Gondoskodás — Szembenézve a mindennapi nyomásokkal

HA a gondoskodás valamilyen nyomást okoz, különösen olyanokat, melyekre nem számítottál, hajlamos lehetsz arra, hogy hibásnak érezd magad. Talán eltűnődsz: „Valami nincs rendjén a szüleimmel való kapcsolatomban? Sok kultúrában a felnőttek vajon nem élnek boldogan a szüleikkel egész életükön át?”

Nos, lehet, hogy a te helyzeted más. A te szüleid talán azután költöztek az otthonodba, hogy 20, 30, 40 vagy még több évig külön éltek tőled. Ez azt jelenti, hogy te és a szüleid életetek nagy részében egymástól függetlenül életstílusokat, és szokásokat alakítottatok ki. A számos évtized során ezek az életstílusok és szokások nagyon eltérővé válhattak. De mint gondoskodó személy most annak szükségességével nézel szembe, hogy életedet harmonikusan összhangba hozd azok életével, akikről gondoskodsz. Ez így nehezebb lehet, mintha egész idő alatt együtt éltetek volna.

Az is lehet, hogy néhány szülő talán nagyon beteg, vagy más módon van szüksége különlegesebb segítségre. Bár dicséretes módon talán megadod a kívánt dolgokat, és jelenleg nem látod szükségesnek, hogy gyógyintézetbe add a szüleidet, ez a helyzet érthető módon mindegyikőtökre nap nap után nyomást gyakorol. A szüleidről való gondoskodás természetes dolog. Az öregedés és a megbetegedés azonban nem. A Teremtőnek soha nem állt szándékában, hogy a kor előrehaladtával az emberek elveszítsék az erejüket és az egészségüket. Ezért ne gondold, hogy veled van valami baj, amiért a helyzet érzelmileg és fizikailag többet kíván, mint ahogy azt előre gondoltad (1Mózes 1:26–31; Zsoltárok 90:10).

A gondoskodással kapcsolatos feszültségek nem szükségszerűen azt tükrözik, hogy rossz kapcsolat van közted és a szüleid között. Különösen akkor valószínű, hogy az általad tapasztalt minden nehézség a gondoskodás okozta kihívások eredménye, ha jó kapcsolatnak örvendtél velük, mielőtt segítségre lett volna szükségük. Hogyan tudsz eredményesen megküzdeni a mindennapi nyomásokkal?

Ahogy a bűnösség érzését le lehet küzdeni

Még olyan személyek is olykor bűnösnek érzik magukat azért, hogy nem tesznek többet, akik pedig mindent megtesznek a szüleikért, amit tudnak és amit kellene tenniük. A rossz helyen alkalmazott bűnösség érzése azonban nehézséget okozhat. Talán azon veszed észre magad, hogy olyan döntéseket hozol, melyek terveid szerint enyhítik a bűnösség érzését, ám nem szükségszerűen a legjobb döntések a te és szüleid érdekeit tekintve. Például mi történne akkor, ha a bűnösség helytelen érzésének enyhítésére egy asszony teljesen belefelejtkezne a gondoskodásba úgy, hogy elhanyagolná a saját férjét és gyerekeit? Ő, a férje és a gyerekei szenvednék el a következményeket. Tehát ne engedd, hogy a bűnösség helytelen érzése irányítsa az életedet.

Előfordul, hogy olykor azért érzed magadat bűnösnek, mert úgy tűnik, hogy soha nem tudsz elegendő dolgot megtenni a szüleidért? Akkor lehetséges, hogy a szüleid szükségletei felülmúlják azt, amiről képes vagy gondoskodni. Talán az a helyzet, hogy függetlenül attól, mit teszel, mindig van még valami, amit meg lehetne tenni. Továbbá, ha úgy tekinted a gondoskodást, hogy ezáltal visszafizeted a szüleidnek mindazt, amit ők tettek érted, amíg az ő gondoskodásuk alatt felnőttél, akkor mindig bűnösnek érzed majd magad, mert egyszerűen lehetetlen maradéktalanul visszafizetni nekik a tartozást.

