A Fekete Názáreti egyedülálló ünnepe
AZ ÉBREDJETEK! FÜLÖP-SZIGETEKI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
RITKÁN látsz ekkora tömeget. Itt Manilában azonban ebben a látványban lehet része az embernek minden évben január 9-én. Hívő katolikusok százezrei gyűlnek össze a Miranda téren a Quiapo templomnál, és várnak a Fekete Názáreti megjelenésére.
„Fekete Názáreti?” — kérdezed. Igen, ez a keresztet vivő Jézus Krisztust ábrázoló életnagyságú szobor áll azon egyedülálló körmenet középpontjában, amely a Filipino Heritage című könyv szerint „vitathatatlanul a legerőteljesebb, a leglátványosabb . . . megnyilvánulása a népszerű vallásnak Ázsia Egyetlen Keresztény Nemzetében”, a Fülöp-szigeteken.
Hatalmas tömegű körmenet
Amint a templom kapui megnyílnak, a tömeg éljenezve tombolni kezd a petárdák hangja közepette. Két, hosszú kötelet engednek ki a tömeg közé, hogy kihúzzák a gördülő szerkezetet, amelyen a Fekete Názáreti áll. A vallásos rajongók azért küzdenek, hogy megfoghassák a kötelet. Ez nagy megtiszteltetés számukra. Mások egymással összefont karral megpróbálnak teret biztosítani a körmenet számára, hogy az elhaladhasson. A férfiak mind mezítláb vannak, mindegyikük pólót visel, és egy törülköző van a fejükön vagy a nyakukban.
A templom közelében felállított színpadról a bejelentő éppen elmagyarázott néhány utasítást a várakozó tömegnek. Egy dolgot különösen egyértelművé tett: a fő körmenetben nők nem vehetnek részt. Ennek oka nyilvánvaló lesz, amint a Fekete Názáretit lassan kihúzzák a térre; a helyzet fékezhetetlenné válik.
Az imádók izgatott tömege nyújtogatja kezét, az emberek lökdösődnek, tolakodnak, még egymásra is felmásznak minden erőfeszítést megtéve, hogy megérinthessék a Fekete Názáretit. A gördülő szerkezeten utazó, néhány férfinak vissza kell szorítania a tolakodók nagy számát, megpróbálva ezzel megvédeni a szobrot az izgatott tömegtől. Ha túl sok embert engednek egyszerre felmászni, az emelvény felborulhat. Az elővigyázatosság ellenére a gördülő szerkezet időnként mégis felborul, és fél—egy órát is igénybe vesz, mire újból fel tudják állítani, mert olyan sok ember próbálja megérinteni a szobrot.
A szemlélődők a Quiapo kerületének keskeny utcáiban sorakoznak, hogy tanúi legyenek a Fekete Názáretinek, amint lassan keresztülhalad a kerületen. Gyertyát tartanak a levegőbe, hogy kimutassák odaadásukat a szobor iránt. Mások kisebb szobrokat hoznak magukkal otthonról. A körmenetben hatalmas zászlók azonosítják a Fekete Názáreti vallásos rajongóinak különböző csoportjait.
A tömegből néhányan törülközőket és zsebkendőket dobnak a Fekete Názáreti emelvényén utazó férfiak egyikéhez. Ő ezek után odadörzsöli azokat a szoborhoz, vagy annak keresztjéhez, és visszadobja azokat. Az izgatott hívő utána beletörli arcát törülközőjébe. A fő körmenetet a szobrok hosszú sora követi, sok közülük a Fekete Názáreti kisebb változata. Itt már a nők is biztonságosan csatlakozhatnak a tömeghez.
Időközben a templomban a hívők, különösen nők, egy másik módon folyamodnak segítségért a Fekete Názáretihez. A bejáratnál csatlakoznak azok hosszú sorához, akik lassan haladnak térden csúszva a templomi padsorok közti folyosón az oltárig.
Mi hozza ennyire izgalomba a tömeget?
A Fekete Názáreti szobráról azt mondják, hogy számtalan csoda forrása. A tizenkét éves Alberto elmondta, hogy azért ment el nagyszüleivel az ünnepre, mert a Fekete Názáreti mindig megadta neki azt, amit csak kért tőle imában. Mauricio elmondja, hogy bűnei megbocsátásáért, valamint a mindennapi élet problémáitól és feszültségeitől való megnyugvásért csatlakozott a körmenethez.
Amikor Mauricio először csatlakozott az ünnephez, 24 éves volt. Minden évben tarthatta a köteleket, amelyek a szobrot húzzák. Az ötödik alkalomra erős vágyat érzett, hogy felmásszon a gördülő szerkezetre. Néhány barátja felsegítette őt, ahol megdörzsölhette törülközőjével a Fekete Názáreti lábait; utána visszaugrott a tömegbe. Ez a legnagyobb élmény, amiben a legtöbb ember csak reménykedik.
