Együnk maniókát!

Az Ébredjetek! nigériai tudósítójától

JANYERE, kezében egy hosszú késsel, utat vág magának a túlburjánzott maniókaparcellán. Egy szalmakalap védi az egyenlítői nap hólyagot okozó égetésétől. Kiválaszt egy körülbelül 3 méter magas növényt, mindkét kezével megragadja a törzsét és finoman kihúzza. A földből kipattannak a gyökerek és a gyökérgumók. Hosszú késével levágja és egy sima tálba helyezi azokkal a gumókkal együtt, amelyeket az imént húzott ki. Felesége, Ngozi felveszi a serpenyőt, fejére emeli és mindketten elindulnak hazafelé.

Ez az egyszerű aratási eljárás szerte a trópusokon ismerős azon milliók számára, akik rendszeresen élvezik a maniókát.a Csupán Afrikában 200 millió ember napi kalóriafogyasztásának több mint a felét a maniókából fedezi. A manióka népszerűsége tovább nő. Egyes szakértők azt mondják, hogy 2000-re a maniókával táplálkozók száma lehet, hogy kétszerese lesz azokénak, akik az 1980-as évek közepén ezzel táplálkoztak.

Ettél-e már valaha maniókát? Ha földünknek a mérsékelt égövi zónájában laksz, valószínűleg azt mondod, hogy nem. Azért ne légy olyan biztos ebben! A maniókakeményítő fontos alkotórésze a szószoknak, mártásoknak, bébiételeknek, mustárnak, tápiókatermékeknek, sűrítő anyagoknak, cukrászkellékeknek és a kenyérnek. Még a hús is, amelyet megeszel, és tej is, amelyet megiszol, származhat olyan állattól, amelyet étrendje részeként maniókaliszttel etettek.

Amellett, hogy hozzájárul az élelmiszeripar eredményeihez, a maniókát felhasználják ragasztók, kenőcsök és festékek készítésére is.

Könnyű a termesztése

A legtöbb afrikai, így Janyere és Ngozi is, a maniókát táplálék céljából termeszti. Bár a vastag gyökérgumók fehérjetartalma alacsony, gazdag a szénhidráttartalmuk. 45 dekagramm maniókában két és félszer több kalória van, mint akár ugyanennyi tengeriben vagy jamgumóban, Afrika két következő legfontosabb alapélelmiszerében. Friss hajtásai és levelei ehetők — gazdag a vitamin-, ásványianyag- és fehérjetartalmuk.

A manióka jelentőségét leginkább a könnyű termeszthetősége emeli ki. Nem igényel kiterjedt talajművelést, elegendő csupán a cserjéket és az indákat eltávolítani, valamint megbizonyosodni afelől, hogy valamennyi napfény éri a növényt. Amikor a talaj nedves, a farmer elülteti a törzs bujtó ágait, amelyből kihajt a manióka. Nem igényel sok gyomirtást, alig vagy egyáltalán nem szükséges trágyázni, gombaölő vagy rovarirtószert sem kell alkalmazni. Az év bármelyik szakaszában szedhető.

A manióka meglepően szívós növény. Egyaránt jól megterem sovány és kövér talajban. A tengerszinttől, egészen a tengerszint fölötti 2000 méter magasságig mindenütt jól fejlődik. A nagy esőzésekkel áztatott területeken virul, de olyan éghajlaton is gyümölcsöző, ahol az év 9 hónapjában nincs eső. Még ha a tűz porig égeti is, a manióka tőből újra kisarjad.

Feldolgozása kemény munka

Az elültetéstől a termés begyűjtéséig viszonylag kevés munka van a maniókával. Ha azonban egyszer már kikerült a földből, akkor kezdődik az igazi munka. Az a munka, amelyet a begyűjtéstől az asztalra kerülésig igényel, körülbelül kitesz annyit, vagy talán még többet is, mint az összes aratás előtti tevékenység.

A feldolgozást gyorsan el kell kezdeni. Janyere, ha úgy akarta volna, a maniókagumókat több mint két évig is eltarthatta volna. E célból egyszerűen csak ott kellett volna hagynia érintetlenül a földben. De ha már egyszer kitépte a gumókat, 48 órán belül fel kell dolgoznia, különben elkezd rothadni.

Ngozi garit akar készíteni belőle. Ez a nigériaiak kedvence. Először meghámozza a maniókát egy késsel, majd megmossa. Ngozi és Janyere a meghámozott gumókat most átviszik barátjukhoz, Alexhez, akinek van darálója. A daráló péppé zúzza a gumókat. A pépet lyukacsos zsákba teszik és a folyadékot ott Alex présén kipréselik.

De ezzel még nem ért véget a munka! A maniókapépet több napig szárítani kell. Janyere ezután rafiaszitán átszitálja. Ezután Ngozi megsüti, majd egy fatányérral átfordítja, hogy ne égjen le. A maniókát ebben a feldolgozási szakaszban garinak hívják.

Mindamellett Ngozi csak egyik módját választotta a maniókája sokféle feldolgozásának. Afrikában a legtöbb maniókát asszonyok készítik farmon vagy falun. A gyorsabb feldolgozás azért nem tanácsos, mivel a manióka kis mennyiségben cianidot tartalmaz, amely emberre és állatra egyaránt rendkívül mérgező. Az alapos feldolgozási eljárás csökkenti a cianidtartalmat a biztonságos szintre.

Tálalva!

Végre elérkezett az evés ideje. A kókusztejjel összekevert gariból pompás puding készül. De lehet belőle készíteni kétszersültet is. Ehelyett Ngozi és Janyere úgy dönt, hogy ebát eszik, amely úgy készül, hogy a garit egyszerűen forró vízbe keverik.

Afrika-szerte a maniókából készített ételek annyi félék, ahány nevet adnak nekik. Elefántcsontparton hússal és zöldséggel szolgálják fel attiekeként. Ghanában a hallal vagy tojásmártással kombinált maniókát garifoto néven tálalják egytálételként. Tanzániában, ha ugolit kérsz, sűrű krémformában elkészült maniókát fognak kihozni neked. Kamerunban a kumkumra szavaznak az emberek. És Sierra Leonéban különösen szombati napokon, a maniókakedvelők ragaszkodnak a foofoo-jukhoz.

A manióka — bárminek hívd is — jelentős részét képezi az afrikai életnek. Valójában annyira fontos, hogy sokan, akik nem ettek maniókát egy nap, még ha valami mást fogyasztottak is, úgy érzik, mintha igazából semmit sem ettek volna.

[Lábjegyzet]

[Képek a 26. oldalon]

A manióka hámozása és megmosása

Darálás

Szitálás

Sütés