Moszkva — Egy fennmaradt város 850. évfordulója

„JER hozzám, testvér, Moszkovba.” Így szólt Jurij Dolgorukij meghívása egy másik herceghez 1147-ben, s úgy tűnik, ez az első említés Moszkváról a történelmi krónikákban. A 850 évvel ezelőtti dátumot fogadták el Oroszország fővárosának, Moszkvának a megalapítási dátumaként, bár az archeológiai bizonyítékok azt mutatják, hogy már jóval azelőtt is létezett egy település ezen a területen.

Moszkva fennállásának 850. évfordulójára várva a város több száz létesítményét már felújították és rendbe hozták — ilyen létesítmények például a stadionok, a színházak, a templomok, a vasútállomások, a parkok és a középületek. Milyen bámulatos átalakulás! Egy moszkvai nő megjegyezte: „Egész háztömbök a felismerhetetlenségig megváltoztak.”

Múlt júniusban tett moszkvai látogatásunkkor több brigádot láttunk, amint a városközpontban körös-körül, közel a Vörös térhez, helyreállító munkákat végeznek. A munka a nap 24 órájában folyt. Mindenhol voltak emlékeztetők a 850. évfordulóra: a kirakatokban, a metróban, a lámpaoszlopokon, az árucikkeken, sőt még a moszkvai cirkusz egyik előadásán is, amelyre elmentünk, megemlítették ezt az eseményt.

Szeptemberre, mikor az egész világról látogatók ezrei jelentek meg a 850. évi különleges ünnepeken, látványos volt a Moszkva arculatában végbement javulás. Igen, a történelme során bekövetkező szörnyű megpróbáltatások időszakai ellenére Moszkva fennmaradt, és virágzik.

Egy bibliatudósnak nyilvánvalóan Moszkva történelmének egy ilyen időszaka járhatott a fejében, amikor a múlt évszázad elején ahhoz a „viadalhoz” fűzött magyarázatot, amelyik kapcsolatban van a Bibliában található „Armageddonnal” (Jelenések 16:14, 16). Megjegyezte, hogy némelyek azt állították, hogy Armageddon helye Moszkva, bár ő maga nem osztotta ezt a véleményt.a

Miért állították némelyek ezt? Nos, vizsgáld meg Moszkva lebilincselő, gyakran pedig tragikus történelmét.

Fennmarad a korai években

Moszkva egy stratégiai csomópontban helyezkedik el, közel a főbb folyókhoz (az Okához, a Volgához, a Donhoz és a Dnyeperhez) és a fontos szárazföldi utakhoz. Egy 1156-os krónika beszámolója szerint Dolgorukij herceg „fektette le Moszkva város alapjait”, és ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ő építette az első földsáncokból álló erődöket, amelyeknek tetején fából készült fal állt. Ez a Kreml vagy citadella egy háromszög alakú földdarabon helyezkedett el a Moszkva-folyó és egy kis mellékfolyó, a Nyeglinnaja-folyó között.

Tragikus módon csupán 21 évvel később a közeli Rjazany hercege „feljött Moszkvába, és az egész várost felégette”. Moszkvát újra felépítették, de 1237 decemberében a híres Dzsingisz kán unokája, Batu kán vezetésével a mongolok elfoglalták Moszkvát, és újra porig égették. A mongolok 1293-ban is kifosztották a várost.

Figyelemre méltónak találod, hogy Moszkva mindegyik megsemmisítő csapás után is fennmaradt? A város Oroszország vallási központjává is emelkedett 1326-ban, amikor Moszkva fejedelme, I. Kalita Iván rábeszélte az Orosz Ortodox Egyház fejét, hogy lakjon Moszkvában.

Végül, III. Nagy Iván uralkodási idejére (1462—1505) Moszkva elnyerte függetlenségét a mongoloktól. 1453-ban Konstantinápoly városa (ma Isztambul) az oszmán törökök kezére jutott, s így Oroszország uralkodói maradtak az egyedüli ortodox uralkodók a világon. Ennek eredményeképpen Moszkvát kezdték a „harmadik Rómaként” azonosítani, és az orosz uralkodókat cároknak vagy cézároknak nevezték.

A Kremlt III. Nagy Iván uralkodásának vége felé — amikor Kolumbusz Kristóf többször is áthajózott az amerikai kontinensre — megnagyobbították, téglafalakat és tornyokat építettek, amelyek szinte változatlanul fennmaradtak napjainkig. A falak jóval hosszabbak két kilométernél, 6 méter szélesek és 18 méter magasak — ezek körülzárják a Kreml közel 30 hektáros területét.

