Moszkva meglepő föld alatti palotái
AZ ÉBREDJETEK! OROSZORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
NEM volt nehéz kitalálni, hol található a földalatti, vagyis a metró. Az emberek véget nem érő áradata özönlött be egy bejáraton, amely a föld alá vezetett. A bejárat fölött M betű volt látható, ragyogó piros fényű neonnal kivilágítva. A lengő bejárati ajtók kinyíltak előttem. Bent furcsa látvány fogadott, amint az emberek gyorsan lefelé mentek, mintha egy feneketlen mélységben tűntek volna el. Először haboztam. Utána erőt vettem magamon, és követtem őket.
Életemben először voltam földalattin. Persze nem akármilyen földalattin — a moszkvai metrón! Egy olyan világban azonban, ahol az ember az űrbe tud utazni, képes maghasadást előidézni, sőt még bonyolult agyműtétet is végre tud hajtani, mi olyan különleges egy földalattiban?
Először is már korábban hallottam, hogy a moszkvai metró valószínűleg a legszebb földalatti a világon. Ahogy az orosz közmondás tartja: „Jobb egyszer látni valamit a saját szemeddel, mint hallani róla százszor.” Amikor részt vettem Jehova Tanúi moszkvai nemzetközi kongresszusán a múlt júliusban, alig vártam, hogy utazzak a metrón.
Létrehozásának története
1902-ben egy Bolinszkij nevű orosz tudós mérnök javaslatot tett egy felszíni tömegközlekedési rendszer építésére, amely végighaladna a Kreml fala mentén és megkerülné a városközpontot. A moszkvai városi tanács akkor azonban elvetette a rendszer kifejlesztésére készített terveket. Tíz évvel később a tanács elkezdte komolyan fontolgatni a gondolatot — ez lett volna az első ilyen közlekedési eszköz Oroszországban —, az I. világháború kitörése azonban 1914-ben késleltette a további kifejlesztést. 1931-ig nem is vetették fel újból ennek gondolatát. Akkor ugyanis a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága elhatározta, hogy megépítésre kerül az ország első földalatti vasútja Moszkvában. Oroszország így a tizenegyedik ország, Moszkva pedig a tizenhetedik város lett, amely ilyen óriási építési tervbe kezdett.
A moszkvai nagyvárosi földalatti első vonalát, amely egy tizenegy kilométeres szakaszból állt, 1935. május 15-én reggel hét órakor nyitották meg, éppen három évvel az építkezés megkezdése után. Négy szerelvény szolgálta ki a tizenhárom állomást, és képesek voltak kétszázezer utast szállítani naponta. A moszkvaiakban és a külföldi látogatókban mindez mély benyomást keltett. Olyan új, olyan szokatlan volt! Esténként az emberek sorban várakoztak, hogy a földalatti első utasai között lehessenek. Ezt látni kellett. És még most is látni kell.
1935 óta a rendszert kiterjesztették kilenc vonalra, amely összesen kétszáz kilométeres útból és 149 állomásból áll. Moszkvában a tömegközlekedés szinte mindegyik más formája — beleértve a légi és a vízi közlekedést — bizonyos mértékig kapcsolatban áll a metróközlekedéssel. Tulajdonképpen a moszkvaiak el sem tudják képzelni az életet metró nélkül. Ez érthető, mivel mindennap átlagban kilencmillió utast szállít, amely Finnország lakosságának közel kétszerese. Összehasonlításul: a londoni és a New York-i földalattik együtt körülbelül csak a felét szállítják ennek.
Vessünk rá egy közelebbi pillantást
Kíváncsi vagy, mi fekszik húsz emelet mélyen a földfelszín alatt? Egy mozgólépcső gyorsan levisz bennünket. Ez csak az egyik a rendszerben levő mintegy ötszáz mozgólépcsőből, amelyeket ha összeraknánk a végüknél összekapcsolva, több mint ötven kilométer hosszúra nyúlnának. Ami még szenzációnak számít, hogy a harminc fokos lejtőn közel egy métert tesz meg másodpercenként lefelé — szinte kétszer akkora sebességgel, mint sok más országban levő mozgólépcső!