A You and Your Aging Parents című könyv rámutat annak szükségességére, hogy eldöntsd, mennyit fogsz megtenni a szüleid számára. Ezt mondja: „Nagyfokú érzelmi kimerültségtől kíméled meg majd magadat, ha [döntéseidet] elsősorban nem arra alapozod, amit szeretnél megtenni, sőt még arra sem, amit meg kellene tenned, hanem arra, amit meg tudsz tenni.”

Igen, reálisan határozd meg, mit várhatsz magadtól. Talán segíthet, ha igénybe veszed egy megbízható barátodnak a segítségét, aki ismeri a képességeidet, a korlátaidat és a családi helyzetedet. Képes vagy elvinni a szüleidet az otthonodba? Van elegendő helyed? Ők is beleegyeznek abba, hogy odaköltözzenek? Ha a szüleid nem laknak veled, milyen gyakran és mikor tudod meglátogatni őket? Ha azt teszed, amire képes vagy, nincs szükség arra, hogy bűnösnek érezd magad. Ha mégis bűnösnek érzed magad, helytelennek fogd fel ezt az érzést, és ne engedd, hogy uralja a döntéseidet.

Oszd meg a terhet

A bibliai Prédikátor könyve rámutat, hogy milyen egészségtelen „felettébb gonosz”-nak vagy „felettébb igaz”-nak lenni, és hogy a felettébb igaz ’veszedelmet kereshet magának’ (Prédikátor 7:16–18). Ez megtörténhet, ha többet próbálsz megvalósítani annál, mint amit akarsz, amire képes vagy, sőt még annál is, amit kellene.

Ha már volt egy teljes időterved, mielőtt elkezdtél gondoskodni a szüleidről, csökkentened kell néhány más tevékenységet, vagy segítséget kell szerezned. Sokan azonban, akiknek segítségre van szükségük, haboznak kérni azt. Túl félénknek érezhetik magukat, vagy azt állítják, hogy mások vonakodnak segíteni. Ám rossz szolgálatot teszel mind magadnak, mind mindenkinek körülötted, ha felőrlöd magadat. A gondoskodásról szóló könyvében E. Jane Mall ezt a túlzott ténykedést a „mártír szindrómá”-nak nevezi. Ezt tanácsolja: „Egy fontossági sorrendet kellene felállítanod, és ezek közül három a következő legyen: idő a [házastársaddal], idő a gyerekeiddel és barátaiddal, valamint idő magadra.”

Igen, talán szükséged lehet arra, hogy megoszd a terhet. Nos, hova mehetsz segítségért? A család, a barátok, a szomszédok és a szakmabeliek segítségedre lehetnek. De neked kell segítséget kérned. És nyíltan kell kérned. A célzások nem mindig válnak be. Lehet, hogy meglepődsz, hogy kik és hányan készek segíteni, ha világosan tudatod a szükségleteidet és a pontos kéréseidet. Például megkérhetsz valakit, hogy segítsen kitakarítani a házat. Ha az némi könnyebbséget okoz, akkor semmi szükség ragaszkodnod ahhoz, hogy te takarítsd ki, mondván: „Senki más nem csinálja meg jól.”

Ha vannak testvéreid, ők is osztoznak a szüleikről való gondoskodás felelősségében. Lehet, hogy eddig teljes mértékben vagy többnyire te gondoskodtál, mert azt hitted, hogy a testvéreid nem képesek vagy nem hajlandók segíteni. De kérted már tőlük nyíltan a segítségüket? Egyesek pozitívan reagálnak majd, ha megmagyarázzák nekik, hogy segítségre van szükség.

Néhányan kisajátítják maguknak a szülőkről való gondoskodást, amikor megpróbálják elnyerni vagy fenntartani a szülői helyeslést. Vagy esetleg a kegyesség érzése keríti őket hatalmába azáltal, hogy ők maguk végzik az egész munkát. Talán panaszkodnak, hogy a többiek nem segítenek a gondoskodásban, de célozhatnak is rá, hogy jobb szeretik így. Ez lehet az egyik módja annak, ahogy valaki felettébb igaz. De miért okoznál felesleges nehézségeket magadnak? Ha a segítség rendelkezésre áll, kérd és használd fel azt.