Meglephet téged, hogy az 1500-as évek derekára Moszkváról azt mondták, hogy nagyobb Londonnál. Majd 1547. június 21-én katasztrófa sújtotta a várost, amikor is pusztító tűzvészt szenvedett el — ezután gyakorlatilag az egész lakosság hajléktalanná vált. Újra a leleményes moszkvai emberek építették újjá. A Vaszilij Blazsennij-székesegyház is ebben az időben készült el, melyet a tatárok, vagyis a mongolok felett aratott kazanyi diadal megünneplésére építettek. A Vörös téren (melyet 1561-ben fejeztek be) ezt az építészeti remekművet még napjainkban is Moszkva széles körben elismert jelképének tekintik.

Mintegy tíz évvel később, 1571-ben a krími tatárok betörtek Moszkvába, és elfoglalták azt, s hihetetlen pusztítást vittek véghez. Gyakorlatilag mindent felégettek, csak a Kremlt nem. A feljegyzések megmutatják, hogy a város 200 000 főt számláló lakosságából csupán 30 000-en maradtak életben. „A Moszkva-folyó annyira tele volt emberi testekkel, hogy a folyó elterelődött, a víz pedig az áramlás irányában több kilométeren keresztül bíborvörös volt” — számolnak be róla a Time-Life könyvkiadó szerkesztői a Rise of Russia című könyvben.

Moszkvát újra helyre kellett állítani. És ezt meg is tették! Idővel a város újra terjeszkedni kezdett a Kremltől kifelé, s egybefüggő fal kerítette körül a Kitaj-gorod, a Fehér város és a Fa város területét. Moszkvának egy ehhez hasonló, kör alakú elrendezése maradt meg mind a mai napig — nem falak, hanem gyűrűt alkotó utak veszik körül a Kremlt.

Ebben az időben a moszkvai embereket III. Nagy Iván unokája, IV. (Rettegett) Iván zsarnoki uralma töltötte el nagyfokú szorongással. Majd 1598-ban IV. (Rettegett) Iván fia és trónörököse, I. Fjodor utód nélkül halt meg. Ezzel elkezdődött a „bajok időszaka”, melyet a Rise of Russia című könyv „az egész orosz történelem legvadabb és legzavarosabb időszakának” nevez. Ez körülbelül 15 évig tartott.

Egy példátlan válság elviselése

Nem sokkal azután, hogy Borisz Godunov, Fjodor sógora elfoglalta a trónt, Moszkva szörnyű szárazságtól és éhínségtől szenvedett. 1602-ben, hét hónap alatt, a jelentések szerint 50 000-en haltak meg. 1601 és 1603 között összesen több mint 120 000 ember halt meg a városban.

Rögtön ez után a szerencsétlenség után, egy ember azt állítva magáról, hogy Dimitrij herceg, IV. (Rettegett) Iván fia, lengyel katonák segítségével betört Oroszországba. Valójában a bizonyítékok azt mutatják, hogy az igazi Dimitrijt 1591-ben meggyilkolták. Amikor Godunov 1605-ben váratlanul meghalt, az úgynevezett Ál-Dimitrij Moszkvába ment, és cárrá koronázták. Csupán 13 hónapig tartó uralma után az ellenfelei kivégezték.

Őt más trónkövetelők követték, kik között ott volt egy második Ál-Dimitrij is, akit szintén Lengyelország támogatott. Gyakori lett az ármánykodás, a polgárháború és a gyilkolás. III. (Vasa) Zsigmond lengyel király 1609-ben betört Oroszországba, idővel pedig egyezményt írt alá, amelyben a fiát, IV. (Vasa) Ulászlót ismerték el Oroszország cárjának. Amikor a lengyelek 1610-ben bebocsátást nyertek Moszkvába, a város lengyel befolyás alá került. Az oroszok azonban hamarosan a lengyelek ellen gyülekeztek, és 1612 végére kiűzték őket Moszkvából.

Ezek a szörnyű, bajokkal teli idők Moszkvát olyan „pusztasággá” változtatták, amelyet „benőtt a bogáncs és a gyom, és ez a korábbi utcák helyén több kilométer hosszúságban kiterjedt”. A Fa város falát leégették, a Kreml épületei pedig megrongálódtak. Egy oda látogató svéd követ ezt a következtetést vonta le: „Ez szörnyű és katasztrofális vége volt a híres Moszkva városnak.” Ő azonban tévedett.

A Romanov családból egy orosz cárt választottak 1613-ban, és a Romanov cárok új dinasztiája több mint 300 évig maradt fenn. Bár az új cárnak, a fiatal Mihálynak a pusztítás miatt állítólag „nem volt hol laknia”, Moszkvát újjáépítették, és újra a világ egyik főbb városa lett.