Beléptünk a Majakovszkij állomásra. Építészeti munkái azt az érzést keltik bennünk, hogy inkább egy palotában vagyunk, mint egy földalatti-állomáson. Nehezen tudom elképzelni, hogy valóban a föld alatt vagyunk. Ritkán látok ilyen gyönyörű építészeti munkát a föld felett, még kevésbé a föld alatt. Nem csoda, hogy egy nemzetközi építészeti kiállításon, amelyet 1937 és 1939 között tartottak meg, díjban részesítettek öt moszkvai földalatti-állomást, beleértve ezt is. Természetesen nem mind a 149 állomás olyan palotaszerű, mint a Majakovszkij állomás; az újak legtöbbje szerényebb — habár még mindig mély benyomást keltő —, a maga stílusában és formájában mind egyedülálló.
Szinte mindegyik állomás mond valamit az orosz történelemről. A márványt, a kerámiát és a gránitot Oroszország húsz különböző részéről hozták ide, hogy a díszítéshez használják fel. Ezért egy képes útikalauz megjegyzi: „Az egész ország munkához látott, hogy segédkezzen a moszkvai metró építésében.” Sok helyen használtak gránitot a padló díszítéseihez, mert tartós. Ez fontos tényező az emberek tömegét tekintve, akik naponta árasztják el az állomásokat.
Miközben élvezzük e föld alatti palota szépségeit, arra leszünk figyelmesek, milyen nagy sebességgel közlekednek a szerelvények egyik helyről a másikra. Körülbelül kilencven másodperccel azután, hogy az egyik szerelvény elhagyja az állomást, a következő szerelvény fényei már közeledni látszanak. Mindig ilyen sűrűn járnak a szerelvények? A csúcsforgalomban igen. Máskülönben körülbelül három-öt percenként járnak.
Még alig helyezkedünk el a szerelvény kényelmes ülésein, mikor már tapasztaljuk, milyen gyorsan éri el a szerelvény a végsebességet. Néha száz kilométeres óránkénti sebességet is elérve száguld a csupán mintegy hat méter átmérőjű alagútban. Ezért tudná egy személy végigutazni a teljes metróvonal hosszát körülbelül hat óra alatt! A moszkvaiak a legjobban a metrót szeretik, nemcsak azért, mert a leggyorsabb közlekedési eszköz, hanem mert olcsó és kényelmes. Múlt júliusban, Jehova Tanúi nemzetközi kongresszusa alatt a metrón bárhová történő utazás tíz rubelbe került, ami akkor egy USA-centtel volt egyenértékű.
A szerelvények közötti távolságok olyan kicsik, hogy elcsodálkozhat az ember azon, hogyan lehetséges a szerelvényeknek ilyen nagy sebességgel közlekedniük. A magyarázat egyszerű. Az automata sebességellenőrző-rendszert kifejezetten arra tervezték, hogy megelőzzék a baleseteket. Ez a rendszer figyel arra, hogy a szerelvények közötti távolság sohase legyen kisebb, mint az a távolság, amely szükséges lenne a szerelvény megállásához ennél a sebességnél. Más szóval egy kilencven kilométeres óránkénti sebességgel közlekedő szerelvény, amely közelebb kerül az előtte levő szerelvényhez, mint amennyi a megálláshoz szükséges távolság, automatikusan elkezdi használni a fékjeit. Ráadásul a szerelvényt vezető személyt egy vészjelző figyelmezteti. Ez a rendszer természetesen nagyban megnöveli az utazás biztonságát. Ez lehet az oka, amiért a metróval közlekedő moszkvaiak olyan nyugodtnak és kipihentnek tűnnek? A legtöbben ülnek és csendben olvasnak, nyilvánvalóan meg vannak győződve arról, hogy biztonságosan elérkeznek céljukhoz.