Az ünnep eredete
A Fekete Názáretiről azt mondják, hogy eredetileg egy mexikói indián faragványa (mások állítják, hogy egy filippínó vagy egy kínai faragó munkája), és egy spanyol vitorláshajón hozták Manilába a XVII. században. A kézművesek azáltal tették egyedülállóvá, hogy vagy sötét fából faragták ki, vagy befestették a szobrot sötétbarnára, ami megfelel mind a mexikóiak, mind a Fülöp-szigetekiek bőrszínének. A XVIII. században a Fekete Názáretit ereklyeként őrizték Quiapóban Basilio Sancho, Manila érsekének kérésére, aki áldását adta rá. Ezek után a XIX. század elején megkapta VII. Pius pápa áldását is.
De 1923-ban történt meg először, hogy a vallási körmenet részeként — amely körmenet a Quiapo kerületében zajló ünnepben éri el tetőpontját — kihozták a szobrot. Azóta tartanak ilyen körmeneteket.
Vajon ez bálványimádásnak tekinthető?
Természetes körülmények között a Fekete Názáreti a maga helyén látható egy üvegfülkében, közel a templom bejáratához. Ez az üvegfülke éppen két tábla között van, amelyen fel van tüntetve a Sampung Utos, vagyis a Tízparancsolat. Néhány keresztény számára ez ironikusnak tűnhet, mivel a Tízparancsolat második parancsa ez: „Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön . . . Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket” (2Mózes 20:4, 5, Katolikus fordítás). Vajon nem faragott kép a Fekete Názáreti, amelyet a hívő katolikusok szolgálnak?
A legtöbb katolikus nem ilyen szemszögből nézi ezt. A New Catholic Encyclopedia ezt mondja: „Mivel a kép imádata a képen ábrázolt személynek szól, ezért a személyt megillető imádat az illető képének segítségével is kinyilvánítható.” Ezt mondja sok katolikus filippínó is — ők nem a szobrot, hanem Jézus Krisztust imádják, akit a szobor képviselni hivatott. Vizsgáljuk meg egy kicsit ezt az érvelést.
Valójában az ilyen viszonylagos imádat nem egyedülálló a katolikusok körében. A pogány vallások hasonló módon érveltek évszázadokon át. Például Lactantius, egy negyedik századi egyházatya szerint az ilyen pogány személyek ezt mondanák: „Nem magukat a szobrokat féljük, hanem azokat a lényeket, akiknek a hasonlatosságára lettek a szobrok megalkotva, és akik nevének lettek szentelve.”
Vajon ez akkor azt jelenti, hogy Istennek a bálványok imádatára vonatkozó parancsai az ő esetükben nem voltak érvényesek? Lehet-e valóban helytálló ez az érvelés, ha megpróbálja érvényteleníteni Isten Szavát? Végül is, ha a bálványimádók többsége ezen a módon érvel, akkor kinek szólnak valójában ezek a parancsolatok?
Emlékezzünk arra, hogy míg Isten Mózesnek adta a Tízparancsolatot, addig az izraeliták egy aranyborjút emeltek, és leborultak előtte. Az emberek talán egyáltalán nem tekintették bálványimádásnak azt, amit csináltak. Elméjükben a borjú Jehovát jelképezte (2Mózes 32:4, 5). De vajon Istent örömmel töltötte el az, amit tettek? Azt olvassuk, hogy Jehova akkor ezt mondta Mózesnek: „Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak” (2Mózes 32:7, 8, Újfordítású revideált Biblia).
Egy másik figyelmet érdemlő kérdés az, hogy vajon ésszerű-e tisztelni egy képet. A Biblia sehol sem szépítgeti a szavait ebben a tárgyban. Ezt mondja: „Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség. Nem akad köztük, aki elgondolkodna; akiben értelem és belátás volna és így szólna: » . . . egy fatuskó előtt boruljak le?«” (Ésaiás 44:18, 19, K. f.).
Segíthet a szobor vallásos rajongójának
Az egyik katolikus pap ezt írta: „Azoknak az embereknek, akik a bizalmukat a Quiapo Fekete Názáretije mögötti erőbe vetik, valóban több okuk van a bizalomra, mint azoknak, akik egy patkóban vagy egy nyúllábban bíznak.”
A Biblia ezzel szemben ezt mondja a szobrokról: „ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.” Jehova Isten nyíltan elmondja nekünk, hogy azok „nem tudnak . . . jót tenni” neked (Ésaiás 46:7; Jeremiás 10:5, Úf).
Nem kétséges, hogy azokban a hívő katolikusokban, akik egymást tapossák a Fekete Názáreti megérintésének reményében, van „Isten iránti buzgóság”, de „nem a helyes ismeret szerint” (Róma 10:2, Úf). Bátorítjuk valamennyiüket, hogy szerezzenek pontos ismeretet Isten Szavának, a Bibliának megvizsgálása által, hogy így gyakorolják a „tiszta és szeplő nélkül való istentiszteletet az Isten és az Atya előtt” (Jakab 1:27).
[Képek a 16. oldalon]
Az emberek összegyűlnek, hogy törülközőkkel és zsebkendőkkel megdörzsöltessék a szobrot