Egy este az operában
Az Ébredjetek! olaszországi tudósítójától
A BEMELEGÍTŐ zenekar jellegzetes, disszonáns hangja hirtelen megszűnik, és a lámpák elhomályosodnak. A karmester, akit rövid tapssal üdvözölnek, a pódium felé tart, és meghajlással nyilvánítja ki köszönetét a közönségnek. Majd a legteljesebb csöndben felemeli karját, és méltóságteljes mozdulattal vezeti be a zenekart a nyitány kezdő hangjaiba. Éltél már át valamikor is ilyen izgalmas pillanatot, egy opera kezdetét? Szeretnéd átélni? Pontosan mi az opera, és honnan ered?
Az opera egy dráma (opera seria) vagy vígjáték (opera buffa) színházi előadása megzenésítve és egy vagy több részre, vagyis felvonásra van osztva; a szereplők énekelve adják elő szerepüket. Az opera különböző elemekből áll: a dráma szövegéből, vagyis librettójából (egy író vagy költő műve); egy zeneszerző által szerzett zenéből; éneklésből; táncolásból; díszletből és jelmezekből. A musicalek hasonlóak az operákhoz, de sokkal könnyebb fajsúlyúak. Talán láttál már olyan filmeket, mint például a West Side Story vagy az Oklahoma, amelyben a színészek beszéd helyett időnként énekelnek.
Az operák nagyon széles választéka létezik: Wolfgang Amadeus Mozartét és Gioacchino Rossiniét brilliánsnak jellemezték; Giuseppe Verdiét úgy mint élénk és mozgalmas operákat; Richard Wagnerét mint bonyolultat, lassút és rideget; Georges Bizet-ét színesnek és elevennek; Giacomo Pucciniét pedig szentimentálisnak.
A zene és az ének kezdete többé-kevésbé egybeesik az emberi történelem kezdetével (1Mózes 4:21; 31:27). Az emberiség léte során számos hangszert készítettek, és a XI. század körül kezdték alkalmazni a hangjegyírás rendszerét. A kézikönyvek azt mondják, hogy az opera az olaszországi Firenzéből indult a XVI. század végén. Számos olasz szót használnak sok más nyelvben, hogy leírják a zeneszerzés ezen formájának (opera, librettó, szoprán, tenor) oldalait, igazolva az opera eredetét. Ahogy az opera elterjedt Európa különböző részein, sok változáson ment keresztül. Napjainkban az egész világon találhatók operaházak.
Hogy többet tanuljunk, hallgassunk bele egy beszélgetésbe a Milánóban élő Antonello és barátja, Max között, aki Svájcból látogatott ide. Antonello és Max szokatlan és felpezsdítő estét tölt el a milánói Scalában, az összes operaház közül az egyik leghíresebben.
Az operában
Max: Olvastam az útikalauzban, amit adtál, hogy a Scalát 1778-ban nyitották meg, és miután a II. világháborús bombázások miatt súlyosan megrongálódott, újjáépítették, majd 1946-ban ismét megnyitották. A könyv azt is elmondja, hogy 2000-nél nagyobb közönséget is képes befogadni.
Antonello: Így igaz. Amint láthatod, abban a klasszikus, patkó alakban épült, amelyet a legtöbb XVII—XIX. századi operaháznál alkalmaztak. Körbe mindenütt hat sor páholy van; a színpad előtt van a zenekari árok. A Scala nem a legidősebb, és nem is a legnagyobb operaház a világon. Hírneve abból a tényből ered, hogy sok operának itt tartották meg a bemutatóját, és sok híres karmester vezényelt, illetve énekes énekelt itt. Köztük volt a híres karmester, Arturo Toscanini, aki partitúra nélkül tudott vezényelni. Azt is mondják, hogy a Scala akusztikája tökéletes, amely alapvető dolog egy operaház számára, ahol sem a zenét, sem a hangokat nem erősítik fel mikrofonokkal és hangszórókkal.
Max: Tudsz mondani nekem valamit az operaénekesekről?
Antonello: Hatféle hang van. Három férfi hang: basszus, bariton és tenor; valamint három, ennek megfelelő női: alt, mezzoszoprán, illetve szoprán. A basszus és az alt a legmélyebb, míg mindkét csoportban a tenor és a szoprán a legmagasabb. A bariton és a mezzoszoprán a középfekvésű hang.
