Leleplezték a nácizmus gonoszságait
AMIKOR Németország az 1920-as években azzal küszködött, hogy kiheverje I. világháborús vereségét, Jehova Tanúi hatalmas mennyiségű bibliai irodalom terjesztésével voltak elfoglalva. Ez nemcsak vigaszt és reményt nyújtott a német népnek, hanem figyelmeztette is őket a militarizmus növekvő hatalmára. 1919 és 1933 között a Tanúk a Németországban élő körülbelül 15 millió család mindegyikénél átlagosan nyolc könyvet, füzetet, illetve folyóiratot helyeztek el.
Az Aranykorszak és a Vigasz című folyóiratok gyakran hívták fel a figyelmet a németországi militarista fejleményekre. Az Aranykorszak német kiadása 1929-ben, több mint három évvel Hitler hatalomra jutása előtt bátran kijelentette: „A nemzetiszocializmus . . . olyan mozgalom, melynek tevékenysége . . . közvetlenül az ember ellenségét, az Ördögöt szolgálja.”
Hitler hatalomra jutásának előestéjén az Aranykorszak 1933. január 4-i száma [ang.] ezt mondta: „Felbukkant a nemzetiszocialista mozgalom fenyegető szirtje. Hihetetlennek tűnik, hogy egy politikai párt ilyen jelentéktelen gyökerekkel és ilyen rendhagyó politikával néhány év leforgása alatt olyan arányúvá fejlődjék, hogy elhomályosítsa egy nemzeti kormányzat építményét. Adolf Hitler és nemzetiszocialista pártja (a nácik) mégis végrehajtották ezt a kivételes mutatványt.”
Kérelem türelemért
Hitler 1933. január 30-án Németország miniszterelnöke lett, és néhány hónappal később, 1933. április 4-én Jehova Tanúi magdeburgi fiókhivatalát lefoglalták. 1933. április 28-án azonban visszavonták a parancsot, és az ingatlant visszaadták. Vajon most mi következik?
A hitleri rezsim által mutatott nyilvánvaló ellenségeskedés ellenére Jehova Tanúi 1933. június 25-ére kongresszust szerveztek Berlinben, Németországban. Mintegy 7000 személy gyűlt össze. A Tanúk világossá tették szándékaikat a nyilvánosság előtt: „Szervezetünk semmilyen értelemben sem politikai jellegű. Csupán ahhoz ragaszkodunk, hogy Jehova Isten Szavát tanítsuk az embereknek, és ezt akadályoztatás nélkül tegyük.”
Jehova Tanúi tehát őszinte erőfeszítést tettek, hogy ismertessék ügyüket. Mik voltak a következmények?
Elkezdődik a támadás
A Tanúk megingathatatlan semleges álláspontja, mely az Isten Királysága iránti lojalitással párosult, elfogadhatatlan volt a hitleri kormányzat számára. A nácik semmilyen elutasítást sem voltak hajlandók eltűrni az ideológiájuk támogatását illetően.
Közvetlenül a berlini kongresszus befejezése után, 1933. június 28-án a nácik újra lefoglalták a magdeburgi fiókhivatalt. Feloszlatták a Tanúk összejöveteleit, és egyeseket letartóztattak. A Tanúkat hamarosan elbocsátották állásaikból. Otthonaikat átkutatták, őket pedig megverték és letartóztatták. 1934 elejéig a nácik 65 tonna bibliai irodalmat koboztak el a Tanúktól, és égettek el Magdeburgon kívül.
A Tanúk elszánt kiállása
E kezdeti támadások ellenére Jehova Tanúi helytálltak, és nyilvánosan elítélték az elnyomást és a jogtalanságot. Az Őrtorony 1934. januári (1933. november 1-ji, ang.) száma a következő cikket tartalmazta: „Ne féljetek”. Az anyagot különösképpen a német testvéreknek készítették, arra buzdítva őket, hogy merítsenek bátorságot a növekvő nyomással szemben.
