Figyeljük a világot
Etnikai viszályra való figyelmeztetés Európában
„Az embereket eléggé könnyű átalakítani gyűlölködő és öldöklő masinákká” — figyelmeztet José-María Mendiluce, az ENSZ menekültügyi főbiztosának különmegbízottja. Mendiluce, aki 19 hónapon át az ENSZ menekültügyi programját felügyelte a volt Jugoszláviában, azt mondta, hogy „nagyon komoly hiba” a balkáni népeket az „európai népektől alapvetően másoknak tekinteni” és megjegyezte, hogy hasonló etnikai konfliktusok könnyen kirobbanhatnak más európai országban is. „Ehhez mindössze elegendő egy gazdasági válság és néhány cinikus politikus, aki ezért a bevándorlókat vagy a szegényeket kezdi okolni, vagy azokat, akik valamilyen módon eltérnek a többiektől” — mondta. A The New York Times tudósítása szerint Mendiluce megjegyezte, milyen könnyen gyűlöletet tudnak szítani a vezetők, ha „a tömegtájékoztatás eszközein keresztül hazugságokat kezdenek elterjeszteni, illetve ha provokációt szítanak”. Ennek alátámasztásául Mendiluce kijelentette, hogy a békeszerződést aláíró személyek nem változtatták meg viselkedésüket, hanem továbbra is „gyűlölködtek és öldököltek”.
Visszaélés az alkohollal Ausztráliában
Jó hír Ausztráliából az, hogy az országos alkoholfogyasztás mértéke csökkent. Rossz hír viszont az, hogy az alkohollal való visszaélés még mindig „6 milliárd ausztrál dollárba” kerül a nemzetnek „és 6000 életet követel évente” — állítja a The Sydney Morning Herald. Egy nemrégi jelentésből, amely az Alkohollal való visszaélés méretei és hatásai címen jelent meg kitűnt, hogy az ausztrál férfiak 88 százaléka és az ausztrál nők 75 százaléka iszik alkoholt, és úgy idézte a nők körében növekvő italozást, valamint a tizenévesek „mulatozását”, mint amelyek komolyabb aggodalomra adnak okot.
Békeerőfeszítések pénzhiány miatt akadoznak
Az ENSZ békefenntartásra fordított kiadásai valószínűleg elérik az idén a 3,7 milliárd dollárt. Viszont „a tagországok ama kudarca, hogy befizessék a rájuk eső részt, kétségeket támaszt azt illetően, hogy a szervezet képes-e a jövőben finanszírozni a hadműveleteket, vagy kellő szinten tudja-e tartani a békére irányuló jelenlegi erőfeszítéseket” — írja a The New York Times. Az ENSZ állítólag azoknak a nemzeteknek, amelyek támogatják a békefenntartó hadműveleteket, havi 1000 dollárt visszatérít minden egyes kiküldött katona után. Ám most már hónapok óta nem kapják meg ezt a visszatérítést azok az országok, amelyek hadműveleti célokra csapatokat küldtek a volt Jugoszláviába és Kambodzsába. Április végére a békefenntartó erők ki nem fizetett adóssága elérte az 1,5 milliárd dollárt s ehhez járul még az a 970 millió dollár, amelyet az állandó költségvetésbe nem fizettek be. A visszatérítés elmaradása miatt egyes fejlődő országok kormányai máris visszavezényelték csapataikat, illetve nem vesznek részt újabb hadműveletekben.
