Olvasóink írják

Mellrák Nagyon szépen köszönöm a „Mellrák — amitől minden nő fél” (1994. április 8.) című cikksorozat közzétételét. Időről időre ellenőriztem magamat, és egyszerűen úgy éreztem, hogy a mirigyeim kemények. Nagyon bizonytalannak éreztem magam, és semmit sem tettem. A cikk elolvasása után azonban elmentem a kórházba, és megtudtam, hogy rákbetegségem van. Időpontot egyeztettünk a műtétemhez. Szívem mélyéből köszönöm.

T. Y., Japán

A műtétem óta semmit sem tudtam a rákról olvasni. Így amikor megérkezett a folyóirat, nem voltam tőle elragadtatva. De általában elejétől a végéig el szoktam olvasni az Ébredjetek! minden számát, és aznap este elhatároztam, hogy egy kicsit olvasok, ha pedig félni kezdek, akkor abbahagyom. Hát, nem tudtam abbahagyni az olvasását. Annyira jól volt elkészítve, annyira tájékoztató jellegű, és annyira törődést mutató.

G. K., Egyesült Államok

A cikk segített felismernem, Jehova mennyire megérti azokat a félelmeinket, melyeket akkor érzünk, amikor szembe kell néznünk egy, az életünket fenyegető betegséggel. Mindig azt gondoltam, hogy az emberek akkor éreznek félelmet, ha gyengék, vagy ha nincs elég hitük. Ez tényleg segített felismernem, milyen mély együttérzést tanúsít Jehova.

K. G., Egyesült Államok

Ha volt valaha olyan cikk, amelyik nekem szólt, akkor ez biztosan az volt. A férjemmel a díványon ültünk, és körülöttünk szerteszét voltak a mellrákműtétemmel kapcsolatos orvosi számláink. Amint írtuk egyik csekket a másik után, a kézbesítő meghozta az Ébredjetek!-nek ezt a számát. Még azon a napon a szokásost felülmúló érdeklődéssel olvastam el a cikket. Minden nő nevében köszönöm, aki bátorságot merít ezekből a cikkekből.

E. J., Egyesült Államok

Városok Tizenhat éves vagyok, és feldobott, amikor elolvastam a városokról szóló cikksorozatot. Földrajzórán megkértek minket, hogy tartsunk egy rövid előadást arról a témáról, amit választunk. Én „A város, amely egykor tele volt néppel” (1994. január 22.) című cikkre alapoztam az enyémet. Miután hangosan felolvastam a beszédemet az osztályban, mindenki tapsolt. Köszönöm, hogy segítettetek jobban megértenem a földrajzot.

T. R., Németország

Az „Építsünk magunknak várost” című cikkben Önök azt állították, hogy „1900-ban London volt az egyetlen egymilliós lélekszámú város az egész világon” (1994. január 8.). De a következő számban azt mondták: „az 1800-as évek közepére [Edónak, mai nevén Tokió] több mint egymillió fős lakossága volt.” Melyik a helyes?

S. T., Japán

Nyilvánvalóan a Londonnal kapcsolatos kijelentés téves volt. Az „Illustrated Atlas of the World” (Rand McNally and Company) 1985-ös kiadásán alapult. A „The World Almanac and Book of Facts 1993” azonban helyesnek tűnik, amikor azt állítja, hogy több városnak egymilliót meghaladó népessége volt 1900-ban. Elnézést, hogy eltévesztettük. (A kiadók.)

Hajsza a pénz után Mint az Ébredjetek! fiatal olvasóját, igazán meghatott a „Hajsza a pénz után — hol ér majd véget?” című cikksorozat (1994. március 22.). Nekem úgy tűnik, hogy az egykorú társaimnak csak egy céljuk van: teletömni a pénztárcájukat. Ellenben azt követni, amire Jehova tanít, sokkal tiszteletre méltóbb, mint a múlandó dolgok imádata.

K. R., Franciaország

Sportok Köszönöm az „Állást foglal Isten a sportokban?” (1994. február 8.) című cikket. Elkövettem azt a hibát, hogy egy futóversenyen való győzelemért imádkoztam; az ellenfeleim vereségéért is imádkoztam. Most már tudom, hogy Jehova akarata nincs kapcsolatban a sportokkal. Átadom életemet Jehovának, és kellemesebb az a tudat, hogy ő igazán meghallgatja az imáimat.

J. T., Egyesült Államok