A Watch Tower Society elnöke, J. F. Rutherford 1934. február 9-én egy tiltakozó levelet küldött Hitlernek, melyben kijelentette: „Talán sikerül szembeszegülnie akármelyik emberrel, vagy akár az összes emberrel is, de nem fog sikerülni szembeszegülnie Jehova Istennel . . . Jehova Isten és az ő felkent Királya, Jézus Krisztus nevében követelem, parancsolja meg kormányzata összes tisztviselőjének és kiszolgálójának, hogy engedélyezzék Jehova tanúinak a békés összegyűlést és az akadályoztatás nélküli istenimádatot.”
Rutherford 1934. március 24-re tűzte ki a határidőt. Leszögezte, hogy ha addig nem enyhül a német Tanúk helyzete, nyilvánosságra fogja hozni az üldözéssel kapcsolatos tényeket egész Németország területén, és a világ többi részén is. A nácik megnövekedett bántalmazásokkal válaszoltak Rutherford követelésére, és sokakat Jehova Tanúi közül a nemrégiben felállított koncentrációs táborokba küldtek. Így a Tanúk a táborok első lakói között voltak.
A Tanúk leleplezik a nácik rémtetteit
Jehova Tanúi ígéretükhöz hűen elkezdték leleplezni a Németországban elkövetett rémtetteket. A Tanúk a világ minden részéről ismételten tiltakozásukat fejezték ki a hitleri kormányzatnak.
Jehova Tanúi összes németországi gyülekezete összegyűlt 1934. október 7-én, hogy meghallgassa egy levél felolvasását, melyet a hitleri kormányzat tisztviselőinek küldtek el. Így szólt: „Az Önök törvénye és Isten törvénye között közvetlen ellentmondás áll fenn . . . Ennélfogva most tájékoztatjuk Önöket arról, hogy mi bármi áron engedelmeskedni fogunk Isten parancsolatainak, összegyülekezünk Szavának tanulmányozására, valamint imádni és szolgálni fogjuk őt, ahogyan megparancsolta.”
Ugyanazon a napon Jehova Tanúi 49 más országban egy különleges gyűlés alkalmából találkoztak, és a következő táviratot küldték Hitlernek: „Jehova Tanúival szemben tanúsított kegyetlen bánásmódja a földön élő összes jó embert megdöbbenti, és gyalázatot hoz Isten nevére. Tartózkodjon Jehova Tanúinak további üldözésétől; máskülönben Isten elpusztítja Önt és nemzeti pártját.”
A nácik csaknem azonnal az üldözés fokozásával válaszoltak. Maga Hitler ezt ordította: „Ez a banda meg lesz semmisítve Németországban!” Ám ahogy az ellenállás erősödött, a Tanúk ennek megfelelően egyre eltökéltebbek lettek.
Az Aranykorszak 1935-ben leleplezte a náci rezsimnek az inkvizícióéhoz hasonló kínzási módszereit és kémrendszerét. Azt is napvilágra hozta, hogy a Hitlerjugend nevű szervezet célja az istenhit kiirtása a német fiatalokból. A következő évben végrehajtott országos méretű Gestapo-kampány Tanúk ezreinek a letartóztatását eredményezte. Nem sokkal ezután, 1936. december 12-én a Tanúk saját kampányukkal válaszoltak, és Németországot egy határozat több tízezer példányával árasztották el, melyben Jehova Tanúinak üldözése ellen tiltakoztak.
A még szabadlábon levő Tanúk 1937. június 20-án egy másik üzenetet terjesztettek, amely nem fukarkodott az üldözéssel kapcsolatos részletekkel. Megnevezett bizonyos tisztviselőket és megjelölt egyes időpontokat meg helyeket. A Gestapót megdöbbentette, hogy leleplezték őket, és hogy a Tanúknak sikerült mindezt keresztülvinniük.
A felebaráti szeretet indította a Tanúkat arra, hogy figyelmeztessék Németország népét, nehogy a Harmadik Birodalom ezeréves uralmáról szóló nagyszabású látomással becsapják őket. „El kell mondanunk az igazságot, és hangoztatnunk kell a figyelmeztetést — jelentette ki az 1938-ban kiadott Face the Facts (Nézzetek szembe a tényekkel) című füzet. — Felismerjük, hogy a totalitárius kormányzat . . . Sátán műve, amit az Ördög Isten királyságának helyettesítésére hívott életre.” Jehova Tanúi a nácik bántalmazásainak első célpontjai között voltak, mégis hangosan elítélték a zsidók, a lengyelek, a fogyatékosok és mások ellen elkövetett rémtetteket is.