Figyelmeztetés: Ne várd el, hogy a testvéreid egyformán fognak osztozni veled a felelősségekben. Míg időnként lehetőségük van arra, hogy így tegyenek, gyakran a saját körülményeik teszik nehézzé, ha nem lehetetlenné. Sok esetben gyakorlatiasabb, ha az egyik családtag az elsődleges gondoskodó, míg a többi családtag, különösen a testvérek, anyagilag, vagy telefon, illetve látogatás által járulnak hozzá a gondoskodáshoz, valamint azzal, hogy olykor elviszik a szülőket az otthonukba vagy hétvégi utakra.

Egymás közelségében élni

Ha egymás közelségében éltek, ez kisebb ingerültségeket idézhet elő. Olyan szokások, melyeket könnyen megbocsátanál egy barát részéről, elviselhetetlennek tűnhetnek egy közeli családtagtól.

Továbbá a szülőd valami ilyesmit is mondhat: „Bárcsak több időt tudnál tölteni velem, de tudom, hogy túl elfoglalt vagy.” Ez a megjegyzés szülődnek azt a meggyőződését takarhatja, hogy te nem is törődsz vele igazán. Válaszolhatnál erre bosszúsan is. De ahelyett, hogy bosszús lennél, nem jobb lenne megbeszélni a szülőddel azzal kapcsolatos valódi, ki nem mondott aggodalmát, hogy miért nem töltesz vele több időt? Még ha nem is tudod teljesíteni a kérést, ha kedvesen elmagyarázod neki a dolgokat, ez jobb eredményeket hoz majd, mint egy sértő válasz (Példabeszédek 12:17).

Az arra irányuló buzgó erőfeszítések, hogy ápold azokat a tulajdonságokat, melyekre a Biblia buzdít, képessé tesz arra, hogy kedves maradj, de határozott, amikor szükséges. A kolossébeliekhez írt bibliai levél reálisan megerősíti, hogy néha ’panaszunk van valaki ellen’. Felszólít, hogy ’továbbra is szenvedjük el egymást és bocsássunk meg kölcsönösen egymásnak’. Arra is buzdít, hogy öltözzük fel a „könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést” (Kolossé 3:12–14). Természetesen az ilyen tulajdonságok nagyon hasznosak lesznek azon ingerültségek csökkentésében, melyek abból erednek, hogy egymás közelségében éltek.

Még akkor is, ha időnként megbotlasz, elveszíted a türelmedet és olyat mondasz, amit nem akartál, „a nap le ne menjen a ti haragotokon”. Gyorsan kérj bocsánatot, és vesd el a dolgot. Ne hagyd, hogy a bűnösség érzéseinek újabb forrásává legyen (Efézus 4:26, 27).

A magánélet megőrzése

Ha te és a szüleid ugyanabban a lakásban éltek, nehéznek találhatjátok a magánéletet. Pedig neked és a szüleidnek is szükségük van némi magánéletre. Megbeszélheted velük ezt a problémát és megegyezésre juthattok, hogy bizonyos időpontok és helyek magánjellegűek számodra vagy közvetlen családtagjaid számára. Például néhány családnál — de nem mindegyiknél — mindenki megérti, hogy a „ne zavarj” felirattal ellátott csukott ajtó a benn lévő személy magánterületére és idejére utal.

Ha a szobának nincs ajtaja, egy mozgatható függöny vagy egy válaszfal ugyanezt a célt szolgálhatja. Ha a szükséges magánéletet váratlanul megzavarják, talán helyénvaló egy tapintatos emlékeztető. A lényeg az, hogy a családban mindenkinek tiszteletben kell tartania egymás szükségletét a magánéletre vonatkozóan.