Ahhoz, hogy valaki jó operaénekes legyen, először is jó hanggal kell megáldatnia, majd azután évekig különleges iskolában kell tanulnia. Ilyen iskola nélkül — amely megtanítja a diákot arra, hogyan tudja teljes mértékben kihasználni a hangjának tulajdonságait — senki sem lehetne operaénekes. Hamarosan látni fogod a szólistákat. Észre fogod venni, hogy még akkor is, ha olykor eszményített, fiatal, szerelmes férfiakat és nőket alakítanak, kevés kivétellel mindannyian érettek, és eléggé robosztus emberek. Tudod miért?
Max: Nem, de kíváncsi vagyok az okára.
Antonello: Azért, mert pályafutásuk csúcsát érett korban érik el, és erős fizikummal kell rendelkezniük ahhoz, hogy operát énekeljenek. Nem kis dolog, hogy újra meg újra, hosszú időn keresztül el kell érni az erőteljes, magas hangokat. Állítólag a híres szopránnak, Maria Callasnak, aki az ’50-es években gyakran énekelt itt a Scalában, a pályafutása hanyatlani kezdett, amikor szigorú fogyókúrát tartott, hogy karcsúbb legyen. Tehát Max, ahelyett, hogy zavarna a szólisták külső megjelenése, a hangjukat kellene értékelned. Nézd! Jön ki a karmester. Vedd a színházi látcsövet, hogy jobban lásd az énekeseket és az egész előadást. Csak egy apró tanács még: ahhoz, hogy a legtöbbet merítsd az operából, a zenére és az énekre összpontosíts, ahogy az első felvonásban is tettük.
Mi történik a kulisszák mögött?
Max: Micsoda hosszú taps! Az énekeseknek tényleg szép hangjuk van. Most milyen hosszú a szünet?
Antonello: Körülbelül 20 perc. De tudod mi történik a függöny mögött a szünet alatt?
Max: El sem tudom képzelni.
Antonello: Eszeveszett mozgolódás! Az ügyelő irányításával szakosított díszletezőmunkások, gépészek, világosítók, ácsok és más munkások tökéletesen összehangoltan lebontják a színpadi dekorációt, és felállítják az új díszletet. Ma az operaházak modern technológiával vannak ellátva ahhoz, hogy gyorsan meg tudják változtatni a díszletet, olykor még az előadás alatt is. Hidraulikus emelvényeket, mechanikus felvonókat és más gépezeteket használnak ahhoz, hogy felemeljék, illetve lejjebb engedjék a színpad részeit. A különleges fogások vagy színpadi meglepetések érdekében minden operaház fel van szerelve olyan berendezésekkel, amelyek gőzt idéznek elő a felhők vagy a gyenge köd színlelésére, füstre hasonlító hatásokra, az eső vagy a szél hangjára, sőt még a villámcsapás dörgésére is. A különböző erősségű reflektorfényrendszer színpadi hatásokat és olyan színes fénynyalábokat kelthet, amelyek nyomában soha nem marad el az ámulat.
Max: Itt ülve látjuk és halljuk az operát. De mi folyik a kulisszák mögött az előadás alatt?
Antonello: Ez egy érdekes pont, Max. Miközben mi kellemesen elszórakozunk az előadáson, a díszletek és a színfalak mögött egy kis csapat dolgozik. Képzeld el, mi történne, ha egy énekes, a kórus, vagy a táncosok nem a megfelelő pillanatban mozdulnának. A kulisszák mögött az ügyelő asszisztense, vagy asszisztensei követik a zenekart a partitúra szerint, és jelzik az énekeseknek a végszót, hogy a kellő pillanatban lépjenek a színpadra. A karigazgató ugyanezt teszi a kórussal.
A színpad közepén van a súgó, aki a közönség elől elrejtve a súgólyukban foglal helyet. Zárt láncú televízión keresztül követi a zenekar karmesterének mozdulatait, valamint a súgó a librettóból mondja a sorokat, kissé előrébb tartva a szólistákhoz képest, arra az esetre, ha az énekes elfelejtené a sort.
