A Kanári-szigetek — Kellemes éghajlat, elragadó táj

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

MESSZE, a tengeren át, Herkules oszlopain túl — ahogy mondani szokták — néhány elbűvölő sziget terül el. A talaj oly gazdag, az éghajlat oly kellemes, hogy bármi, ami csak lehet, megterem ott. Ezek voltak a „boldogok szigetei”. Ma Kanári-szigeteknek hívjuk, a „kanári” név a latin canis szóból ered, amely nagytestű, vad kutyákra utal, melyek egykor nagy számban éltek a szigeteken.

A valóság és a képzelet e romantikus összeolvadása, amelyet a római és görög írók eszményítettek, néhány vakmerő tengerész történetein alapult, aki rendszeresen járt az Atlanti-óceánon Krisztus ideje előtt. Napjainkban a turisták teszik meg újra ezeknek az ókori tengerészeknek az útjait. A szigetek a valóság talaján állnak, jóllehet a varázs egy része és a legtöbb titokzatosság már eltűnt. Éghajlatuk valóban kellemes és elég vonzó ahhoz, hogy a látogatók millióit vonzza, akik nyugalmat keresnek itt a kemény, észak-európai tél elől.

Az enyhe éghajlat nem az egyedüli varázsuk. A szigetek otthont adnak a táj és a növénytakaró rendkívüli változatosságának, amely felettébb indokolttá teszi azoknak a nemzeti parkoknak az alapítását, amelyek a hét főbb sziget közül négy szigeten találhatók.

Tenerife — sziklakert a felhők felett

Tenerifét, a legnagyobb szigetet Pico de Teide, egy szunnyadó vulkán uralja, mely az Atlanti-óceán felől gomolygó felhők fölé tornyosul. A vulkáni kúp körül hatalmas, havasalji növények alkotta amfiteátrum fekszik, amely a méltóságteljes vulkánnal együtt a Teide Nemzeti Parkot képezi. A park egyedülálló növényzetnek ad otthont, amely késő tavasszal és kora nyáron éled fel, amikor a növények hasznosítják a téli hó által felgyülemlett nedvességet. A kopár vulkanikus terep egyszer csak színekben tündöklő sziklakertté változik.

A park két legrendkívülibbnek számító virágja a parkon kívül sehol máshol nem található a világon. Ez a vörös tajinaste és a Teide-ibolya (Viola cheiranthi-folia). A vörös tajinaste vitathatatlanul a szigetvilág legmegkapóbb növénye — vörös virágfürtök tízezrei nőnek szoros csigavonalban az önmagában álló szár körül, amely közel két méter magasra nyúlik. A hosszú virágok úgy néznek ki, mint vörös, virágból készült kémények, melyek tisztelegnek a sötétkék égnek.

A Teide-ibolya, amely halványlila virágfüzérrel díszíti a vulkán kürtőjét, figyelemre méltó a szívóssága miatt. Csak néhány méterre nő a 3700 méter magas hegycsúcstól, ahol semmilyen más növény nem terem meg.

La Palma — egy zöldellő vulkanikus katlan

La Palma szigetén van a világ egyik legnagyobb krátere. Pereme körülbelül huszonhét kilométer átmérőjű és közel 2400 méter magas. A lent fekvő óriási mélyedés, mely a sziget közepét foglalja el, egy beomlott vulkán, amelyet az évek során a szél és az eső faragott ki olyan formájúra, amely egy masszív katlanra emlékeztet. Ennélfogva spanyol neve, caldera (a katlan spanyol megfelelője) egy olyan szóvá vált, amelyet a világon mindenhol alkalmaznak a hasonló formájú kráterekre.a

A kalderát, mely egészében véve most nemzeti park, szinte teljesen beborítja egy pompás fenyőerdő. A kanári-szigeteki fenyő (Pinus canariensis) mint domináns fa kis híján teljesen beborítja a legmeredekebb lejtőket, és ezáltal megvédi a kaldera oldalát a további eróziótól. Mivel szinte el van vágva a külvilágtól, ez a megközelíthetetlenség a szépség és a béke rejtekévé teszi a bemerészkedő természetbarátok számára ezt a még el nem csúfított kalderát.

Gomera — lépcsőfok Amerika felé

Erről a homályba burkolódzó szigetről hajózott el Kolumbusz az ismeretlenbe. Éppen abban az időben foglalták el a spanyolok, Kolumbusz pedig megállt San Sebastián kicsi kikötőjében, hogy vizet és élelmiszert vegyen fel.

Kolumbusz idejében a sziget lakói (Guanches) még mindig primitív életet éltek, de alkalmazkodó emberek voltak. A hegyvidéki terület miatt kifejlesztettek egy egyedülálló, füttyjelekből álló nyelvet, amely képessé teszi őket, hogy hegyhátról hegyhátra küldjenek üzeneteket egymásnak több kilométer távolságra. Bár nagyrészt feledésbe merült, ennek ellenére a „telekommunikációs füttynyelv” technikáját még mindig használják idősebb személyek, amikor gyorsan szeretnének továbbadni egy hírt. Jehova Tanúi, miközben elszigetelt falvakban prédikáltak, több alkalommal is hallották a hegytetőkről fütyült üzenetet: „Itt vannak a Tanúk!”