A gyűlölet éve
„Az 1992-es évhez hasonló év új hangsúlyt ad az emberi természettel kapcsolatos néhány régi kérdésnek — jegyzi meg a Newsweek folyóirat. — A felebarát felebarát elleni, a rassz rassz elleni, a nemzetiség nemzetiség elleni viszálykodása olyasmi, amire mindig hajlamosak voltunk, és az idei események kétségeket támasztanak azt illetően, hogy teszünk-e valamit e szakadékok áthidalásáért.” A folyóirat megjegyezte: „Az év mottójának a »Gyűlöld a felebarátodat!« bizonyult.” Miért volt oly feltűnő „az emberi rosszindulat” 1992-ben? „A sok tavaly elkövetett erőszakra magyarázatul szolgál az abszolút anarchia, valamint a szovjet kommunizmus összeomlását követő „hirtelen gazdasági létbizonytalanság” — mondja a Newsweek. Ehhez járultak a rasszok és a kultúrális csoportok közötti gyűlölködések, amelyeket kormánytisztviselők szítottak. Vajon megoldást jelentenek a békefenntartó katonai erők? „Az ENSZ-csapatok közel 20 éve Cipruson tartózkodnak, hogy elszeparálják a görög és török lakosságot. Ilyen ENSZ-védőháló mögötti biztonságérzetben egyik fél sem érezte a legcsekélyebb késztetést sem arra, hogy engedményt tegyen a másik félnek” — válaszolja a Newsweek.
Hiányzó nők
A fejlett országokban, például Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svájcban és az Egyesült Államokban a nők százalékaránya a férfiakkal szemben 100-ról 105-re emelkedett. Az ENSZ statisztikai adataiból viszont az tűnik ki, hogy Ázsiában több 10 millió nő hiányzik. Például Afganisztánban és Bangladesben minden 100 férfira csak 94 nő jut, Indiában 93 és Pakisztánban csak 92. Kína hivatalos adatai szerint minden 100 egy-két éves korú lányra 114 fiú jut. Mi okozza ezt az eltérést? „Szakértők szerint a nőket sújtó, életüket is veszélyeztető hátrányos megkülönböztetés: például a leánymagzat elvétele és a csecsemőgyilkosság, a hiányos táplálkozás és egészségi ellátás, az ikerterhesség és a kimerítő fizikai munka eredményezi azt, hogy a túlélési esélyük kisebb, mint a férfiaké” — mondja a The Washington Post. Ezenkívül némely kultúrközösségben a népszámlálási biztosok vagy figyelmen kívül hagyják a nőket, vagy nem beszélhetnek a nőkkel. És egyes apák szégyenérzetükben, hogy több a lányuk, mint a fiuk, hazudnak a gyermekeik nemét illetően.
Kínában csökken a születési arány
Az 1992-es statisztikai adatokból az derül ki, hogy Kínában a születési arányszám most volt az eddig feljegyzett legalacsonyabb — 1000 főre 18,2 születés jutott az 1987. évi 23,33 születés helyett — számol be a The New York Times. Bár ennek elérését csak 2010-re tervezték, nos a célt elérték, „mivel a párt- és kormánytisztviselők minden szinten nagyobb figyelmet fordítottak a családtervezésre, és hatékonyabb intézkedéseket vezettek be” — mondja Peng Peiyun, az Állami Családtervezési Bizottság minisztere. A program szerint a helyi tisztviselők hatáskörükön belül személyesen felelősek voltak a születések számának csökkentéséért. Ennek elmulasztása esetén büntethetők voltak. Sok esetben ez az egygyermekes anyák kötelező sterilizálását jelentette, és szigorú bírság kiszabását azokra, akik engedély nélkül szültek. Ha a falusi emberek nem tudnak bírságot fizetni, akkor vagy elkobozzák vagyonukat, vagy fizikailag megsemmisítik azt, sőt gyakran a házukat is lerombolják. Kína 1,17 milliárdos lakossága a világ népességének már körülbelül 22 százalékát alkotja.
„2000-re rosszabbodnak az egészségi állapotok”
Francia egészségügyi tisztviselők azt jósolják, hogy „a krónikus hepatitis-C típusa jelenti majd az egyik fő egészségi gondot 2000-ben Franciaországban”. A párizsi Le Monde című lapban megjelent orvosi jelentésből származó szemelvények szerint a baj két fontos jellegzetessége: egyrészt „jelentős szerepük van a vírus terjesztésében a vérátömlesztéseknek, másrészt krónikus formájában [a vírus] rendkívül agresszív kifejlődése”. Becslés szerint Franciaországban 500 000 és 2 000 000 között mozog jelenleg e vírussal fertőzöttek száma, és ezek 62 százalékánál valószínűleg kifejlődik a krónikus hepatitis a 10—30 éven belüli májzsugor vagy májrák kockázatával. Az orvosok azt mondják, hogy bár a legtöbb hepatitis-C vírussal fertőzött embernél nem jelentkeznek ezek a tünetek, de ettől ugyanilyen nyomasztó a prognózisuk.