A „Figyelmeztetés!” elnevezésű határozat, melyet Jehova Tanúi 1938-as, Seattle-ben, Washington államban (USA) megtartott kongresszusán fogadtak el, így fogalmazott: „A fasiszták és a nácik, ezek a radikális politikai szervezetek jogtalanul vették át az irányítást sok európai ország felett . . . Minden ember felett katonai fegyelmet fognak gyakorolni, elveszik tőlük minden szabadságukat, és mindegyiküket arra kényszerítik, hogy behódoljanak egy zsarnok diktátor uralmának, és ekkor teljesen újraélesztik az ősrégi inkvizíciót.”
Rutherford rendszeresen felhasználta a rádióadásokat, és erőteljes előadásokat tartott a nácizmus sátáni természetéről. Az előadásokat világszerte megismételték felvételről, és több milliós példányszámban kinyomtatták terjesztés céljából. 1938. október 2-án „Fasizmus vagy szabadság” címmel tartott beszédet, melyben félreérthetetlen szavakat használva elítélte Hitlert.
„Németországban az átlagemberek békeszeretőek — jelentette ki Rutherford. — Az Ördög hatalomra juttatta a képviselőjét, Hitlert, aki elmebeteg, kegyetlen, rosszindulatú és könyörtelen . . . Kegyetlenül üldözi a zsidókat, mivel valamikor ők voltak Jehova szövetséges népe, és Jehova nevét viselték, továbbá azért, mert Krisztus Jézus zsidó volt.”
Ahogy a nácik tombolása Jehova Tanúival szemben tetőfokára hágott, a Tanúk egyre élesebben elítélték őket. A Vigasz 1940. május 15-i száma [ang.] kijelentette: „Hitler olyan tökéletes gyermeke az Ördögnek, hogy beszédei és döntései úgy folynak rajta keresztül, mint a víz egy jól megépített szennyvízcsatornán keresztül.”
Leleplezik a táborokban levő borzalmakat
Jóllehet a széles nyilvánosság 1945-ig nem tudott a koncentrációs táborok létezéséről, a Watch Tower kiadványaiban már az 1930-as években gyakran jelentek meg részletes leírások a táborokról. A Vigasz például 1937-ben olyan kísérletekről adott hírt, amelyeket mérges gázzal végeztek Dachauban. 1940-ig a Tanúk kiadványai 20 különböző tábort neveztek meg, és beszámoltak az azokban levő elmondhatatlan állapotokról.
Hogyhogy Jehova Tanúi ilyen jól ismerték a koncentrációs táborokat? Mire a II. világháború 1939-ben elkezdődött, már 6000 Tanút zártak be táborokba és börtönökbe. Detlef Garbe német történész becslése szerint abban az időben a Tanúk alkották a táborlakók 5-10 százalékát!
Egy szemináriumon, mely a Tanúkkal és a holocausttal foglalkozott, Garbe kijelentette: „A közül a 25 000 személy közül, aki a Harmadik Birodalom kezdetén elismerte, hogy Jehova Tanúja, hozzávetőleg 10 000-et börtönöztek be különböző időtartamra. Több mint 2000-et közülük koncentrációs táborokba küldtek. Ez azt jelenti, hogy a vallási csoportok közül a zsidók kivételével az SS Jehova Tanúit üldözte a legádázabbul.”
A Vigasz 1940 júniusában [ang.] ezt mondta: „Lengyelországban 3 500 000 zsidó volt, amikor Németország elkezdte villámháborúját . . ., és ha hihetünk a nyugati világot elérő jelentéseknek, a megsemmisítésük folyamatban van.” A Vigasz 1943-ban megjegyezte: „Egész nemzeteket irtanak ki módszeresen, például a görögöket, a lengyeleket és a szerbeket.” 1946-ig az Aranykorszak és a Vigasz 60 különböző börtönt és koncentrációs tábort azonosított.
