NÁZÁRETI

(valószínűleg a ’sarj’, ’sarjadék’ jelentésű héb. néʹcer szóból):

Leíró melléknév, amely Jézusra és később a követőire utalt. A názáreti és a nazireus megjelölések nem keverendők össze, mert bár alakilag hasonlítanak, egészen más héber szavakból erednek, amelyeknek eltérő a jelentésük. (Lásd: NAZIREUS.)

Természetes volt, és nem különösebben szokatlan, hogy Jézusról mint a názáretiről beszéljenek, hiszen kisgyermekkora óta (kevesebb mint hároméves korától fogva) a Jeruzsálemtől mintegy 100 km-re É-ra fekvő Názáret városában nevelkedett a helyi ács fiaként. Akkoriban szokás volt az embereket a származási helyükkel összekapcsolni (2Sá 3:2, 3; 17:27; 23:25–37; Ná 1:1; Cs 13:1; 21:29).

Jézust gyakran még az egymástól messze eső területeken, a legkülönfélébb emberek is úgy hívták, hogy a názáreti (Mk 1:23, 24; 10:46, 47; 14:66–69; 16:5, 6; Lk 24:13–19; Jn 18:1–7). Ő maga is elfogadta és használta ezt az elnevezést (Jn 18:5–8; Cs 22:6–8). A kínoszlopa táblájára Pilátus a következőket íratta héberül, latinul és görögül: „A názáreti Jézus, a zsidók királya” (Jn 19:19, 20). I. sz. 33 pünkösdjétől kezdve az apostolok, és mások is úgy beszéltek Jézus Krisztusról, mint a názáretiről, vagy mint arról, aki Názáretből való (Cs 2:22; 3:6; 4:10; 6:14; 10:38; 26:9).

Prófétai jelentés: Máté rámutatott, hogy a názáreti elnevezés meg lett jövendölve a próféciákban mint egy újabb jel, amely Jézus Krisztust a megígért Messiásként azonosítja. Erre akkor hívta fel olvasói figyelmét, amikor elbeszélte, hogy Heródes halála után József miként hozta vissza Máriát és gyermekét Egyiptomból. Ezt írta: „Miután pedig [József] isteni figyelmeztetést kapott álomban, Galilea területére ment, és megérkezve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjen, ami megmondatott a próféták által: »Názáretinek fogják hívni«” (Mt 2:19–23).

A Héber Iratok nem említik Názáretet. Némelyek úgy vélik, hogy Máté valamilyen elveszett prófétai könyvre vagy valamilyen íratlan hagyományra utalt, de a Keresztény Görög Iratok írói a „megmondatott a próféták által” kifejezéssel csak akkor élnek, ha a Héber Iratoknak ugyanarra a kanonikus gyűjteményére utalnak, amelyet ma is használunk. A dolog megértésének a nyitja tehát nyilván abban rejlik, hogy a názáreti szót a néʹcer szóval azonosítjuk. Az utóbbi, ahogy már a fentiekben említettük, azt jelenti, hogy ’sarj’, ’sarjadék’.

Ennek fényében Máté kétségkívül arra gondolt, amit Ézsaiás (11:1) jelentett ki a Messiásról: „vessző hajt ki Isai törzsökéből, és gyümölcsöző lesz egy sarjadék [we·néʹcer] a gyökereiből.” Egy másik héber szó, a ceʹmach ugyancsak sarjat jelent, és más próféták ezzel utaltak a Messiásra. Máté többes számot használt, azt mondva, hogy „próféták” beszéltek erről az eljövendő ’Sarjról’. Nos, Jeremiás például úgy írt az ’igazságos sarjadékról’, mint Dávid sarjáról (Jr 23:5; 33:15). Zakariás pedig egy király-papról ír, „akinek a neve Sarj”. Ez a prófécia csak a názáreti Jézusra, a nagy szellemi Templomépítőre vonatkozhatott (Za 3:8; 6:12, 13).