Miért alapítottak Európában nemzetközi bíróságot?
AZ ÉBREDJETEK! HOLLANDIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
AMIKOR Hollandia északi részén egy autószerelő-műhely tulajdonosától megtagadták a folyékony gáz árusítására vonatkozó engedélyt — ami magában foglalta annak elutasítását is, hogy autók motorjait folyékony gáz elégetésére alakítsa át — a férfi különböző bíróságokon hosszadalmas jogi csatát indított, hogy érvénytelenítse az állam által megszabott korlátozást. Időközben a férfi csődbe ment.
Úgy érezve, hogy a holland bíróságok az igazságszolgáltatást tagadták meg tőle, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Az európai bíróság 1985-ben az ő javára döntött. Az autószerelő-műhely tulajdonosa a bírósági döntést hatalmas erkölcsi győzelemnek tekintette, mivel — szavaival élve — bebizonyosodott, hogy kezdettől fogva igaza volt.
Az európai országok számos polgára közül ő az egyik, aki az elmúlt évtizedekben az Emberi Jogok Európai Bíróságához folyamodott. Ez a bíróság nem csupán az európai emberek panaszait hallgatja meg, hanem az országok egymás elleni panaszait is, amikor úgy érzik, hogy alapvető emberi jogokat hagytak figyelmen kívül. A nemzetközi bíróságok elé vitt bírói ügyek számbeli növekedése azt tükrözi, hogy a polgárok és néhány kormány vágyik az igazságszolgáltatásra.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága
Számos európai állam — melyek az Európa Tanács keretében államszövetségre léptek, és Rómában találkoztak egymással — 1950-ben elhatározta, hogy egyezményt köt, mellyel polgárainak és külföldi származású embereknek, akik az ő jogi fennhatóságuk alá tartoznak, biztosít bizonyos jogokat és szabadságjogokat. Később ehhez még további jogokat fűztek, ugyanakkor egyre több európai állam csatlakozott az Európai Egyezményhez azzal a céllal, hogy megvédjék az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. E jogok közül néhány az élet megóvására és a kínzások megakadályozására irányul, mások pedig a családi élettel, valamint a vallás-, szólás-, vélemény-, gyülekezési és egyesülési szabadsággal kapcsolatosak. Ezen emberi jogok megsértőinek áldozatai keresetet nyújthatnak be az állam ellen az Európa Tanács főtitkáránál.
A bíróság működésének kezdete óta több mint 20 000 keresetet nyújtottak már be. Hogyan döntik el, hogy melyik esetet hallgatja meg a bíróság? Először is erőfeszítést kell tenni a megbékélésre. Ha ez nem sikerül, és a kereset megalapozott, akkor a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára kerül az ügy. A kereseteknek körülbelül csak 5 százaléka kerül valaha is a bíróságra. 1995 végéig a bíróság 554 ítéletet hozott. Míg a bíróság ítélete, melyet egy magánszemély keresetére hoznak, az adott országra vonatkozóan kötelező érvényű, addig ha egy ország vagy országok nyújtanak be keresetet, már nem ilyen egyszerű a helyzet. Ilyen esetben valószínű, hogy az ország, amely ellen az ítéletet hozták, a politikailag célszerű utat fogja választani, mintsem eleget tegyen az egyezményben foglalt követeléseknek. Míg a Hágai Nemzetközi Bíróság csak országok közötti vitákkal foglalkozik, az európai bíróság polgárok és országok közötti nézeteltérésekben is kimondja az ítéletet.
A vallásszabadság győzedelmeskedik Európában
Az Emberi Jogok Európai Bírósága 1993-ban két fontos döntést hozott a vallásszabadság érdekében. Az első eset egy görögországi állampolgárt, Minosz Kokkinakiszt, érintett. Mint Jehova Tanúját, 1938 óta több mint 60 alkalommal tartóztatták le, 18-szor kellett megjelennie a görög bíróságok előtt, és több mint hat évet töltött börtönben.
Az európai bíróság 1993. május 25-én úgy határozott, hogy a görög kormány megsértette az akkor 84 éves Minosz Kokkinakisz vallásszabadságát, és 14 400 dollárnak megfelelő értékű kártérítést ítélt neki. A bíróság elutasította a görög kormány azon indokát, hogy Kokkinakisz és Jehova Tanúi mint csoport, kényszert alkalmaznak, amikor másokkal vallásukról beszélnek. (További információ végett lásd Az Őrtorony 1993. szeptember 1-jei számának 27—31. oldalát.)
A második esetben az európai bíróság az Ausztriában élő Ingrid Hoffmann javára döntött. Mivel házasságkötése után lett Jehova Tanúja, megfosztották a két gyermeke feletti szülői felügyelet gyakorlásától, miután elvált férjétől. Az alsóbb fokú bíróságok eredetileg a feleségnél helyezték el a gyermekeket, ám a legfelsőbb bíróság a katolikus vallású férjnél helyezte el őket. A bíróság arra az ausztriai törvényre alapozta eljárását, mely kijelenti, hogy ha a szülők házasságkötésükkor katolikusok voltak, a gyermekeket a katolikus vallás szerint kell felnevelni, hacsak mindketten bele nem egyeznek vallásuk megváltoztatásába. Volt férje azt állította, hogy mivel felesége Jehova Tanúja lett, nem képes normálisan, helyesen felnevelni a gyermekeket. Az európai bíróság 1993. június 23-án úgy döntött, hogy Ausztria Hoffmann asszonnyal szemben vallási megkülönböztetést alkalmazott, és megsértette Hoffmann asszonynak a családja felneveléséhez való jogát. Kártérítést ítéltek meg az asszony javára. (További információ végett lásd az Ébredjetek! 1993. október 8-ai számának 15. oldalát.)
Ezek a döntések minden olyan embert érintenek, akik szeretik a vallás- és szólásszabadságot. A nemzetközi bíróságokhoz folyamodás hozzájárulhat a polgárok alapvető jogainak megvédelmezéséhez. Az igazságszolgáltatás szerveinek korlátait is bölcs dolog felismerni. A világon a legjobb szándék ellenére sem képesek biztosítani a tartós békét és az emberi jogok teljes tiszteletét.