A holocaust látható bizonyítékai
AMIKOR BELÉPSZ ABBA A TEREMBE, amelyben a legaljasabb embertelenség bizonyítékai vannak kiállítva, furcsának tűnhet, hogy kőbe vésve a Szent Biblia következő szavai láthatók: „Ti vagytok az én tanúim.” Ennek ellenére talán éppen itt indokolt idézni a Bibliát, s különösen ezt a versét (Ésaiás 43:10).
Az 1993. április 22-én Washington D.C.-ben ünnepélyesen átadott Egyesült Államok Holocaust Emlékmúzeum annak a technikának állít kijózanító és kitörölhetetlen emléket, amelyet az erkölcs nélküli demagógia kimondhatatlan halálgépezetté torzított. A náci önkényuralom által meggyilkolt védtelen áldozatok — többek között körülbelül 6 millió zsidó, ezenkívül más népek, például lengyelek, szlávok, Jehova Tanúi, cigányok, homoszexuálisok és testi fogyatékosok — millióinak felsorolása dermesztőleg hat az elmére.
Túra, hogy ne feledjünk
A túra egy hűvös, szürke acélfelvonóban kezdődik, amely az első szintről, a Tanúbizonyság Terméből a negyedik emeletre visz. Onnan lefelé elindulva, a látogatók elhaladnak olyan tárgyak mellett, amelyek a holocaust minden szakaszát bemutatják: a náci propagandától kezdve, Hitler hatalomra jutásán keresztül, az áldozatok összeterelésén át, a haláltáborok felszabadításáig. A túra az Emlékezés Termében ér véget, ahol örökmécses lobog. Szemtanúk tanúvallomásai, álló- és mozgóképek, zenei és szemléltető anyagok mind-mind e hátborzongató történet felidézését szolgálják.
A látogatók a könyörtelenül emlékeztető és lesújtó állandó kiállítás három szintjének a szemtanúi. A kiállítás borzalmasabb jeleneteit 1,2 méteres falak rejtik, amelyek elég magasak ahhoz, hogy a gyerekek ne láthassák azokat.
Nevelő célzatú múzeum
A múzeum Holocaust-kutató Intézetének van egy gazdag könyvtára és levéltára. A könyvtár a holocaustról folytatott kutatómunka nemzetközi központjaként is szolgál majd. „Mi a közvélemény tájékoztatásáért és neveléséért vagyunk itt” — mondja dr. Elizabeth Koenig, a Múzeumi Könyvtár igazgatónője. A könyvtár ezután is további adatokat gyűjt a koncentrációs táborokba került kisebbségi csoportokról. „Már rengeteg adatunk van Jehova Tanúiról” — mondja az igazgatónő.
1933-ban Hitler megsemmisítő kampányt indított Jehova Tanúi ellen. Németországból, Ausztriából, Lengyelországból, a volt Csehszlovákiából, Hollandiából, Franciaországból és más országokból több ezer Tanút szállítottak a koncentrációs táborokba. Kizárólag vallási okokból üldözték őket. E táborok két túlélője is meghívást kapott a múzeum megnyitására.
A holocaust túlélői
Az egyik 73 éves túlélő, Franz Wohlfahrt látta, amint közvetlen családjából és rokonságából 15 személyt tartóztattak le azért, mert Jehova Tanúi voltak. „Közülük hetet kivégeztek, legtöbbjüket nyaktilóval. Egyiküket gázkamrában ölték meg, a többi a koncentrációs táborokban és a Gestapo börtöneiben halt meg” — emlékezik vissza.
Gondolta-e, hogy valaha is túléli a koncentrációs táborokat? „Komoly kételyeim voltak — mondja Franz. — Majdnem mindennap emlékeztettek a fegyőrök, hogy ha Németország elveszítené is a háborút, még mindig elég lőszerük maradna, hogy lelőjenek.”
Sajnálja-e, hogy vallásos meggyőződése miatt fogoly volt? „Nem, egy percig sem — mondja Franz, mintha már a puszta gondolat is sértené eltökéltségét. — Mindig boldog hangulatban voltunk. Sokszor az őrök megállítottak és ezt kérdezték: »Ilyen nyomorúság közepette még mindig tudsz mosolyogni? Mi bajod van?« S ilyenkor ezt válaszoltam: »Okom van a mosolygásra, mert reményünk túlmutat e nehéz időn — reményünk van Isten Királyságában, amely mindent helyreállít és jóvátesz, amin ma át kell mennünk.«”
Az 1910-ben Ausztriában született Joseph Schoen a bibliai irodalom nyomtatásának és terjesztésének földalatti munkájában serénykedett, és 1940-ig mindig sikerült egy lépéssel megelőznie a Gestapót. De ekkor letartóztatták. 1943-tól 1945-ig állandó életveszélyben élt. 1943-ban a koncentrációs tábor vezetője az egybegyűlt személyzet előtt kiszemelte Josephet és rámordult: „Még mindig ragaszkodsz az Istenhez, Jehovához?”
„Igen, ragaszkodom” — hangzott Joseph válasza.
„Akkor le leszel fejezve!”
1945-ben Joseph is a Dachauba tartó halálmenetben volt. „Fizikai szempontból roncs voltam — emlékezik vissza. — De soha olyan erős nem voltam a hitemben, mint akkor a menetben.”
Most e múzeumlátogatás során és visszaemlékezve a börtönben töltött napokra, ezt mondja: „Akkor egyáltalán nem féltem. Jehova megadja azt, amire szükségünk van, és akkor, amikor szükségünk van rá. Meg kell tanulni, hogyan támaszkodj Jehovára és meglásd, mennyire valóságos ő, amikor a legrosszabbra fordul a helyzet. Minden érdem az övé! Egyikünk sem volt hős. Mi csak Jehovára támaszkodtunk.”
