A Biblia nézőpontja:

Keresztényeknek való a szerencsejáték?

A SZERENCSEJÁTÉK DRÁGA SZOKÁS. GYAKRAN AZ EMBER JÖVEDELMÉNEK FELÉT IS FELEMÉSZTI, ÉS ELKÉPESZTŐ ADÓSSÁGOKHOZ VEZETHET. EZ A SZOKÁS HÁZASSÁGOKAT ÉS PÁLYAFUTÁSOKAT TEHET TÖNKRE, SŐT ARRA INDÍTHAT NÉMELYEKET, HOGY BŰNÖZÉSBE KEVEREDJENEK. ÁLDOZATAI FÜGGŐSÉGBEN LÉVŐK, ÉS UGYANOLYAN ELVONÁSI TÜNETEKTŐL SZENVEDHETNEK, MINT AMILYENEKET MÁS FÜGGŐSÉGBEN LÉVŐKNÉL LÁTHATUNK.

A SZERENCSEJÁTÉK oly általános, hogy egyes országok „nemzeti időtöltésnek” tekintik. De igazából mi is az a szerencsejáték? A szerencsejáték „fogadás egy jövőbeni esemény kimenetelére — állítja a The World Book Encyclopedia. — A szerencsejátékosok általában pénzben vagy valamilyen más értékben fogadnak mint tétben, arra a kimenetelre, amit megjósolnak. Amikor eldől, hogy mi a kimenetel, a nyertes összegyűjti a vesztesek tétjeit.”

A szerencsejáték nem új jelenség. Közép-Amerikában az ősi maják egykor egy poktatok-nak nevezett népszerű labdajátékot játszottak — melyet az aztékok tlachtli néven ismertek —, „amelyben egyesek, miután elvesztették a vagyonukat [azzal, hogy részt vettek a szerencsejátékban], saját életüket tették meg tétnek”, ahogy az Américas folyóirat elmondja. Ezek az ókori emberek fogadási lázba jöttek, olykor „a rabszolgasorba jutásukat tették arra, hogy váratlanul visszapattan-e a gumilabda vagy sem”.

Miért jöttek olyan sokan fogadási lázba? Duane Burke, az Egyesült Államokban levő Nyilvános Szerencsejáték Kutatóintézet igazgatója szerint „egyre több és több ember úgy kezeli a szerencsejátékot, mint a szabadidős tevékenységek elfogadható formáját”. Még néhány vallási szervezet is jóváhagyja a szerencsejátékot, mint a pénzszerzés egyik módját.

Bár a szerencsejáték népszerű, és hosszú történelme van, a keresztények számára vajon lehet csupán ártatlan szórakozás? Vagy ennél többről van szó?

Miért űznek szerencsejátékot az emberek?

Röviden azért, hogy nyerjenek. A szerencsejátékosoknak a szerencsejáték a pénzkeresés gyors és izgalmas módjának tűnik, amely mentes attól az erőfeszítéstől, illetve fegyelemtől, amely a világi munkával jár együtt. Sok időt töltenek a „nagy nyereményről” való fantáziálással, valamint azzal, hogy az a nyeremény milyen előnyöket hoz számukra hírnév és javak tekintetében.

A szerencsejátékosok esélye azonban elképesztően kedvezőtlen. Például Ralf Lisch, statisztikus azt mondja, hogy Németországban „négyszer akkora a valószínűsége annak, hogy az év során beléd csap a villám, mint annak, hogy [nyersz] a [német sorshúzáson]”. Ha ez nem hangzik meggyőzőnek, hozzáfűz még egy összehasonlítást: „Ha férfi vagy, 7000-szer nagyobb az esélyed arra, hogy megéred a 100 [éves kort], mint arra, hogy [a sorshúzáson nyerj].” Ironikus módon a szerencsejátékos lehet, hogy tudatában van ennek. Akkor hát mi indítja arra, hogy folytassa a szerencsejátékot?

Dr. Robert Custernek az When Luck Runs Out (Amikor elpártol a szerencse) című könyve szerint néhány embernek, aki szerencsejátékot űz, „az anyagi nyereség csak egyik oldala a nyerésnek . . . Számukra az az irigység, tisztelet, rajongás és agyondicsérés a fontos, amit a pénznyerés kelthet.” Hozzáteszi, hogy ezeknek az embereknek csak az abból fakadó „izgalom [a fontos], hogy meglobogtathatnak egy köteg papírpénzt, vagy hogy egyszerűen csak azt mondhatják: »Nagy dohányt nyertem«, majd sütkérezhetnek a dicsőségben.”

