Olvasóink írják

Hitelkártyák Különösen élveztem a „Műanyag pénz — neked való?” című cikket (1993. december 8.). Néhány évvel ezelőtt feleségemmel egy nyomasztó hitelkártya-adósságba keveredtünk, és hosszú ideig fizettük a tartozást, még a kártyáink megsemmisítése után is. A kényelem kedvéért azonban nemrégiben szert tettünk egy új kártyára. A műanyag pénzről és veszélyeiről szóló, időszerű figyelmeztetéseitek segítettek nekünk határozottnak lenni abban, hogy most ne éljünk vissza vele.

M. B. és D. B., Egyesült Államok

Állattörténetek Köszönöm a „Kanada északi részének lenyűgöző óriásai” című, jegesmedvékről szóló cikket (1993. december 8.). Olyan csodálatosan megírt cikk volt! A közzétett tények valóban arra késztettek, hogy értékeljem, milyen szeretetet tanúsított Jehova, amikor örömünkre megteremtette ezeket az állatokat.

D. C., Egyesült Államok

Az „Egy kudu oroszlánokat szégyenít meg” című cikketek igencsak vidám volt (1993. november 22.). Magam elé tudtam képzelni, amint a felbőszült és megalázott kudubika megpróbálja felöklelni ezt a mozdíthatatlan bronzkudut. És az, ahogy megfutamította a büszke oroszlánokat, nagyon mulatságos volt! Ez azt mutatja, hogy Jehova szereti a nevetést.

A. L., Egyesült Államok

Izgalomba hozott az a mód, ahogyan alaposan megvizsgáltátok „Az angolna titkainak kutatása” témát (1993. október 22.). Ezek az állatok bizonyítják a bibliai teremtésbeszámoló szavahihetőségét és meghiúsítanak minden erőfeszítést az evolúció elméletének igazolására.

C. S. S., Brazília

Tizenegy éves vagyok, és igazán tetszett a „Figyeljük a világot” rovatban szereplő „Patkánykultusz” című rövidhír (1993. november 8.). A cikk elmondta, hogy Indiában egy templomban a papok azt hiszik, hogy amikor meghalnak, megmentésben részesülnek patkány formájában való újraszületés által! Azt mondják, hogy ezek nem valóságos patkányok, hanem Isten hírvivői. Elég bizarr!

E. L., Egyesült Államok

Ünnepek Nagyon szeretnék köszönetet mondani nektek az „Ünnepek — Az ok, amiért néhány gyermek nem tartja meg azokat” című cikksorozatért (1993. november 22.). A „Nem vagyunk megfosztva semmitől!” című rész könnyeket csalt a szemembe. Sokszor éreztem úgy, hogy egyedül vagyok, amikor kifejtem a hitemet osztálytársaimnak, ez a cikk pedig segített, hogy megértsem, sohasem voltam egyedül, és nem is leszek.

B. P., Egyesült Államok

Amennyire csak vissza tudok emlékezni, sohasem ünnepeltem a karácsonyt. Volt idő, amikor irigykedtem más gyermekekre. És éppen ezen cikk megjelenése előtt hívtak meg egy karácsonyi partira. Elutasítottam, és addigi ismereteim alapján megpróbáltam megmagyarázni, hogy miért teszem ezt. De látva azt, hogy a karácsony, amely még Japánban is évenkénti ünnep lett, mennyire pogány ünnep démoni szokásaival, biztos vagyok benne, hogy helyesen cselekedtem.

K. I., Japán

Kettős élet Köszönöm, hogy közöltétek a „Fiatalok kérdezik: Élj kettős életet? — Miért ne?” című cikket (1993. december 22.). Tizenöt éves vagyok, és keresztényként neveltek fel. De nem valami jól mennek a dolgaim, és állandóan az az érzésem, hogy lassan elsodródok. Az egyik oka ennek, hogy szüleim túlságosan szigorúak, és gyakran úgy érzem, tennem kell valami olyat, amelyet megtiltottak, még ha tudom is, hogy rossz. Amint olvastam a cikket, rájöttem, hogy Jehova Isten segítséget küldött nekem. Tudtam, nem én vagyok az egyetlen, aki a szülei háta mögött csinált dolgokat. De amint elolvastam ezt, meglepődtem, mennyire ugyanazt érezték mások is, amit én éreztem. Tudom, nem lesz könnyű, de remélem Jehova segítségével megváltoztatom életstílusomat.

K. J., Egyesült Államok