1712-ben Mihály unokája, I. (Nagy) Péter cár Oroszország fővárosát Moszkvából Szentpétervárra helyezte, mely várost a Balti-tenger partjára épített. De Moszkva maradt Oroszország szeretett „szíve”. Sőt Bonaparte Napóleon francia császár hódítást kísérelve meg, állítólag ezt mondta: „Ha elfoglalom Pétervárt, Oroszországot a fejénél ragadom meg, ha pedig elfoglalom Moszkvát, akkor a szívét pusztítom el.”

Napóleon el is foglalta Moszkvát, de ahogyan azt a történelem mutatja, az ő szíve tört össze, nem pedig Moszkva. Ami Moszkvában történt, az oly szörnyű volt, hogy néhányan nyilván emiatt azonosították a várost Armageddonnal.

Moszkva feléled a romokból

Napóleon 1812 tavaszán mintegy 600 000 főre duzzasztott katonai erővel betört Oroszországba. Az oroszok a „felperzselt föld” elvét követve visszavonultak, és semmit sem hagytak az ellenségnek. Végül is úgy döntöttek, hogy egy elhagyatott Moszkvát hagynak a franciáknak!

Sok szakértő azt állítja, hogy maguk a moszkvaiak inkább felgyújtották a városukat, semhogy az a franciáké legyen. „Egy szélvihar valóságos pokollá változtatta a tüzet” — számol be róla egy orosz történelemkönyv. A franciák ott álltak élelem és takarmány nélkül, mint ahogyan ez a történelemkönyv is magyarázza: „Egyetlen zsák lisztet és egyetlen szekér szénát sem adtak oda az oroszok a francia hadseregnek.” Mivel nem maradt más választásuk, a franciák kevesebb mint hat héttel a jövetelük után elhagyták Moszkvát, és visszavonulásuk közben gyakorlatilag az egész francia sereg odaveszett.

A moszkvaiak bátorsága megmentette híres városukat, és határozott elszántsággal felélesztették azt a romokból. Alekszandr Puskin, akit gyakran Oroszország legnagyobb költőjének tekintenek, 13 éves volt, amikor Napóleon megszállta Moszkvát, Puskin szeretett szülővárosát. Ezt írta Moszkváról: „Mi minden cseng nevedben / S a visszhang, mit csengésed ad, / Orosz szívet hogy megragad!”

Fennmaradás és jólét

Sok ma élő emberben felidéződnek — akár emlékek, akár filmek miatt — azok a szörnyen nehéz idők, amelyeket Moszkva az 1917-ben kezdődő orosz forradalom idején élt át. A város mégis nemcsak hogy fennmaradt, de jólétnek is örvend. Megépítették a metrót, valamint a Moszkva—Volga-csatornát is, hogy ellássák vízzel a várost. Az írástudatlanságot lényegében felszámolták, és az 1930-as évek végére Moszkvának már több mint ezer könyvtára volt.

Manchester (Anglia) egyik korábbi polgármestere ezt írta 1937-ben a Moscow in the Making című könyvében: „Ha nem lesz egyetlen jelentős háború sem . . . úgy gondolom, hogy a tízéves terv végére Moszkva jó úton lesz afelé, hogy az összes polgárának az egészségét, a kényelmét és az életet kellemessé tevő dolgokat tekintve a világ valaha ismert legjobban megtervezett nagyvárosa legyen.”

De Németország 1941 júniusában indokolatlan támadást indított Oroszország ellen, egy olyan szövetséges ellen, amellyel kevesebb mint két évvel azelőtt megnemtámadási szerződést írt alá. Októberre a német katonák a Kremltől 40 kilométeres távolságon belülre jutottak. Elkerülhetetlennek látszott Moszkva bukása. Moszkva 4,5 milliós lakosságának közel a felét kilakoltatták. Mintegy 500 gyár összepakolta a gépeit, és Oroszország keleti részén lévő, új telepekre küldte. Moszkva mégsem bukott el. A város szó szerint elásta, körbebarikádozta magát, és visszaverte a németeket.

Moszkva sok más orosz városhoz hasonlóan szörnyen szenvedett. Egy amerikai riporter, aki az 1930-as és 1940-es években ott élt, ezt írta: „Moszkva oly sok mindenen ment keresztül egyetlen évszázad alatt, hogy csodálkozom, hogy fennmaradt.” Valóban figyelemre méltó, hogy Moszkva a modern világ egyik legnagyobb és legjelentősebb városaként győzedelmeskedett.

Azzal, hogy Moszkva lakossága most több mint kilencmillió főt számlál, a területe pedig körülbelül 1000 négyzetkilométer, nagyobb és sűrűbb népességű, mint New York. A Kremlt sok gyűrűs rendszerű út veszi körül, és a több mint 100 kilométer hosszú moszkvai gyűrű nagyjából Moszkva külső határát alkotja. A város központjából a kerék küllőihez hasonló, széles sugárutak terjednek ki.