A sziget magasabban fekvő lejtőin található egy nemzeti park, amelyet egy ősi erdő megvédése érdekében hoztak létre. Az erdő sötét mélye — mely állandóan ködbe burkolódzik, tele kifacsarodott ágakkal, melyeket puha zuzmó fed — rég elfeledett tündérmesék emlékeit idézi fel. Bármennyire is furcsának tűnik, itt általában a fák alatt esik az eső. A felhőket, amelyeket az uralkodó északi szelek az erdő fölé hajtanak, a fák „megfejik” és vizet nyernek belőlük. Így a fák alatt általában folyamatosan szemerkél az eső, noha a szabadban talán egyáltalán nem esik.

A kövületi maradványok arra mutatnak, hogy ez a babérerdő (más néven laurisilva) egykor a Földközi-tenger egész vidékén létezett. De évezredekkel ezelőtt egy éghajlati változás drasztikusan lecsökkentette e fák elterjedését, és most csak a Kanári-szigetek néhány hegycsúcsán fordulnak elő.

Lanzarote — egy kopár sziget, amely különbözik a többitől

Lanzarote egy olyan kopár sziget, amelyen laknak, noha valójában az egy sivataghoz hasonló. Eső szinte nem is létezik. Az élet itt mindig is nehéz volt a kis közösség számára, de később, két évszázaddal ezelőtt a sziget arculatát heves vulkánkitörések sorozata változtatta meg. A vulkánok halált és életet hoztak. Halált, mivel a sziget egynegyedét betemették a lávafolyamok, ami sok falu és tanya hirtelen pusztulását okozta. Életet, mivel a vulkáni hamuból a szigetlakók fenn tudták tartani magukat.

Hála a lukacsos vulkáni kőzet mérhetetlen mennyiségének, a kitörések maradványainak, a szigetlakók még akkor is tudnak gyümölcsöt és zöldséget termeszteni, ha esetleg hónapokig nem esik az eső. A földet tíz centiméter vastag kőzetréteg fedi, amely nem csak az alatta fekvő talaj nyirkosságát őrzi meg, hanem tulajdonképpen még nedvességet is nyer a párás éjszakai levegőből, és továbbítja azt az alatta levő talajnak. Nem várt módon szőlő, fügefa, paradicsom, kukorica és más termények hajtanak ki a fekete kőzetből.

A Timanfaya Nemzeti Parkban látványos kráterek és egy ezeket körülvevő mérhetetlen nagy terület található, amelyet elárasztott a vulkánok által kibocsátott láva. A sivatagi éghajlat szinte sértetlenül megőrizte a megszilárdult lávát, és az a látogató, aki egy túrát tesz a parkban, joggal képzelheti, hogy a kitörések csupán az előző nap szűntek meg. A drámainak tetsző vulkanikus táj a festői, fehér falucskákkal együtt a maga nemében szürrealista szépséget kölcsönöz a szigetnek.

Ezek a lenyűgöző vulkanikus szigetek kétségtelenül bizonyítékát adják mind lakosai, mind az ott fejlődő növényzet alkalmazkodási képességének. Természetes szépségük mindenekelőtt arra indítja a tiszteletteljes látogatót, hogy a Teremtőnek tulajdonítsa a dicsőséget ezért a változatosságért.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 18. oldalon]

A Kanári-szigetek állat- és növényvilága

A kanárimadár (1.) Ezek a madarak — melyek a szigetcsoport neve után kapták nevüket — még mindig nagy számban élnek itt, bár a természetben nem olyan színesek, mint azok a kalitkában tartott, népszerű madarak, amelyek élénk színeiket a több mint négy évszázadon át folytatott szelektív tenyésztésnek köszönhetik.

Az Aeonium fajok (2.). Több mint két tucat fajtája található szerte a szigeteken, sok példányuk nő sziklás repedésekben. Néhány faj, mint amilyen a Aeonium lancerottensis (3.), még a megkövesedett lávából is kinő.

A Teide-ibolya (4.) Ezek a finom virágok szépen növekednek a barátságtalan vulkanikus környezetben, közel 3700 méter magasan a tenger szintje felett.

A banán (5.) A banánt évszázadok óta termesztik a Kanári-szigeteken. Spanyol gyarmatosítók vitték el a Karib-tenger vidékére nem sokkal Amerika felfedezése után.

A vörös tajinaste (6.) Az apró vörös virágfürtök szoros csigavonalban nőnek az önmagában álló szár körül, amely gyakran közel két méter magasra nyúlik.

A sárkányfa (7.) A szigetek legrendkívülibb és legszeretettebb fája — ezt a példányt háromezer évesnek tartják. Az olyan ősi példányokat, mint ez, gondosan ápolják városi parkokban.

[Térkép]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

La Palma

Tenerife

Gomera

Hierro

Lanzarote

Fuerteventura

Gran Canaria

[Képek]

Tenerifét Pico de Teide, egy szunnyadó vulkán uralja

1. A kanárimadár

2. Az Aeonium fajok

3. Aeonium lancerottensis

4. A Teide-ibolya

5. A banán

6. A vörös tajinaste

7. A sárkányfa

[Képek a 16., 17. oldalon]

1. Granadillo

2. Tabaiba Majorera

3. Verol dulce

4. Ercila

5. Hierba blanca

6. Teide-ibolya