Végül a rendező ellenőrzi a díszletváltoztatásokat, és a színészek nagyszámú, tömeges színpadralépését, valamint szemmel tartja a világosítókat, hogy a színes fénysugarakat a kellő pillanatban a színpad megfelelő részeire irányítsák. Tervbe vették, hogy felszerelik a Scalát két forgó, vagy emelkedő színpaddal, ahogy más operaházakban van, a díszlet előkészítésének megkönnyítése, valamint annak megvalósítása érdekében, hogy egyszerre egynél több előadáson dolgozhassanak.
Max: Ez a sok ember és a sok munka mind azért, hogy színpadra vigyenek egy operát! Elámulok!
Antonello: Ó, igen. A nagy operaházaknak állandó zenekaruk, kórusuk és tánckaruk van — több száz művész. Aztán temérdek ember van még, ha összeszámolod az összes mesterembert, szabót, cipészt, ácsot, sminkmestert, világosítót és egy vagy két díszletfestőt, akik azért vannak, hogy elkészítsék és megfessék a díszletet. Rajtuk kívül szükség van biztonsági személyzetre, adminisztrációra és más szolgáltatásokra.
Biblián alapuló operák
Max: Vannak olyan operák, amelyek a Bibliából erednek?
Antonello: Igen, sok. Az opera sok témakörből merít — ókori emberek történelméből, mitológiából, középkori legendákból, valamint William Shakespeare és más írók műveiből. A Nabucco — amely „Nebukadnezár” rövidítése az olasz zeneszerzőtől, Giuseppe Verditől — a rabszolgaként Jeruzsálemből Babilonba telepített zsidókról szól. Egy másik olasz zeneszerző, Gioacchino Rossini Mosè-t (Mózes) zenésítette meg, a francia zenész, Charles-Camille Saint-Saëns pedig a Samson et Dalila (Sámson és Delila) zenéjét szerezte. Ezeknek a drámáknak a cselekménye nem ragaszkodik szorosan a Bibliához, de érdekes tudni, hogy ebben a három operában szerepel Isten neve, Jehova.
Max: Tényleg? Azt tudom, hogy Händel és Bach műveiben meg van említve, de azt nem tudtam, hogy operák szövegében is szerepel.
Antonello: A Nabucco végén a kórus ’Hatalmas Jehováról’ énekel, és Zakariás főpap megemlíti Isten nevét. Rossini operájában Mózes ’Iehovát’ hívja segítségül, míg a Samson et Dalila-ban többször is megemlítik ’Iehovát’ vagy ’Jehovát’.
Max: Nagyon érdekes.
Antonello: Azután van sok más, Bibliából eredő opera. Ezek között van a Salome Richard Strausstól, Moses und Aron (Mózes és Áron) Arnold Schönbergtől, és a Debora e Jaele (Debora és Jáhel) Ildebrando Pizzettitől. De nézd! Mindjárt kezdődik az utolsó felvonás.
Lenyűgöző este
Antonello: Tetszett az opera?
Max: Igen, különösen azért, mert a javaslatodnak köszönhetően már elolvastam a librettót, és így követni tudtam a cselekményt. Másképp nehéz lett volna követni.
Antonello: A valóságban lehetetlen minden szót érteni, melyet a szólisták és a kórus énekelnek, mivel olykor a zene túlharsogja a hangokat, és a magas hangoknál néha nehéz kivenni a szavakat. Mostanában sok operaház lefordított feliratokkal vagy felírásokkal szolgál, hogy a közönség jobban tudja követni a cselekményt.
Max: Kitűnő előadás volt, Antonello. A szép zene és szép éneklés igazán arra indít minket, hogy értékeljük a Teremtőt, aki a hang ajándékát és a zeneszerzés, a zenélés, illetve a zene értékelésének képességét adta az embernek. Köszönöm, hogy örömet szereztél egy ilyen élvezetes és felvillanyozó estével.
[Kép a 24. oldalon]
A Scala nézőtere
[Forrásjelzés]
Lelli & Masotti/Teatro alla Scala
[Kép a 25. oldalon]
Scala, Milánó, Olaszország
[Forrásjelzés]
Lelli & Masotti/Teatro alla Scala
[Képek a 26. oldalon]
Fent: Jelenet a „Samson et Dalila” című operából
[Forrásjelzés]
Winnie Klotz