A legtöbb moszkvai azonban a város csodálatos metrójával utazik, amely annyira kiterjedt, hogy kilenc vonala és mintegy 150 megállója van, így az a város minden részének a hasznára van. A World Book Encyclopedia „a világ legdíszesebb” metrómegállóinak nevezi a moszkvait. Némely megálló úgy néz ki, mint egy palota, amely csillárokkal, szobrokkal, színes üvegekkel és márvánnyal van gazdagon díszítve. Valójában az első 14 megállót több mint 70 000 négyzetméternyi márvány felhasználásával építették — ez több, mint amennyit a Romanovok a 300 éves uralkodásuk alatt az összes általuk épített palotában használtak!

A város új arculatot kap

Múlt nyáron tett látogatásunk során metróval mentünk, hogy megnézzük az egyik legnagyobb helyrehozott létesítményt — a hatalmas, 103 000 férőhelyes Lenin Stadiont, melyet Moszkva déli részén építettek az 1950-es években. Amikor megérkeztünk, éppen az új székeket rakták be a helyükre, és lelki szemeinkkel láttuk a mozgatható tetőt, amely lehetővé fogja tenni, hogy egész évben rendezvényeket tartsanak ott.

A Kremltől nézve át a Vörös téren, a híres GUM áruház homlokzata szép, új látványt nyújt. A Kreml másik oldalán, ahol a Nyeglinnaja-folyó volt — azelőtt hogy a múlt században a föld alá terelték a vizét —, az eredeti folyó utánzataként a táj most magában foglal egy patakot is. Közvetlenül a patak másik oldalán egy hatalmas, többemeletes, föld alatti bevásárlóközpont volt építés alatt, melyben éttermek és más létesítmények is lesznek. Egy moszkvai író „Európa legnagyobb bevásárlóközpontjának” nevezte, de azt is hozzáfűzte, hogy „legalábbis a polgármesteri hivatalban ezt gondolják róla”.

Úgy tűnt, a Kremlhez közel egy másik területen, mindenhol épületdaruk vannak, és nagy erőkkel folyik az építkezés. A kiásott területeken archeológiai kincseket találtak — egy helyen, egy rejtekhelyben több mint 95 000 orosz és nyugat-európai, a XV—XVII. századból származó érme volt.

A templomokat rendbe hozták, némelyiküket pedig újjáépítették. A Vörös téren már befejezték a Kazanyi Szűzanya Székesegyház építését, amelyet 1936-ban leromboltak, és helyette egy nyilvános illemhelyet építettek. A Napóleon felett aratott győzelem megünneplésére épített óriási Megváltó Krisztus Székesegyházat 1931-ben robbantották fel a kommunista vallásellenes kampány során. Látogatásunkkor már majdnem befejezték a munkát ott, ahol az eredetileg állt, és ahol éveken keresztül egy hatalmas szabadtéri, fűtött vizű strand volt.

Lenyűgöző volt bejárni az építkezéseket, különösen azért, mert így elgondolkozhattunk azon, hogyan fog kinézni Moszkva az év végére. Moszkvát mégis az emberek miatt kedveltük meg. „Az ide látogatót elárasztja mindaz a barátságosság, amelyet a természetüknél fogva csak ki tudnak mutatni a moszkvaiak” — írta egyszer egy moszkvai tudósító. Mi ezt igaznak találtuk, különösen akkor, mikor összezsúfolódva körülültük a pici konyhaasztalt, és élveztük egy orosz család szeretetteljes szívélyességét és vendégszeretetét.

Boldogok vagyunk, hogy azt is tapasztaltuk, hogy sok moszkvai ember megismerte Armageddon igazi jelentését, azt a csatát, amellyel Teremtőnk meg fogja tisztítani az egész földet. Ez egy új korszakot fog megnyitni, amikor mindazok, akik valóban szeretik őt, együtt élhetnek, nem előítélettel és gyanakvással, hanem megértéssel és bizalommal mint Isten gyermekei, akik szeretik egymást és egységesen szolgálják Istent (János 13:34, 35; 1János 2:17; Jelenések 21:3, 4). (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]

[Kép a 13. oldalon]

A Vaszilij Blazsennij-székesegyházat és a Kreml falait széles körben Moszkva jelképeinek tekintik

[Kép a 15. oldalon]

Mindenhol a 850. évfordulóra emlékeztető jelek vannak

[Kép a 16. oldalon]

A híres GUM áruház megújult külseje

[Kép a 16., 17. oldalon]

Sok metróállomás úgy néz ki, mint egy palota

[Forrásjelzés]

Tass/Sovfoto

[Kép a 17. oldalon]

A Lenin Stadion rendbehozatala

[Kép a 17. oldalon]

Új táj a Kremlen kívül

[Kép a 18. oldalon]

Úgy tűnik, mindenhol épületdaruk vannak, és nagy erőkkel folyik az építkezés