A tudósok a bolondját járatják a nyilvánossággal

Az Ébredjetek! spanyolországi tudósítójától

TOMÁS SERRANO, egy idős, viharedzett spanyol földműves sok éven keresztül azt hitte, hogy andalúziai kisbirtoka valami egyedülállót rejteget. Ekéje gyakran forgatott ki a földből szokatlan csontokat és fogakat, amelyek biztos, hogy semelyik helyi jószágtól sem származtak. Amikor azonban felfedezéseiről beszélt a faluban, senki sem tulajdonított neki nagy jelentőséget — legalábbis 1980-ig nem.

Ebben az évben egy csoport paleontológus érkezett, hogy tanulmányozza a területet. Nemsokára a leletek valóságos kincstárát tárták fel: medvék, elefántok, vízilovak és más állatok csontjait — mindezek azon a kis területen feküdtek, amely látszólag egy kiszáradt mocsár volt. 1983-ban azonban ez a leletek gazdagságát feltáró helyszín hirtelen bekerült a nemzetközi szalagcímekbe.

Nemrég egy kicsi, mégis páratlan koponyatöredéket fedeztek fel. Úgy jelentették be, mint „az Európában és Ázsiában felfedezett emberi maradványok legrégebbikét”. Mivel korát 900 000 és 1 600 000 év közöttire becsülték, néhány tudós azt várta tőle, hogy megnyitja az utat „az emberi fajok tanulmányozásának forradalmához”.

A leletet, amely mindezt a lelkesedést kiváltotta, „orcei ember”-nek keresztelték el — a spanyolországi Granada tartományában levő falu nevéről, ahol felfedezték azt.

Az „orcei ember” nyilvánosság elé kerül

1983. június 11-én mutatták be nyilvánosan a leletet Spanyolországban. Vezető spanyol, francia és brit tudósok már megerősítették a hitelességét, és a politikai támogatás rövidesen várható volt. Egy spanyol havilap így lelkesedett: „Spanyolország és különösen Granada most Eurázsia óriáskontinensén az [emberi] antikvitás élvonalába került.”

Mihez hasonlított valójában a „orcei ember”? A tudósok úgy írták le őt, mint egy mai afrikai bevándorlót. Ez a különleges lelet — mondták rá — egy fiatalembertől származott, aki 17 éves volt és másfél méter magas. Valószínűleg vadász vagy gyűjtögető volt, aki még esetleg nem ismerte a tűz használatát. Talán kezdetleges nyelvezetet és vallást is kifejlesztett már. Gyümölcsöt, gabonaféléket, bogyókat és rovarokat evett, valamint alkalmanként a hiénák által megölt állatok maradványait.

Kétségek az azonosítást illetően

1984. május 12-én, mindössze két héttel a tárgyra vonatkozó nemzetközi tudományos szeminárium előtt, komoly kétségek merültek fel a töredék eredetével kapcsolatban. Miután a koponya belső részéről aprólékosan eltávolították a meszes lerakódásokat, a paleontológusok egy zavarba ejtő „taréjt” találtak. Az emberi koponyáknak nincs ilyen taréjuk. A szemináriumot elhalasztották.

A madridi El País napilap ezt a szalagcímet viselte: „Komoly jelek mutatnak arra, hogy az »orcei ember« koponyája szamártól származik.” Végül 1987-ben egy tudományos értekezés, amelyet Jordi Agustí és Salvador Moyà, az eredeti felfedezésben közreműködött két paleontológus írt, bejelentette, hogy a röntgenelemzés csakugyan megerősítette: a lelet egy bizonyos lófajtához tartozik.

Miért járatják a bolondját?

Ez a bukás több okból fakadt, és egyiknek sincs sok köze a tudományos módszerhez. Az emberi elődök drámai felfedezése ritkán marad meg hosszú ideig a tudósok kizárólagos szakterületéhez tartozó dolognak. A politikusok gyorsan csatlakoztak a diadalmaskodó mozgalomhoz, és a tudományos szigort felülmúlta a nacionalista buzgalom.