A múzeum értéke
„Úgy gondolom, óriási jelentőségű ez a múzeum — mondja a történész dr. Christine Elizabeth King, az angliai Staffordshire Egyetem rektorhelyettese. — Mindenekelőtt a múlt hiteles megörökítéséért. Itt vitatkozni lehet azokkal, akik ezt mondják: »Ez nem történt meg soha!« Oly sok bizonyíték áll rendelkezésre s emellett még az élő tanúk, akik túlélték a holocaustot. Másodszor a múzeum kiváló nevelési eszköz.”
„Ami pedig Jehova Tanúit illeti — folytatja —, nagyon fontos, hogy megláthassák azokat a testvéreiket és testvérnőiket, akik szenvedtek, meghaltak és életüket áldozták. Ezt a megörökített anyagot látni valami nagyon különleges dolog.”
[Kiemelt rész a 18. oldalon]
A hasáb szövege így hangzik:
„JEHOVA TANÚI
Jehova Tanúi zaklatása a nácik részéről 1933-ban kezdődött el. A katonai szolgálat és a rendszer mellett tett hűségeskü megtagadása miatt a Tanúk ellen gyakran összeesküvés és kémkedés címén emeltek vádat. A nácik a Tanúk jövendöléseit az eljövendő anarchiáról felforgató fenyegetéseknek, a zsidók Palesztinába való visszatéréséről szóló jövendöléseit pedig cionista kijelentéseknek tekintették.
A Tanúk mindezek ellenére továbbra is összejöttek, prédikáltak és terjesztették az irodalmat. Elvesztették munkahelyüket, nyugdíjukat és minden állampolgári jogukat, és 1937-től kezdve koncentrációs táborokba küldték őket. Ott a nácik „önkéntes foglyoknak” nevezték őket: Jehova Tanúi ugyanis, akik hitüket megtagadták, kiszabadulhattak. Egyikük sem tagadta meg.”
[Kiemelt rész a 19. oldalon]
„Ezt a fontos történetet nem szabad elhallgatni”
„Az egyik legfigyelemreméltóbb történet Jehova Tanúiról szól. Vallási meggyőződésük miatt ők voltak az egyik olyan vallási csoport, amelyet az elsők között tiltott be . . . 1933-ban a náci német kormány. Ez pusztán azért történt, mert a nácik látták engedelmességüket és elkötelezettségüket egy magasabb rendű törvény — Isten törvénye — iránt. Emiatt éppen olyan könyörtelenül üldözték őket, miként a zsidókat és a cigányokat, és koncentrációs táborba vitték őket, ahol közülük sokan életüket vesztették.
Ezt a fontos történetet nem szabad elhallgatni. Talán a legtragikusabb vonás az volt, amit Jehova Tanúi gyermekeivel tettek. Amikor édesapjukat a koncentrációs táborba vitték és édesanyjukat letartóztatták, az iskolában a hátsó sorba ültették őket a zsidó és cigány gyermekekkel együtt. És amikor a gyermekek továbbra sem voltak hajlandók »Heil Hitler!« köszöntést mondani vagy a náci államnak bármely más módon engedelmeskedni, fiatalkorú bűnözőknek minősítették őket. És ezek a gyermekek nemcsak szüleik állítólagos és vélt bűneiért fizettek, amelyek lelkiismereti természetű bűnök voltak, hanem azért a tényért is, hogy az ő gyermekeik voltak” (Dr. Sybil Milton, a Múzeum vezető történésze).
[Kép a 16. oldalon]
A koncentrációs tábori kabáton egy lila, háromszög alakú jelvény azonosította Jehova Tanúit
[Kép a 17. oldalon]
Fent: A holocaust túlélői, Franz Wohlfahrt (balra) és Joseph Schoen dr. Christine King történésszel „Az áldozatok” elnevezésű kiállítási tárgy előtt
[Kép a 17. oldalon]
Ehhez hasonló marhavagonokban szállították Wohlfahrtot és Schoent a koncentrációs táborokba
[Kép a 18. oldalon]
Fent: A túlélő Wohlfahrt (balra) és Schoen az „Állam ellenségei” elnevezésű történelmi videobemutatón, amelyben Jehova Tanúi is szerepelnek
[Kép a 18. oldalon]
Lent: Maria és Franz Wohlfahrt azon a kiállításon, ahol Johann Stossiernek, Maria bátyjának a Bibliája is látható. „Johann-nak valahogy sikerült jó ideig elrejtenie a Bibliát, amíg fel nem fedezték — mondja Franz. — A Biblia volt az egyedüli személyes tárgy, amit kivégzése után hazaküldtek édesanyjának.”
[Kép a 18. oldalon]
A kiállított Biblia mellett ez a szöveg olvasható: „Ez a Biblia Johann Stossieré volt, egy Jehova Tanújáé, akit a sachsenhauseni koncentrációs táborban tartottak fogva. Stossier röviddel azelőtt halt meg, mielőtt a szovjet csapatok felszabadították a tábort.”
[Kép a 19. oldalon]
„Mennyire törékenyek a civilizáció biztosítékai — mondta Clinton amerikai elnök a múzeum átadásakor. — A holocaust örökké emlékeztet minket arra, hogy az értékektől megfosztott tudás csak arra szolgál, hogy fokozza az emberiség lidérces álmát, vagyis azt, hogy a szív nélküli fej nem tud emberséges lenni.”