Jehova Tanúi igazolást nyertek a gyermekelhelyezési küzdelemben
INGRID HOFFMANN két gyermeke elhelyezéséért küzdött az előző évtized közepétől. Ez az osztrák asszony római katolikusként született és nevelkedett, egy katolikus hittársához ment feleségül, és 1980-ban egy kisfiúnak, 1982-ben egy kislánynak adott életet. 1983-ban azonban a házaspár elvált; mindkét szülő törekedett arra, hogy megkapja a gyermekek felügyeletének a jogát. Az apa azt a vádat hangoztatta, hogy az édesanya vallása — ő időközben Jehova egyik Tanúja lett — kárt okoz a gyermekeknek, megfosztja őket a normális, egészséges felnevelkedéstől. Utalt olyan esetekre, amikor a Tanúk elutasítják, hogy megtartsanak bizonyos, ebben az országban közismert ünnepeket, és tartózkodnak a vérátömlesztéstől (Cselekedetek 15:28, 29).
Ezek a megtévesztő érvek sikertelenek voltak a bizonyításban. Mind az elsőfokú bíróság, mind a fellebbviteli bíróság visszautasította az apa követeléseit, és az anyának ítélte oda az elhelyezés jogát. 1986 szeptemberében azonban Ausztria Legfelsőbb Bírósága hatályon kívül helyezte az alsóbb fokú bíróság határozatait. Úgy tartotta, hogy ezek a döntések megsértették az osztrák vallási neveléssel kapcsolatos törvényt — egy olyan törvényt, amely megköveteli, hogy a katolikusnak született gyermekeket katolikusként kell nevelni. A bíróság azt is kimondta, hogy az nem szolgálná a gyermekek legjobb érdekeit, ha engednék, hogy Jehova Tanúiként nevelkedjenek fel.
Milyen segítséget kapott Ingrid Hoffmann az ilyen nyilvánvaló vallási előítéletek ellen? 1987 februárjában ügyét az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé vitték. 1992. április 13-án ez a bizottság, amely az Európa Tanács különböző nemzeteit képviselő jogászokból áll, áttette az ügyet az Emberi Jogok Európai Bírósága elé teljes vizsgálatra.
A bíróság 1993. június 23-án hozta meg a döntést. Ezt állapította meg: „Az Európai Bíróság következésképpen tudomásul veszi, hogy különbség volt a bánásmódban, és hogy az a különbség a valláson alapult; ezt a következtetést alátámasztja az [osztrák] Legfelsőbb Bíróság indokolásának hangvétele és szóhasználata, tekintettel a gyakorlati következményekre a kérelmező vallásával kapcsolatban. Az ilyen típusú különbség a bánásmódban egyenlő a megkülönböztetéssel.” [Kiemelés tőlünk.] A továbbiakban megjegyezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság „az alsóbb fokú bíróságoktól eltérően állapította meg a tényeket, amelyeknek az indokolását a pszichológusok szakvéleménye sokkal inkább támogatta. Bármilyen lehetséges ellenkező érvelés ellenére, az egyedül vallási különbségen alapuló lényeges megkülönböztetés nem elfogadható.”
A szavazás által a bírák öt a négy ellen Ingrid Hoffmann javára és Ausztria ellen döntöttek, megállapítva: Ausztria hátrányos megkülönböztetésben részesítette őt vallása alapján, és megsértette azt a jogát, hogy felnevelje családját. Továbbá szavazás által a bírák nyolc az egy ellen anyagi kártérítést ítéltek neki.
Ez a figyelemre méltó győzelem a vallási szabadságért éppen egy hónappal egy másik győzelem után jött ugyanannál a bíróságnál — ez a Kokkinakisz kontra Görögország per, amely megerősítette, hogy Görögország megsértette az ember azon jogát, hogy Isten Szavát tanítsa házról házra. A szabadságszeretők az egész világon örvendeznek, amikor a vallásszabadság elnyomására tett ilyen kísérletek kudarcba fulladnak, és Isten imádatának, valamint a család bibliai alapelvek szerinti felnevelésének személyes joga védelemben részesül.