Walsingham — Anglia ellentmondásos kegyhelye
AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
WALSINGHAM, az angliai Norfolk grófságban levő festői falu, évente mintegy százezer zarándokot fogad, akik a Walsinghamben található Miasszonyunk-kegyhelyeket látogatják meg. Az egyik kegyhelyet a római katolikusok tartják fenn, a másikat pedig az anglikán egyház. Ez ellentmondásos helyzethez vezetett.
„A Walsinghambe tett Nemzeti Zarándoklat fájdalmas tapasztalatot jelent az elmúlt néhány év óta — írta egy anglikán pap a Church Times újságban. — A zarándokok körmenetét . . . hangos és mérges kiabálásokkal zavarja meg . . . a tiltakozók egyre inkább növekvő és jól szervezett tömege.”
Mi végre a tiltakozás? „Amit itt a keresztényiség neve alatt gyakorolnak, az nem más, mint pogányság — jelentik ki az anglikán kegyhely ellen tiltakozók —, az Igazság égbekiáltó meggyalázása, ami gyűlöletes dolog Isten szemében és alávaló megsértése protestáns örökségünknek.”
Angliában a vallás ritkán korbácsol fel ilyen indulatokat. Mi található Walsinghamben, ami ilyen erőteljes érzéseket vált ki? A kegyhelyek történetének áttekintése segíteni fog megérteni.
Protestánsok kontra katolikusok
A XVI. századi reformációt megelőzően Anglia római katolikus ország volt, és sok kegyhellyel büszkélkedett. Az egyik legrégebbi Walsinghamben volt, ami az ország legfontosabb Szűz Mária-kegyhelyének a színhelye. Az 1061-es évben jött létre, amikor a földesúr felesége egy házat épített a faluban. A legenda szerint az építkezés részletei látomásban adattak, és az épület feltételezhetően annak a názáreti háznak volt a másolata, ahol Mária, Jézus anyja élt. A középkorban ez a Máriának ajánlott kegyhely nemzetközi fontosságra és népszerűségre tett szert.
Királyok és közemberek egyaránt özönlöttek Walsinghambe. Mi vonzotta őket? A gyermek Jézust ölében tartó Mária fából készült szobrán kívül pénzért a bűnbocsánat és az ereklyék is könnyen elérhetőek voltak, valamint betegségekről is hírt adtak, amelyek itt nyertek gyógyulást. A zarándokok Walsingham „csodáját” is láthatták, egy üvegcsét, amely állítólag Mária tejéből tartalmazott néhány megalvadt cseppet. Egyes látogatók meg voltak győződve, hogy a tartalma csak kréta vagy fehér ólom, sőt Erasmus, a bibliatudós kétségbe is vonta az ereklye hitelességét, amely egyeseknek úgy tűnt, mintha összetört krétát hígítottak volna fel tojásfehérjével.
Miért tett zarándokutat Walsinghambe egy ilyen kiemelkedő hitújító, mint Erasmus? Valószínűleg azért, hogy eleget tegyen egy fogadalomnak. Bár nagy részletességgel írta le a kegyhelyet, „a vallási gyakorlat egészéről készült szatírája rendkívül gúnyos” a The Catholic Encyclopedia szerint. Erasmus „szatirikus és hitetlen hangulatban” írt, magyarázza Frederic Seebohm történész, hozzáfűzve, miszerint nincs bizonyíték arra, „hogy ő maga [Erasmus] a Szűz imádója vagy a kegyhelyéhez látogató zarándoklás hatékonyságában hívő személy volt”.
A reformáció alatt az újonnan megalakult anglikán egyház elűzte a római katolikus egyházat. VIII. Henrik királynak, a szakadár egyház fejének parancsára az 1538-as évben „Walsingham boszorkányának” kegyhelyét, amely ezen a néven vált ismertté, megsemmisítették, és a területét eladták. A szobrot, a bálványimádat gyűlölt jelképét százhatvan kilométerrel távolabbra vitték Chelsea-be, Londonba, és ott nyilvánosan elégették.
A protestánsok utánozzák a katolikusokat
Ennek a századnak az elején az anglikán egyház visszaállította a Walsinghamben található Miasszonyunk-kegyhelyet — mint protestáns kegyhelyet! 1921-ben Walsingham községi templomában felállították az eredeti szobor faragott másolatát, és egy évvel később megérkeztek az első modernkori zarándokok. Amint a kegyhely népszerűsége nőtt, úgy nőtt egyes egyháztagok dühe is. Minden év májusában, amikor a szobrot végigviszik az utcákon egy harmincperces körmenetben, ők erőteljesen tiltakoznak a bálványimádás ellen.
1934-ben Walsinghamben a római katolikusok felállították saját nemzeti Miasszonyunk-kegyhelyüket. Ez a kegyhely az eredeti anya- és gyermekszobor egy újabb másolatából áll, és a régi Slipper kápolnában található. Ez egy olyan hely, ahol a zarándokok korábban levették cipőjüket, hogy mezítláb menjenek az eredeti, falubeli kegyhelyhez. Érdekes, hogy a tiltakozók célpontja az anglikán egyház kegyhelyére korlátozódik, amelyről azt tartják: a Mária-imádatot és az egyház protestáns örökségének megtagadását mozdítja elő.
Van-e azonban másik oka is a tiltakozók heves ellenállásának? Sokan úgy hiszik, hogy van. A „tiltakozók az utóbbi időben növekvő számban váltak olyan személyekké, akik iszonyodnak a homoszexualitástól — jelenti a The Independent című újság —, különösen a Gin és Csipke elemre irányulóan”. Ez az anglikán egyház férfitagjainak — főleg papok — olyan csoportjára utal, akik az utóbbi időben évi kongresszusukat Walsinghamben tartották. Miért jönnek ide? Az egyik rendszeres zarándok ezt fűzte hozzá: „Ez nem éppen a legheteroszexuálisabb esemény a világon.”
Világos, hogy egy ilyen eseménytől, amely mélyen át van itatva bálványimádással és most már homoszexuális vonásokkal is, óvakodniuk kell az igaz keresztényeknek (1Korinthus 6:9; 10:14; 1János 5:21).