Olvasóink írják

Rasszok egyesülnek Az „Egyesül majd valaha minden rassz?” (1993. augusztus 22.) című cikksorozat segített abban, hogy megértsem, hogyan kezdődött a rasszizmus és hogyan száll egyik generációról a másikra. Annak megértésében is segített, hogy miért nem győzi le szükségszerűen valamennyi keresztény minden előítéletét. A múltban ezt nagyon elkedvetlenítőnek találtam. De most már tisztán látom, hogy időbe telik, amíg valaki megszabadul ilyen rossz hajlamoktól. Örömmel várom Isten igazságos új világát, ahol a rassz nem lesz többé problémák forrása.

C. W., Egyesült Államok

Képeslapok készítése Köszönöm a „Küldjünk egy képeslapot” (1993. augusztus 8.) című cikket. A nagyim már évek óta készít képeslapokat és elküldi azokat mindannyiunknak, unokáknak. Tizenhárom éves vagyok és én magam két éve készítek képeslapokat. Nagyon jól beválik a préselt virágok alkalmazása, ahogy a cikketek ajánlotta. Rájöttem, hogy ha egy kis ragasztót teszünk a virág tetejére és utána rászórunk egy kevés csillámot, az nagyon szép hatást ér el.

J. B., Egyesült Államok

Fogyatékosságok Kevés cikk volt annyira élethű a fogyatékosságokról, mint a „Fiatalok kérdezik: Hogyan boldogulhatok testi fogyatékosságom ellenére?” (1993. június 8.). Miután néhány évig Rómában (Olaszország) szolgaként tevékenykedtem Jehova Tanúi fiókhivatalában, egy súlyos autóbalesetet szenvedtem, melynek során megsérült a gerincoszlopom. Az olyan egyszerű dolgok is hirtelen nehezek lettek, mint például a sétálás és az, hogy egy pohár vizet tartsak a kezemben. Egyik napról a másikra szükségem volt valakire, aki segít felkelni, felöltözködni, felmenni a lépcsőkön és így tovább. A sokáig tartó harag, szomorúság, önsajnálat és csendes könnyek után végül sor került arra, hogy megbirkózzam a helyzettel és felismerjem, hogy be kell érnem ennyivel. A lelkes fizikoterápiás asszisztens, a szüleim és a barátaim támogatásával az állapotom javult és folytattam szolgálatomat a fiókhivatalban. Higgyétek el, hogy a fogyatékosságok ellenére is képes valaki nagyon aktív és hasznos maradni!

A. E., Olaszország

Kőgyűjtés Orvos lévén nagy érdeklődéssel olvastam „A kincskeresés szokatlan módja” (1993. július 8.) című cikket. Észrevettem azonban, hogy amikor a kalapács használatáról beszéltek, egyáltalán nem tettek említést a szem védelmére szolgáló viseletről. Ez nagyon fontos, mivel a kis kőszilánkok könnyen felpattanhatnak a kalapácsról, és ezek nagyon veszélyesek lehetnek a szemre.

G. T. W., Anglia

Értékeljük ezt a hasznos biztonsági tanácsot. (A kiadók.)

Szaglóérzék Igazán élveztem a „Sokoldalú szaglóérzékünk” (1993. július 22.) című cikket. Három évvel ezelőtt kutatást végeztem ebben a témában a természettudományi szakon. Sok ember fel sem tudja fogni, milyen fontos a szaglószerv. Köszönöm, hogy ilyen sok embernek megmutatták, igazából milyen áhítatot keltő a szaglóérzék.

L. T., Egyesült Államok

Állatmesék Húsz éves zulu vagyok, aki szeret tanulni a teremtés csodáiról. Igazán nagyrabecsültem „A csendes ragadozó” (1993. március 8.) című cikketeket. A zuluk körében a baglyot vészmadárnak tartják és úgy vélik, hogy kapcsolatban van a boszorkánysággal. Amikor az emberek meglátnak egy baglyot, elkergetik. Ezért nagyra értékeltem az egyszerű és felvilágosító cikketeket.

Z. P. M., Dél-Afrika

Köszönöm „A rovarvilág ugrándozó muzsikusai” (1993. április 8.) című cikket. A szöcskéket gyakran hozzák összefüggésbe a csapásokkal. De a cikk együttérzést ébresztett bennem e rovar iránt — és növelte hódolatomat aprólékos gonddal tervező és bölcs Teremtőnk iránt is.

V. P., Brazília