A művelődésügy tartományi minisztere kijelentette, hogy ez a büszkeség pillanata volt Andalúzia számára, „hogy egy ilyen hatalmas felfedezésnek képezhette helyszínét”. Amikor bizonyos körökben kételyeket fejeztek ki a lelettel kapcsolatban, Andalúzia tartományi kormánya makacsul fenntartotta azt a véleményét, hogy „a maradványok hitelesek”.

Egy ilyen jelentéktelen méretű (körülbelül 8 centiméter átmérőjű) lelet is óriási fontosságra tesz szert, részben az ember feltételezett evolúcióját támogató bizonyítékok hiánya miatt. Annak ellenére, hogy a lelet csekély hányadát tartalmazza a teljes csontváznak, az „orcei embert” úgy üdvözölték, mint „az elmúlt évek legnagyobb paleontológiai felfedezését, valamint a tipikus afrikai ember (Homo habilis) és az eurázsiai kontinens legősibb embere (Homo erectus) közötti hiányzó láncszemet”. A gazdag képzelőerő és a nem túl tudományos feltevés elég volt ahhoz, hogy kitöltse a részleteket az „orcei ember” megjelenését és életmódját illetően.

Körülbelül egy évvel az „orcei ember” felfedezése előtt a tudományos csapat vezetője, dr. Josep Gibert előre eltöprengett azokon a meglepetéseken, amelyeket ez a terület kétségtelenül tartogat számunkra. „Ez a negyedkor első részének egyik legfontosabb tömörülése Európában” — bizonygatta. És miután feltárták a lelet valódi azonosságát, dr. Gibert még akkor is így erősködött: „A nemzetközi tudományos társaság szilárdan hisz abban, hogy a Guadix-Baza területén [ahol a töredéket találták] előbb-utóbb egy több mint egymillió éves emberi leletet fognak találni, és az természetesen óriási felfedezés lesz.” Vágyálom a javából!

„A tudomány az igazság feltárásában érdekelt”

A „orcei ember” társfelfedezője, dr. Salvador Moyà őszintén bevallotta az Ébredjetek!-nek: „Dr. Jordi Agustí és én nagyon nehéznek éreztük, hogy elfogadjuk: a lelet nem emberi eredetű volt. A tudomány azonban az igazság feltárásában érdekelt, még ha ez az igazság nem is tetszik nekünk.”

A vita, amely körülvette az „orcei embert”, bemutatja, mennyire nehéz feladat a paleontológia számára feltárni az igazságot az ember úgynevezett evolúciójával kapcsolatban. Az ásatások évtizedei ellenére az ember feltételezett majomszerű elődeinek eredeti maradványai nem kerültek napvilágra. Annak ellenére, hogy néhány tudósnak talán ez nem tetszik, vajon lehetséges, hogy a szilárd bizonyíték hiánya arra a tényre mutat: az ember végül is nem az evolúció terméke?

A pártatlan megfigyelő esetleg megkérdezheti magától: vajon más híres „majomemberek” meggyőzőbbnek bizonyultak-e, mint az „orcei ember”?a Amint a történelem részletesen bemutatta, a tudomány képes az igazsághoz vezetni az embereket, a tudósok azonban semmi esetre sem mentesek a tévedésektől. Ez különösen akkor van így, ha a politikai, a filozófiai és a személyes elfogultság elhomályosítja a tárgyalt ügyet —, és amikor ily kevés dolgot használnak fel arra, hogy oly sok mindent magyarázzanak meg.

[Lábjegyzet]

[Képek a 24., 25. oldalon]

Fent: A feltételezett „orcei ember” hét és fél centiméteres töredékének másolata

Jobbra: Feltételezett „ősember” képe, ahogy azt az evolucionisták elképzelik