Misszionáriusok — Milyeneknek kellene lenniük?

A „MISSZIONÁRIUS” szó heves érzelmeket válthat ki. Egyeseket csodálatra indít, és olyan egyéneket idéz az emlékezetükbe, mint Teréz nővér vagy a néhai Albert Schweitzer.

Ezzel szemben mások közönnyel, ellenszenvvel, sőt haraggal reagálnak, amikor a misszionáriusok témája szóba kerül. Számukra ez a szó elmebeli manipulációt sugall, és a gyarmati rendszer képeit idézi fel.

Ami a misszionáriusokat illeti, helyénvaló kérdés, hogy: a világosság vagy a sötétség képviselői?

Mit jelent misszionáriusnak lenni?

A misszionárius, a meghatározás szerint „az a személy, aki misszióra vállalkozik”, azaz „olyan szolgálatot [vállal], mellyel egy vallásos szervezet bízza meg, hogy terjessze annak hitét, vagy emberbaráti munkát végezzen”.

A keresztény missziós munka alapjáról Jézus Krisztus gondoskodott, amikor ezt mondta a követőinek: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket.” Ez megköveteli, hogy a keresztény üzenetet az egész világon prédikálják (Máté 28:19).

Maga Jézus is misszionárius volt, akit Atyja, Jehova küldött az égből egy „külföldi” megbízatásra a földre (Filippi 2:5–8). Logikus, hogy a keresztény misszionáriusnak szorosan kellene követnie a Jézus Krisztus által felállított példát. Pál apostol olyan első századi misszionárius volt, aki pontosan ezt tette, s aki a későbbi keresztény misszionáriusok számára utánozandó példakép lett (1Korinthus 11:1).

Bár Jézust érzékenyen érintették az embereket gyötrő társadalmi problémák, földönlétekor nem adott mindent megelőző elsőbbséget azok megoldásának. Ha úgy tett volna, legjobb esetben is csak átmeneti enyhülést hozott volna (János 6:26, 27; 12:8). Volt valami, ami nagyobb fontossággal bírt. „Én azért születtem, és azért jöttem e világra — mondta Jézus Pilátusnak —, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” Nem lehet eleget hangsúlyozni annak értékét, ha valaki rendelkezik ennek az igazságnak az ismeretével, ahogy Jézus azt korábban kijelentette imában: „ Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3; 18:37).

A kereszténység misszionáriusai megfelelnek-e a Jézus által felállított példának? Vajon ők is a világosság képviselőinek bizonyulnak, mint Jézus, és visszatükrözik Isten Szavának fényét, melynek ismerete örökké tartó élethez vezet? Vagy sötétségben hagyják az embereket? Mindannyiunk számára jelentőséggel kellene bírnia az ezekre a kérdésekre adott válasznak, mert a magukat keresztény misszionáriusoknak valló személyeknek az évszázadok során termett gyümölcsei segítenek azonosítanunk az igaz vallást csakúgy, mint a hamis vallást. Az Ébredjetek! ennélfogva örömmel jelenti be, hogy a következő öt számában mélyrehatóan fogja tárgyalni ezt a témát.

Hogyan felelnek meg a misszionáriusok?

A misszionáriusok értékesen hozzájárultak Krisztus üzenetének terjesztéséhez. Néhányan például lefordították a Bibliát a helyi nyelvekre, így téve lehetővé az emberek számára, hogy ők maguk olvashassák azt.

Manapság azonban úgy tűnik, hogy néhány misszionárius úgy érzi, a társadalmi szükségletek kielégítésének meg kellene előznie a prédikálással vagy fordítással kapcsolatban mutatott igyekezetet. A Time folyóirat egyik cikke „Az új misszionárius” címmel megjegyezte: „A protestánsok között olyan eltolódás tapasztalható, hogy a misszionáriusok jobban belebonyolódnak azoknak az embereknek az alapvető gazdasági és társadalmi problémáinak a megoldásába, akiket igyekeznek elérni.” Ami a katolikusokat illeti, az Egyesült Államokból küldött jezsuita missziók vezetője azt mondta, hogy a keresztény hitnézetek másokkal való megosztása „másodrangúvá vált az emberek számára végzett szolgálathoz képest”. Egy katolikus misszió titkára így érvelt: „A múltban az volt az indítékunk, hogy úgyszólván lelkeket mentsünk meg . . . Most hála Istennek úgy véljük, hogy minden ember és minden vallás már Isten kegyelmében és szeretetében él, valamint Isten kegyelméből meg lesz mentve.”

Ez azt jelenti, hogy többé már semmi szükség arra, hogy tanítsuk Isten Szavát, ahogyan Jézus tette?

Szükség van még rá?

1985-ben több száz önkéntes telefonon felhívott mintegy 18 000 otthont a németországi Hamburgban, ahogy egy újság nevezte, „telefonos tömegmissziós munka” gyanánt. Nyilvánvaló, hogy ez kevés gyümölcsöt termett. Tavaly decemberben a The European ezt írta: „Németországban a protestáns egyház . . . a látogatottságot tekintve több mint 500 000 fős csökkenést tapasztalt 1991 óta.”

A kisebbedő nyáj nemcsak a német egyházakat jellemzi. Világszerte több millió ember fordít hátat a vallásnak, és többé már nem tekinti azt az élet fontos részének a „realista” 1990-es években. De a keresztényiség ismerete életbevágóan fontos, ha a mai világ sötétségével sikeresen akarunk megbirkózni, és ha azt akarjuk, hogy a jövőre vonatkozó jobb világ reménye éltessen minket. Jézusnak a minden nemzetből való emberek tanítvánnyá képzéséről szóló parancsa eredményes mód arra, hogy kielégítsük a sürgető szükségletet.

Jézus Krisztusnak az volt a célja a keresztény misszionáriusokkal, hogy a világosság képviselői legyenek, és ne a sötétségé. Hogyan felelnek meg ennek a kereszténység misszionáriusai? Milyen mintát követnek?

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Culver Pictures