Jemen — Meglepetésekkel teli ország

ARAB-félsziget! Amikor az emberek a világnak erre az egzotikus részére gondolnak, gyakran lelki szemeikkel látják a homokdűnéket, a tevéket és a karavánokat. Habár a sivatagi dűnék és a tikkasztó meleg tényleg jellemzi e terület nagy részét, vannak más sajátságai is, amelyek igencsak meglephetnek téged.

Vegyük figyelembe például Jemen országát, a Vörös-tengerre és az Ádeni-öbölre néző könyök alakú szárazföldet. Jemen távolról sem sivár homoktenger, hanem hegyek és kanyonok földje; a szőlő, a sárgabarack és más csábító gyümölcs földje; az elbűvölő építőművészet földje. Bár égető sivatagi meleg perzsel Jemen tengerparti sávjain, talán meglep, ha megtudod, hogy felvidékein kellemes hőmérsékletű éghajlat uralkodik. Gazdag történelme azonban — mely a bibliai időkig visszanyúlik — különös érdeklődéssel bír a keresztények számára.

A tömjénút

Az ősi időkben a természet szeszélye révén nagy gazdagság áramlott a világnak erre a részére: az Indiai-óceán passzátszele által, amely harmatot hozott az Arab-félsziget déli partjára. Ezek a páratartalomban bővelkedő szelek segítettek ideális körülményeket teremteni a gyantás fák növekedéséhez, melyeknek kérge tömjénneka nevezett mézgagyantát szolgáltatott. Amikor elégetik, a tömjén édeskés illatot áraszt, mely igen kelendővé teszi a vallásos szertartásban való felhasználáshoz. A most Jemennek nevezett ország a tömjénkereskedelmével vált kiemelkedővé.

Jemen lehetett az ősi Ofir-vidék helye is — a legnemesebb arany egykori forrása. (Jób 22:24; 28:15, 16; Zsoltárok 45:10.) Bármi legyen is a helyzet, Jemenben keresztezték egymást azoknak az ősi tevekaravánoknak az útjai, melyek messzi területekre, például az ősi Palesztinába és Tíruszba szállítottak aranyat, tömjént és fűszereket. (Ezékiel 27:2, 22–25.) Ez nagy gazdagságot hozott nemcsak maguknak a kereskedőknek, hanem különböző útmenti királyságoknak is, melyek adót hajtottak be a karavánoktól.

A Sába királyság — amelyről úgy tudják, hogy a mai Jemen keleti részén helyezkedett el — uralta a karavánutakat. Tömjén-, mirha-, arany-, drágakő- és elefántcsont-kereskedelméről vált híressé. (Ésaiás 60:6, Katolikus fordítás.) Salamon napjaiban Sába királynője elutazott „a földnek széléről”, hogy első kézből hallhassa a király bölcsességét. (Máté 12:42.) A Biblia történelmi feljegyzései szerint Jeruzsálembe ment, „igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket”. (1Királyok 10:1, 2.) Ennek az ősi királynőnek az emléke még napjainkban is él a jemeniek között. Jóllehet a Koránban névtelen, az iszlám hagyomány Bilqīs-nek hívja őt — azon a néven, amely Jemenben sok kereskedelmi terméken is előfordul.

A hanyatlás századai

Jemen századokon át nagy gazdagságnak örvendett, olyannyira, hogy a rómaiak a latin Arabia Felix, vagyis a „Boldog Arábia” nevet adták neki. Ám amikor a rómaiak a hitehagyó kereszténységet tették államvallássá, csökkent a tömjén iránti kereslet. Jemen hanyatlásának további előmozdítója a Maribnál található nagy gát katasztrofális összeomlása volt — amely gát annak a hatalmas öntözőrendszernek volt a szíve, amelyik már az i. e. nyolcadik századtól öntözte ezt a területet.

Rövid időre Jemen ismét előtérbe került egy másik árucikk, a kávé népszerűségének a növekedésével. Körülbelül 1610-ben az európaiak felfedezték a jemeni felvidékekről származó ezen egzotikus babnak a vonzó aromáját és ízét. A Vörös-tenger déli végénél lévő Mocha városa vált a kávékivitel fő kikötőjévé. „Mocha” így az arab kávéval rokon értelmű és az északi féltekén közismert szó lett.

Nemsokára azonban a kávépalántákat exportálták és sikeresen termesztették más országokban is. Ennek eredményeként Mocha városa hanyatlásnak indult. Bár a kávé még mindig Jemen egyik fő kiviteli terméke, Mocha városa napjainkban nem sokkal több, mint egy csendes halászkikötő.

Pillantás Jemen fővárosára

Noha Jemen korábbi dicsősége fényét vesztette, még mindig sok elbűvölő — és meglepő — sajátsága van. A főváros, Szanaa egy 2000 méter fölé emelkedő fennsíkon helyezkedik el, és kellemes hőmérsékleti éghajlatnak örvend. Jemen 12 milliós lakosságának többsége — amely az egész Arab-félsziget népességének az egyharmadát teszi ki — nem a perzselő sivatagban él, hanem ezen a fennsíkon és sok más hegyen, amely ezt a szárazföldet kipontozza.