Másfelől a nyerés — valamint az azzal járó izgalom — még mindig nem elég sok szerencsejátékos számára. A szerencsejáték utáni heves vágy annyira megerősödhet, hogy megrögzött játékosokká válnak. Abban a tanulmányban, amelyet dr. Custer készített a Gamblers Anonymous (olyan szervezet, amely segít a szerencsejátékosoknak megbirkózni a függőségükkel) tagjairól, a megfigyelt személyek 75 százaléka azt mondta, hogy kérkedni szokott a nyeréssel még akkor is, amikor veszít! Igen, a szerencsejáték éppolyan súlyos és pusztító függőséggé válhat, mint az alkohol-, vagy bármilyen más drogfüggőség. Hány szerencsejátékos csúszott át azon a vékony vonalon, amely elválasztja a szórakozást a függő viszonytól? Hányan tették meg, és hányan vannak, akik még nem is tudnak róla?

Isten nézőpontja

A Biblia nem tárgyalja részletekbe menően a szerencsejátékot. Mindazonáltal olyan alapelvekkel lát el bennünket, amelyek segítenek megállapítani, hogyan vélekedik Isten a szerencsejátékról.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a szerencsejáték kapzsiságot tükröz vissza. A Biblia határozottan elítéli a kapzsiságot, és figyelmeztet, hogy ’semmiféle kapzsinak nincs öröksége az Isten országában’ (Efézus 5:5, Katolikus fordítás). Akkor is kapzsiságot lehet látni, amikor a szerencsejátékosok veszítenek. Egy szaktekintély szerint a szerencsejátékosok „igyekeznek visszanyerni azt, amit elveszítettek — a »nagy nyeremény« után kutatva. Ha tényleg elnyeri a nagy nyereményt, nagyobb tétben fogad, és végül elveszíti a »nagy nyereményt«.” Igen, a kapzsiság biztosan része a szerencsejátéknak.

Egyesek arra használják a szerencsejátékot, hogy táplálják a büszkeségüket. Egy megrögzött szerencsejátékosokkal végzett felmérés rámutatott, hogy 94 százalékuk „az »én-t« építő tevékenységnek” tekintette a szerencsejátékot, valamint 92 százalékuk azt mondta, hogy „nagykutyának” érezte magát, amikor szerencsejátékot űzött. Isten ellenben azt mondja: „a kevélységet és felfuvalkodást . . . gyűlölöm.” Tehát a keresztények arra kapnak buzdítást, hogy a szerénységet és az alázatosságot ápolják (Példabeszédek 8:13; 22:4; Mikeás 6:8).

A szerencsejáték lustaságot is előidézhet, mivel úgy tűnik, mintha a pénzkeresés könnyű módja lenne a munkával járó erőfeszítés nélkül. Isten Szava azonban határozottan a szorgalmas, kemény munkára buzdítja a keresztényeket (Efézus 4:28).

Azonkívül, amit szerencsének neveznek, annyira fontossá válik néhány szerencsejátékos számára, hogy megszállottja lesz, és istenévé teszi azt. Ez hasonló az azokról a férfiakról szóló bibliai feljegyzéshez, akik ’a szerencseistennek terítettek asztalt’. Bálványimádó cselekedetük miatt ’fegyver lett a sorsuk’ (Ésaiás 65:11, 12, Újfordítású revideált Biblia).

Mi a helyzet akkor, ha egy személynek ingyen lottószelvényt ajánlanak fel, vagy pénzt ajándékoznak, hogy szerencsejátékra használja? Vagy így, vagy úgy, egy ilyen ajánlat elfogadása még mindig a szerencsejáték tevékenységének támogatása lenne — amely nem egyezik az isteni alapelvekkel.

Nem, a szerencsejáték nem keresztényeknek való. Ahogyan egy folyóirat szerkesztője kifejezte: „nemcsak hogy rossz a szerencsejáték, de az ilyen emberek még rossz lóra is tesznek.”

[Kép forrásának jelzése a 14. oldalon]

Valentin: Les Tricheurs (Giraudon, Art Resource)