A Tanúk meghiúsítják a nácik törekvéseit
Bár a nácik megpróbálták útját állni a Watch Tower irodalomáradatának, egy berlini tisztviselő elismerte: „Nehéz megtalálni azokat a titkos helyeket Németországban, ahol a Bibliakutatók még jelenleg is nyomtatják az irodalmukat; egyikőjük sem hord magánál neveket vagy címeket, és egyikőjük sem árulja el a társait.”
Kétségbeesett erőfeszítései ellenére a Gestapo soha nem volt képes arra, hogy egy adott időben a Tanúknak több mint felét elfogja. Képzelheted, milyen csalódott volt a nácik gondosan megszervezett kémrendszere — nem bírták összegyűjteni és elhallgattatni ezt a kis csapatot, vagy megállítani az irodalomáradatot. Az irodalom az utcákra került, sőt, bejutott a koncentrációs táborok szögesdrótkerítésein is!
Diadal a durvaság felett
A nácik, akik szakavatottaknak számítottak az emberi akarat megtörésében, elkeseredetten próbálták rávenni Jehova Tanúit keresztény semlegességük feladására, ám csúfos kudarcot vallottak. A The Theory and Practice of Hell című könyv ezt állította: „Az ember nem szabadulhat attól a benyomástól, hogy pszichológiai értelemben az SS soha nem tudott teljesen felnőni ahhoz a kihíváshoz, amit Jehova Tanúi jelentettek számára.”
Valóban, a Tanúk Isten szellemének támogatásával megnyerték a csatát. Christine King történész, az angliai Staffordshire Egyetem rektora így írta le a konfliktusban szemben álló feleket: „Az egyik oldalon az óriási, hatalmas, látszólag legyőzhetetlen [nácik]. A másik oldalon a nagyon-nagyon piciny [Tanúk] . . . pusztán a hitükkel, egyéb fegyverek nélkül . . . Jehova Tanúi erkölcsileg térdre kényszerítették a Gestapo hatalmas erejét.”
Jehova Tanúi egy kis, békés csoportot alkottak a náci birodalmon belül. Mégis a maguk módján megvívtak és megnyertek egy csatát — az Istenük imádatának jogáért, a felebaráti szeretetért és az igazság elmondásáért folytatott csatát.
[Kiemelt rész a 9. oldalon]
A Tanúk leleplezték a táborok létezését
JÓLLEHET az Auschwitz, a Buchenwald, a Dachau és a Sachsenhausen nevek a legtöbb ember számára ismeretlenek voltak a II. világháború utáni időkig, nagyon is jól ismerték őket az Aranykorszak és a Vigasz olvasói. Jehova Tanúi beszámolói, melyeket nagy kockázat mellett csempésztek ki a táborokból és tettek közzé a Watch Tower irodalmában, leleplezték a Harmadik Birodalom gyilkos szándékait.
Az Aranykorszak 1933-ban közölte sok beszámolója közül az elsőt a németországi koncentrációs táborok létezéséről. Jehova Tanúi 1938-ban franciául, lengyelül és németül kiadták a Kreuzzug gegen das Christentum (Keresztes hadjárat a keresztényiség ellen) című könyvet. Ez a könyv adatokkal gondosan alátámasztotta a nácik Tanúk elleni elvetemült támadásait, és ábrákat is tartalmazott a sachsenhauseni és az esterwegeni koncentrációs táborokról.
A Nobel-díjas dr. Thomas Mann így írt: „A legmélyebb átéléssel olvastam a könyvüket és a benne lévő ijesztő dokumentációt. Nem tudom leírni az iszony és a gyűlölet vegyes érzéseit, melyek eltöltötték szívemet, mialatt az ember lealjasodásának és gyalázatos kegyetlenségének beszámolóit vizsgáltam . . . Ha csöndben maradnánk, az egyedül a világ erkölcsi közömbösségét szolgálná . . . Megtették a kötelességüket azzal, hogy kiadták ezt a könyvet, és napvilágra hozták ezeket a tényeket.” (Kiemelés tőlünk.)