A fények és a levegő
Kora reggel, amint az elektromotorok ezrei elkezdenek búgni, amint a villanyégők százezrei izzásba jönnek, emberek milliói indulnak el keresztülfurakodva a túlzsúfolt föld alatti palotákon, ahol mintegy 3200 metrókocsi felváltva nyitja majd ki és zárja be ajtóit egész nap. Mindezt óriási mennyiségű elektromos áram teszi lehetővé.
Ez a tevékenység hatalmas mennyiségű hőt fejleszt, amelyet részben a környező föld nyel el. Mi van azonban a többlethővel, amely túlfűthetné az alagutakat és az állomásokat? Nos, ahogy a palotákhoz illik, minden állomáson működik egy légcserélő rendszer, amely óránként négyszer teljesen megújítja a levegőt. Mindig van friss levegő, nem számít mennyire nagy a tömeg a metróban. Tulajdonképpen sokan a moszkvai metróban levő légcserélő rendszert tekintik a legjobbnak a világon.
A tél folyamán azonban kapóra jön ez a hő. A felszínen található épületeket és bejáratokat kivéve nincs szükség fűtési rendszerre. A szerelvények, az emberek sokasága és maga a föld is, amely hőt raktározott a tavaszi és nyári időszakban, bőségesen elegendő hőt adnak le, hogy kellemes melegen tartsák a föld alatti palotákat.
Dicséretek mindenhonnan
Ahogy talán elvárható is lenne, az illusztrációkkal ellátott metró útikalauz bőven tartalmaz dicséreteket: „A moszkvai metrót méltán tekintik a világ egyik legszebb földalattijának, amelynek palotaszerű állomásai a vágányok, villanyvezetékek, csövek és kábelek bonyolult hálózatával együtt a legjobb művészi erőfeszítések és a mérnöki találékonyság valóban figyelmet érdemlő keverékét alkotják. Többek mint állomások, ezek inkább az utánozhatatlan finomság és báj építészeti mestermunkái, ízlésesen díszítve márvánnyal, gránittal, acéllal és csempével, amelyeket széppé tesznek az eredeti stílust hangsúlyozó megvilágítással, szobrászattal, mozaikkal, bordűrökkel, burkolattal, színes üveggel és domborművekkel. Az ország legkiválóbb építészei és művészei — beleértve a szobrászokat is — hozzájárultak az elrendezéshez és a díszítéshez.”
Most, miután látogatást tettem Moszkvában, és láttam a metrót a saját szememmel, egyetértek ezzel. Sok küldött-társamban, akik a kongresszusra érkeztek, szintén mély benyomást keltett. Egy német személy ezt mondta nekem: „Úgy éreztem, mintha egy gyönyörű csillárokkal teli koncertterembe léptem volna. Teljesen elbűvölt.” Az Egyesült Államokból jött egyik látogatóra a metró pontossága, tisztasága és zökkenőmentessége gyakorolt mély benyomást. A távoli Szibériából érkezett egyik küldöttet pedig a föld alatti szerkezetek hatalmas mérete és arányai ejtették bámulatba.
Ha valaha Moszkvába kell menned, buzdítanálak, hogy látogasd meg ezeket a meglepő föld alatti palotákat. Emlékezz: „Jobb egyszer látni valamit a saját szemeddel, mint hallani róla százszor.”
[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]
Sovfoto/Eastfoto
[Képek a 16., 17. oldalon]
Néhány gyönyörű moszkvai földalatti-állomás
[Forrásjelzés]
Fotók (a bal felső sarokból az óramutató járásával megegyező irányban): © Laski/Sipa Press; Sovfoto/Eastfoto; Sovfoto/Eastfoto; Laski/Sipa Press; Laski/Sipa Press; Sovfoto/Eastfoto