Űrszemét okozta veszély
„Az űrhulladék egyre nagyobb gondot okoz az űrutazásban” — jelenti a Süddeutsche Zeitung. Az űrszeméttel foglalkozó első európai értekezletet áprilisban rendezték meg Darmstadtban, Németországban. Felmerült a kérdés: „Mi történjék azzal az egyre növekvő töredékkel teli övezettel, amelyben nem működő műholdak, kiégett rakétafokozatok vagy korábban űrutazásra felbocsátott és eltűnt eszközök találhatók.” Becslés szerint több mint 7000 teniszlabda nagyságú vagy ennél nagyobb méretű tárgy száguld a Föld körül, valamint több mint 100 000 ennél apróbb darab. Orosz és amerikai repülések okozzák ennek az űrszemétnek 95 százalékát. „Az utóbbi években már többször előfordult, hogy alig lehetett elkerülni az ilyen öszszeütközést a működő műholdak és repülő hulladékok között — fűzte hozzá az újság. — Az űrszemét következetes elkerülése és a jövőbeni űrutazási tervekkel kapcsolatos nemzetközi egyezmények jelentik az egyedüli megoldást, ha a ránk köszöntő évezredben nem akarunk búcsút mondani az űrutazásoknak.”
A japánok vitája a zászló és a himnusz miatt
Yamatóban (Japánban) az állami iskolák személyzetének összejöveteleiről nemrégen kiadott jegyzőkönyvekből az derül ki, hogy az iskolaigazgatók „kikényszerítették a Művelődésügyi Minisztériumtól azt a rendelkezést, amely kötelezővé teszi a nemzeti lobogó felhúzását és a nemzeti himnusz éneklését . . . a pedagógusok heves ellenállása ellenére” — írja a Mainichi Daily News. A Hinomaru (nemzeti lobogó) és a Kimigayo (nemzeti himnusz) felvétele az iskolai ünnepségek keretei közé azért váltott ki országos méretű vitát, mert ez Japán háborús, szélsőséges nacionalizmusával és imperializmusával áll kapcsolatban. Az Asahi Evening News szerint az ellenzők a lobogót és a himnuszt összekapcsolják a császárkultusszal és azt mondják, hogy a gyermekek himnusz éneklésére való kényszerítése „olyan lenne, mintha egy bizonyos vallási hitvallást kényszerítenének rájuk”. Ez a vallás és lelkiismereti szabadság alkotmányban biztosított jogainak a megsértése — mondják.
Elhallgatott nukleáris katasztrófák
A világ egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófájának helyszínéről több évi titoktartás után vált közismertté egy új információ — mondja a párizsi International Herald Tribune napilap. Az atomfegyverek kifejlesztéséért folytatott versenyben a volt szovjet kormány plutónium erőművet épített az Urál hegységben. Az 1948 és 1951 között folyó építkezés kezdete óta az erőmű radioaktív hulladékát egyszerűen a helyi folyókba engedték, amelyeknek vizét ivásra és mezőgazdasági célokra is használták. 1957-ben aztán egyes nukleáris hulladékok felrobbantak. Ennek következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag került a föld légkörébe. Egy másik véletlen baleset 1967-ben történt, amikor egy közeli tó, amelyet nukleáris szemétlerakóhelynek használtak, kiszáradt. Ennek a vizét atomhulladék-temetőként használták. A szél a radioaktív hulladékot óriási területekre szétszórta. A tudósok úgy vélik, hogy e három balesetből eredő radioaktív sugárfertőzés közel 450 000 embert érintett.