[Kiemelt rész a 10. oldalon]
A Tanúk az elsők között kerültek a táborokba
MADAME Geneviève de Gaulle, Charles de Gaulle volt francia elnök unokahúga a francia ellenállás tagja volt. Amikor elfogták, később pedig, amikor 1944-ben bebörtönözték a ravensbrücki koncentrációs táborba, találkozott Jehova Tanúival. A II. világháború után Madame de Gaulle Svájcban országszerte előadásokat tartott, és gyakran beszélt a Tanúk feddhetetlenségéről és bátorságáról. Egy 1994. május 20-i interjúban a következőket mondta róluk:
„Az első deportáltak között kerültek a táborba. Addigra sokan már meghaltak . . . A megkülönböztető jelvényük alapján ismertük meg őket . . . Teljesen megtiltották nekik, hogy hitnézeteikről beszéljenek, vagy bármilyen vallásos könyv legyen náluk, különösen ha Bibliáról volt szó, mivel azt a leglázítóbb könyvnek tartották . . . Ismertem . . . [egy Jehova Tanúját] — másokról pedig ugyanezt hallottam —, akit azért végeztek ki, mert néhány oldalnyi bibliaszöveg volt a birtokában . . .
Azt csodáltam bennük, hogy bármikor elmehettek volna, ha egyszerűen aláírják a hitük megtagadását tartalmazó nyilatkozatot. Ezek az asszonyok, akik olyan gyengéknek és kimerülteknek tűntek, végső soron erősebbek voltak az SS-nél, amelynek hatalom volt a kezében, és mindenféle eszköz a rendelkezésére állt. [Jehova Tanúinak] volt erejük, mégpedig akaraterejük, amelyet senki sem volt képes legyőzni.”
[Kiemelt rész a 11. oldalon]
A Tanúk viselkedése a táborokban
FELEBARÁTI szeretetből — akár cellatársról, barakkbeli társról vagy tábori társról volt szó — a Tanúk nemcsak a szellemi táplálékukat osztották meg, hanem minden fizikai táplálékukat is, amijük csak volt.
Egy zsidó férfi, aki túlélte a buchenwaldi koncentrációs tábort, kifejtette ezt: „Találkoztam ott a Bibelforscherekkel. Ők állandóan tanúskodtak a hitnézeteikről. Valójában semmi sem állíthatta meg őket abban, hogy Istenükről beszéljenek. Nagyon sokat segítettek a többi fogolynak. Amikor a pogrom miatt 1938. november 10-én egy nagy tömeg zsidó érkezett a táborba, a »Jehovas Schweine« [Jehova disznói] — ahogyan az őrök hívták őket — megosztották kenyéradagjukat az idős és kiéhezett zsidókkal, úgyhogy nekik maguknak nem volt mit enniük egészen négy napig.”
Egy zsidó asszony, akit a lichtenburgi táborban tartottak fogva, ehhez hasonlóan a következőket mondta a Tanúkról: „Bátor nép volt, mely türelmesen viselte sorsát. Jóllehet a nem zsidó foglyoknak tilos volt velünk beszélniük, ők soha nem tartották be ezt a szabályt. Úgy imádkoztak értünk, mintha az ő családjukhoz tartoztunk volna, és azért könyörögtek nekünk, hogy tartsunk ki.”
[Kiemelt rész a 12. oldalon]
Megjövendölték a holocaust letagadására tett kísérleteket
A VIGASZ az 1945. szeptember 26-i számában [ang.] megjegyezte, hogy a jövőben esetleg kísérleteket fognak tenni arra, hogy felülvizsgálják a történelmet, és letagadják azt, ami történt. A „Megsemmisült a nácizmus?” című cikk ezt mondta:
„A propagandisták azt hiszik, hogy az embereknek rossz a memóriájuk. Az a szándékuk, hogy kitöröljék a múlt történelmét a ma jótevőinek álarcában feltüntetve magukat, és elleplezve gyanús tetteiket.”
A folyóirat éles ítélőképességgel így figyelmeztetett: „Amíg Jehova el nem hozza armageddoni csatáját, addig a nácizmus újra és újra felüti majd a fejét.”
[Ábrák a 11. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
Ezek az ábrák a koncentrációs táborokról 1937-ben jelentek meg a Tanúk kiadványaiban
[Kép a 7. oldalon]
Jehova Tanúi magdeburgi fiókhivatalának 150 munkása 1931-ben
[Képek a 8. oldalon]
Jehova Tanúi kiadványai leleplezték az egyház együttműködését a nácikkal