Olvasóink írják

Tettlegesen bántalmazott férjek? Zavarónak találom, ahogy a „Tettlegesen bántalmazott férjek” című közleményt kezelték a „Figyeljük a világot” rovatban (1993. július 22.). A „bántalmazás”, mely a csupán szóbeli fenyegetést is magában foglalja, nem ugyanaz, mint a „tettleges bántalmazás”, amely bűntettnek számító erőszak. Ami azt illeti, hogy a nők magasabb százaléka ismeri el a bántalmazás elkövetését mint a férfiak, a tanulmányok azt mutatják, hogy a nők őszintébbek ilyen dolgok beismerésénél, mint a férfi bántalmazók, akik hajlamosak tagadni a tetteiket.

K. K., Egyesült Államok

Értékeljük ezen észrevételeket. A szóban forgó cikk beszámolt egy tanulmányról, mely azt állította: a nők negyven százaléka ismerte be, hogy bántalmazza házastársát, ellentétben a férfiak huszonhat százalékával, akik elismerték feleségük bántalmazását. Ám ahogy a cikkünk belátta, a tanulmány a „bántalmazás” átfogó meghatározását használta és nem korlátozta azt fizikai, tettleges bántalmazásra. A cikkünk címe így valamelyest félrevezető volt. Azt illetően, hogy a tettleges bántalmazás melyik formája a leggyakoribb, az 1993. február 8-i számunk adott jelentést a „Parents” folyóiratból: „A házastársak közötti [súlyos] verekedések 95 százalékában olyan férfiakról van szó, akik feleségüket súlyosan ütlegelték.” (A kiadók.)

Szaglás Mindig azt gondoltam, hogy ha el kellene veszítenem az egyik érzékszervemet, a szaglóérzékemet választanám, hogy elveszítsem. De a „Sokoldalú szaglóérzékünk” (1993. július 22.) című cikketek elolvasása után jobban megfontoltam a dolgot. A csodálatos emberi testünkről szóló cikkeitek mindig segítenek elmélyíteni a szeretetemet Jehova iránt.

D. H., Trinidad

Szemüvegek Köszönöm a „Pillantás a szemüvegre” című cikk megjelentetését (1993. július 8.). Jó tanácsot tartalmazott. A cikk elolvasása előtt az a rossz szokásom volt, hogy a szemüvegemet az üveggel lefelé tettem le. Tele lett karcolásokkal. Kipróbáltam a kontaktlencséket is, de attól szédültem. Tehát, mivel nincs más választásom mint szemüveget viselni, alkalmazni fogom a tanácsotokat!

T. C., Olaszország

Vesekövek Azért írok, hogy megköszönjem a „Vesekő — egy régóta ismert betegség gyógyítása” című időszerű cikketeket (1993. augusztus 22.). Röviddel azután, hogy megkaptam postán a példányomat, megállapították, hogy vesekövem van. Cikketeknek köszönhetően jobban meg tudtam érteni a betegségemet és jobban fel tudtam készülni a műtétre.

V. T., Egyesült Államok

Rasszizmus Csak néhány sort írok, hogy köszönetet mondjak azért a csodálatos „Egyesül majd valaha minden rassz?” című cikksorozatért (1993. augusztus 22.). Szerintem nagyszerűen kezelték ezt a kényes témát. Tapintatosan volt összeállítva, mégis senkinek, igen, egyáltalán senkinek sem adtak ürügyet, hogy önző módon átengedje magát a rasszizmus bántó betegségének.

D. G., Egyesült Államok

Korábbi pap Köszönöm Alinio de Santa Rita Lobo élettörténetének kinyomtatását, „Amiért otthagytam a papi hivatást egy jobb szolgálatért” címmel (1993. szeptember 8.). A történet leleplezés volt — és egy olyan valaki részéről, aki sok elismerést szerzett a műveltség terén. Jehova Tanúiként végzett szolgálatunkban gyakran apránként beépítjük az emberekbe az igazság megértését. De ebben az esetben valaki az ellenkezőjét tette: apránként elválasztotta a hamis tanításokat, elkülönítve az igazságot az egyházon alapuló hagyományoktól. Nagyon hiterősítő volt.

B. C., Egyesült Államok

Kivándorlás Nagyon köszönöm a „Fiatalok kérdezik: Költözzem egy gazdaságilag virágzóbb országba?” (1993. április 22.) című cikket. Mindig azt gondoltam, hogy a fejlődés érdekében szükséges elköltözni. Most megtudtam, hogy ez egy nagyon komoly döntés, és hogy sok tényezőt kell figyelembe venni. Az a cikk arra is megtanított, hogy ismerjem a saját, valódi szükségleteimet, és hogy azok a dolgok, amelyekre szükségünk van a boldogsághoz, bármelyik országban megtalálhatóak.

M. R., Dominikai Köztársaság