog templomba járni.”

Az újság a továbbiakban megjegyezte, hogy a hanyatlás a római katolicizmusban a legnagyobb. Megemlítette, hogy 1965-ben az összes holland katolikusnak még mintegy 60 százaléka járt misére. 1975-ben ez a szám 28 százalék volt. Az elmúlt években kevesebb mint 16 százalékra esett vissza.

Az egyházak látogatottságának csökkenése hatással van az egyház épületeire is, amelyeket bezárnak, ha a magas fenntartási és működtetési költséget a csökkenő taglétszámú gyülekezetek már nem tudják tovább fizetni. Így számos vallási épület megy tönkre, vagy eladják egyéb használatra. Ma már kevesen csodálkoznak, ha belépnek egy egyházi épületbe és azt találják, hogy azt múzeumnak, kerékpárüzletnek, sportteremnek, hangversenyteremnek, virágüzletnek, étteremnek vagy lakásnak használják.

Nem meglepő hát, hogy a vallási tekintélyek borúlátóak a jövőt illetően. II. János Pál pápa hollandiai látogatása után az egyik püspök ezt mondta: „A pápa egy holttestet látogatott meg, vagy legalábbis egy olyan halálos beteget, aki azt hiszi, hogy még mindig él.”

Amiért elhagyják az egyházat

Az egyház taglétszámának csökkenését néhány új tényező is felgyorsítja. Ezek közé tartozik a tekintély iránti tisztelet összeomlása. Az emberek már nem hajlandók elfogadni a dolgokat csupán azért, mert valamilyen tekintélyes személy mondja nekik. Ezzel kapcsolatos az egyéni szabadságra helyezett hangsúly is. Az emberek ma saját maguk akarják meghatározni, hogy miben higgyenek és miként cselekedjenek.

A másik két kiváltó tényező állítólag a hírközlő szervek hatása és az intézményekbe vetett bizalmatlanság modern irányzata. Ehhez járul még annak az érzése, hogy a fennálló intézetek megvonják az emberektől a szabadságot és egyéniségük jellegét. Továbbá, még ha az emberek vallásos érzületűek is, a körülmények arra indíthatják őket, hogy elhagyják az egyházukat. A hagyománytisztelő egyháztagok például kényelmetlenül érzik magukat egy olyan egyházban, ahol haladó szellemű lelkész vagy pap van. A modern gondolkodású templomba járók pedig úgy érzik, hogy ők nem a konzervatív gyülekezetbe valók.

A protestáns oldalon a kálvinista egyház már régóta arról híres, hogy ódivatú erkölcshöz ragaszkodik. Ezért sokan meghökkentek, amikor 1979-ben a Holland Kálvinista Szinódus arra sürgette a helyi egyházakat, hogy engedjék úrvacsorát venni és szolgálni a homoszexuálisokat. 1988-ban a nemzetközi Kálvinista Ökumenikus Szinódus arra kérte a hollandiai kálvinistákat, hogy gondolják át a kérdést, de a szinódus közölte, hogy a döntés visszavonhatatlan. 1989-ben a Holland Református Egyház szinódusa is arra szavazott, hogy ellenez minden fegyelmi eljárást a homoszexuálisok ellen. Képzeld el, hogyan érezhettek a „régimódi” protestánsok, amikor az egyik kálvinista lelkész — egy homoszexuális — azt a kijelentést tette a templomban, hogy „a homoszexualitás Isten ajándéka; Isten a rózsaszíneket (ez a kifejezés a homoszexuálisokra is utal) is szereti”!

A keresztényiség megszűnik létezni?

Az előbb említett tényezőkre és sok egyéb tényezőre való tekintettel meglepő-e, ha népes tömeg vándorol el az egyházaktól Hollandiában és sok más országban? Gondolkodó emberek még arra a végkövetkeztetésre is eljutnak, hogy az igaz keresztényiség esetleg már sehol sem található meg. Végül vajon kihal a keresztényiség?

A Biblia megjövendölte, hogy napjainkban elapad a kereszténység és egyéb vallások támogatása (Jel 16:12; 17:15). A Biblia azonban azt is előre látta, hogy némelyek nem csupán az elégedetlenség vagy a kiábrándultság miatt hagyják el a hamis vallást, hanem pozitív szándékkal. A Biblia prófétai módon sürget: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben” (Jelenések 18:4). Az „ő”, akire az utalás történik, a jelképes vallási prostituált, a „Nagy-Babilon”, amely felöleli a világ valamennyi vallását, beleértve a modern kereszténység vallásait is. Az „én népem” azok az őszinte igazságkeresők, akik elhagyják Nagy-Babilont, mivel úgy akarják Istent szolgálni, ahogyan Jézus tanította. A kereszténység oly messze eltért az igaz keresztényiségtől, hogy az őszinte szívű embereknek ki kell futniuk onnan, hogy elfogadhatóan szolgálják Istent.

Az igazi keresztényiség él és virágzik Hollandiában éppúgy, ahogyan szerte a földgolyón. Jehova Tanúi tökéletlenségük ellenére Krisztus tanításait és cselekvési módját követik. Nem várjuk el tőled, hogy egyszerűen elfogadd ezt a kijelentést. Miért ne vizsgálnád meg a Tanúk hitnézetét a Biblia fényében, és miért ne győződnél meg róla magad? Tanuld meg Isten Szavából Jézus apostolainak keresztényiségét, összehasonlítva azzal, amit a kereszténység egyházai tanítanak és gyakorolnak évszázadok óta. Ez — amint azt Pál apostol kifejtette — hasznodra válik ’a jelenvaló és a jövő életben’ is (1Timótheus 4:8).

[Képek a 10., 11 oldalon]

Európában ma sok templomot világi célokra használnak fel. 10. oldal: Garázs Hollandiában. 11. oldal: Nyugdíjas klub, műhely, fiúk klubja, és egy elhagyatott templom a walesi Penygraigben