Kiváltság

Emlékezz arra, hogy a szüleid egészségében bekövetkező bármilyen hanyatlás jóllehet fájdalmat okoz neked, Teremtőnk, Jehova azt akarja, hogy némi örömet tapasztaljunk, még akkor is, amikor próbateljes körülmények közepette élünk. Ez a munka is segíthet közelebb kerülnöd Jehovához, ahogy imateljesen támaszkodsz rá. Egy gondoskodást nyújtó asszony ezt így fejezte ki: „Mindig közel voltam Jehovához, de a gondoskodás megtanított arra, hogy teljesen bízzam benne. Ez olyan volt, mint az a különbség, ami aközött van, ha távolsági beszélgetést folytatsz valakivel, vagy ha ott van melletted. Jehova ott volt közvetlen mellettem.”

A gondoskodás kiváltság és egyben kötelesség is. Maradj kapcsolatban a szüleiddel, hogy tudjál a szükségleteikről. Biztosítsd nekik ezeket, és eközben őrizd meg az örömödet (Filippi 4:4–7; 1Péter 5:7).

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Tedd kellemessé a gondoskodást

1. Amit a szülők általában a felnőtt gyerekeiktől elvárnak, az a kiváló kapcsolat. Ez megkívánja, hogy közel kerülj a szüleidhez és fontos szempontokat tárj fel magadról. Ez nehéz lehet egy szülő/felnőtt gyerek kapcsolatban. Bármely féltől megnyilvánuló bíráló magatartás útját állja ennek. Az ilyen magatartásokat mellőzni kell ahhoz, hogy bensőséges kapcsolatot érjünk el.

2. Ha az egyik szülőd elmond egy problémát vagy gondot, együtt érzően hallgasd meg. Az érzéseiket lebecsülő válaszok kiélezhetik a negatív érzéseket, mint például ezek: „Ó, ez egyáltalán nem olyan rossz” vagy „Tudom, ugyanezek történnek velem is”. Eredményesebb leszel, ha megpróbálod azonosítani a szüleid ki nem mondott érzéseit, majd elismerni azokat és osztozni azokban („Úgy hangzik, hogy ez most egy nehéz időszak neked, de majd együtt dolgozunk rajta”) (Példabeszédek 20:5).

3. Ha egy elsődlegesen gondoskodó személy házastársa vagy, támogasd fizikailag és érzelmileg. Kommunikálj a hitveseddel, különben félreértések alakulnak ki. Egy házastárs támogatása sokat számít. Egy asszony úgy panaszkodott, hogy a családjától jövő támogatás hiányát „nehezebb volt elviselni, mint ténylegesen megoldani magát a gondoskodást, amelyet az édesanyjának nyújtott”. Másfelől nagyra becsülte egy barátnője segítségét, aki alkalomadtán könnyített a terhén. Ezt mondta: „Megindította a szívemet, amikor felajánlotta a segítségét. Ez annyira megnyerő volt számomra, és ez közelebb vitt hozzá.”

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Ha gondoskodásban részesülsz

Lehet, hogy most te vagy az, akiről gondoskodnak. Mit tehetsz, hogy kiegyensúlyozott és békés kapcsolatot tarts fenn a gyermekeiddel?

Néhány szülő elköveti azt a hibát, hogy zsémbeskedéssel, kíváncsiskodással vagy bűnös érzések előidézésével megpróbálja átvenni az irányítást. Valószínűleg tudod, hogy ez csak kevesebb irányítást és több stresszt eredményez. Jobbak az eredmények, ha megmutatod a felnőtt gyermekeidnek, hogy tiszteled őket, a magánéletüket és a véleményüket, még akkor is, amikor nem értesz egyet. Hatékony módszer, ha rendszeresen megdicséred a gyerekeidet. Egy felnőtt gyermek ezt állította: „Egy gyerek szülői elismerést szeretne, függetlenül attól, hány éves.”

A szeretet és tisztelet ilyen légkörében beszéld meg a szükségleteidet a gyermekeiddel. Az utalások és célozgatások gyakran többet ártanak, mint használnak, ezért légy egyenes, de kedves. Még akkor is, ha te és a gyermekeid nem értetek egyet egy dologban, tapintatod hozzájárul egy közeli és őszinte, félreértésektől mentes kapcsolathoz.

[Képek a 8., 9. oldalon]

A szüleidről való gondoskodás mellett fordíts időt a házastársadra, a gyerekeidre és magadra is