Szanaa több ezer éves, antikvitása pedig az építőművészetéből meglehetősen nyilvánvaló. A kőépületeket az ablakok mentén meszelt csipkézet, rácsozott boltív és színes mozaiküveg díszíti. A város egyes területein a régi és új épületek egymás mellett állnak, gyakorlatilag egymástól megkülönböztethetetlenül. Szanaa régi területének labirintusában azok az épületek láthatók — némelyikük nyolcemeletes vagy még magasabb —, melyek nyilvánvalóan századok óta ott vannak.

Elhagyva Szanaa régi területét, az erős, középkori városkapun haladunk át, és megkerüljük a hegyvidékes vidéki területet. Kerek lakótornyaival, melyek négy vagy több emeletnyi magasságban állnak, és védőfalaival, melyeket cement és habarcs nélkül építettek, mindegyik falu a hegyoldalba épített hatalmas várnak látszik. Néhány falu tényleg olyan jól beleolvad a környezetébe, hogy csak akkor lehet észrevenni őket, ha közel vagy hozzájuk.

Valakit talán meglep, hogy ilyen magasságokban is tudnak élni emberek. Ám még tovább tekintve, ennél is magasabban húzódó fellegvárszerű településsort láthatunk. Ezeket a hegyi falvakat a meredek lejtőn található, fallal alátámasztott teraszok veszik körül.

A jemeni emberek

A nyugati emberek elvárják, hogy a jemeniek egzotikusak legyenek. Ám a valóság még az elvárásokat is felülmúlhatja. A törzsben élő hegylakó férfiak ijesztőek lehetnek első látásra. Fuutá-t, azaz szoknyaszerű átkötős ruhát viselnek széles övvel, amelybe egy nagyon szembetűnő tőr van beburkolva. A falvakban sokan még nagy gépfegyvereket is hordanak a vállukon.

Igen, a jemeni férfiak fegyvereikkel büszkélkednek. A piacon egész részeket szentelnek jambiyya árusítására, ami hajlított tőr. Általában 14 éves kortól kezdve viselik a fiúk, a férfikor jeleként. Sőt, még kisfiúkat is lehet látni, hogy viselik. A tőr nyele lehet műanyagból, fából, vagy nagyon drága rinocérosz-szarvból, a tokot pedig gyakran ezüstmunkával díszítik. A penge meglehetősen éles. Szerencsére a kések főleg díszítésül szolgálnak. A jemeni férfiak tulajdonképpen elég vendégszeretők, és értékelik a látogatók beszélgetésre tett minden erőfeszítését.

A nyugati szemnek a jemeni nők nem kevésbé egzotikusak megjelenésüket tekintve. Sötét színekbe öltöznek és teljesen el vannak takarva fátyollal, még a szemüket sem mutatják meg. Nincs könnyű életük. A hegyvidéki falvakban a nők sokáig és keményen dolgoznak: vizet, az állatoknak való eledelt és tüzelőanyagot hordoznak. Hagyományosak a nagy családok.

A piacok meglátogatása újabb lehetőséget nyújt annak megfigyelésére, hogyan élnek ezek az elbűvölő emberek. A fűszerboltoknak fenséges illatuk van. A gránátalma, az őszi- és sárgabarack, a szőlő és a mandula láttán összefut az ember nyála. A kézművesek bőrrel, arannyal, ezüsttel és más fémekkel dolgoznak serényen.

A piacon számos suq-ot találhatunk, vagyis árust, akik katcserjét árulnak. Amikor rágják vagy szopogatják a katot, az enyhe élénkítőként hat; egyesek azt mondják, hogy szokássá válhat. Mindamellett a jemeniek életében nagy szerepet játszik a kat rágása. A hegyoldalakon nagy részeket szánnak a kat termesztésére. A férfiak csoportjai órákat töltenek a levelek rágásával, miközben élvezettel beszélgetnek. Néhányan munka közben is rágják a katot — sőt vezetés közben is.

A kat rágása azonban nagyon drága szokás, mivel egy jemeni család jövedelmének akár az egyharmadát is kiteszi. Vannak, akik az egészségre vonatkozó veszélyre mutatnak rá, beleértve az arc eltorzulását, alvás- és étvágyzavarokat és a bélbajokat. Bizonyos kormánytisztviselők ezért szót emeltek ezen drog ellen. Ám ezideig kevés jel mutat arra, hogy a kat veszítene a jemeni emberekre gyakorolt hatásából.

Az viszont nyilvánvaló, hogy a hagyományos életforma kezd utat engedni a nyugati korszerűsítésnek. Számos ember ment külföldre dolgozni. Egyes családok a városokba költöztek, és ezáltal kiteszik a fiatalokat az importált zene és a külföldi videók befolyásának. Érthető módon nem mindenki látja szívesen az országuk modern világba való átmenetét.

Ezért érdekes lesz látni, mit tartogat a jövő ennek az országnak. Aránylag keveset tettek az ország régészeti romjainak a feltárásában, és talán az eljövendő ásatások valami elbűvölő titkot nyújtanak Jemen nevezetes múltjáról. Időközben Jemen bőséges okot kínál fel a kalandos utazóknak, hogy látogassák meg a meglepetések ezen országát. (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]

[Kép a 24., 25. oldalon]

Bab-el-Yemen, Szanaa kapuja a város régi területéhez

[Kép a 26. oldalon]

Jobbra: tőrpiac Szanaában

[Kép a 26. oldalon]

Lent: a kis városok beleolvadnak a környezetükbe