Fiatalok kérdezik:

Miért engedelmeskedjek a szüleimnek?

STANT istenfélő szülők nevelték. Ám 16 éves korában fellázadt. Stan így magyarázza: „Emberekkel akartam találkozni, és azt akartam, hogy elfogadjanak. Azt akartam, hogy nekem is meglegyen mindaz, ami a többi embernek megvan.” Stan úgy képzelte ezeknek a céloknak a megvalósítását, hogy kábítószer-kereskedő lesz. Természetesen hazudnia kellett a jövés-menéseiről, és az összes készpénzről, amit hazavitt. „A lelkiismeretem meghalt” — emlékszik vissza Stan.

John 11 éves korában keresztelkedett meg mint keresztény. „De az igazság nem igazán volt a szívemben — ismeri el. — Azért tettem, mert az egész családom elvárta tőlem. Amikor középiskolába kezdtem járni, kezdtem megvadulni. A rockzene is rossz hatással volt rám. Elkezdtem szörfözni, és attól kezdve sok időt töltöttem a parton olyan fiatalokkal, akiket nem a bibliai alapelvek vezettek. Nagyon sok drog volt ott.” Rövidesen elköltözött a szüleitől, és olyan életformát öltött fel, amely ellentétben állt mindazzal, amire korábban tanították.

Amiért lázadoznak

Normális dolog, ha a fiatalok próbára teszik korlátaikat, valamint ha bizonyos mértékben függetlenné válnak. Teljesen más dolog azonban a lázadó, botrányos és önpusztító magatartás. Mi idézi ezt elő? Ennek sok különféle oka van. „Amikor az ember fiatal — magyarázza John —, a szórakozást keresi. Jól akarja érezni magát.” Csakhogy mivel a fiataloknak nincs tapasztalatuk az életben, nem mindig a legjobb döntést hozzák (Zsidók 5:14). A józan szülők ezért ésszerű korlátozásokat hoznak gyermekeik számára — olyan megkötöttségeket, melyek ellen néhány fiatal hevesen zúgolódik.

Sajnálatos módon néhány fiatal még hátat is fordított annak az oktatásnak, melyet az istenfélő szüleitől kapott (Efézus 6:1–4). Jézus azt mondta, hogy a keresztényiség „szoros” és „keskeny” életút lesz (Máté 7:13, 14). Így a keresztény fiatalok gyakran nem tehetnek meg olyan dolgokat, amilyeneket az osztálytársaik megtesznek. A legtöbben meghajolnak a korlátozások előtt, mert értékelik, hogy Isten törvényei egyáltalán nem jelentenek terhet (1János 5:3). Ezek a törvények valójában olyan problémáktól védik meg a fiatalokat, mint például a házasságon kívüli terhességek, a kábítószerélvezet és a szexuális úton terjedő betegségek (1Korinthus 6:9, 10). Néhány fiatal azonban nem akarja így nézni a dolgokat; úgy érzik, hogy a bibliai törvények korlátozzák az életformájukat.

A neheztelés különösen akkor mélyülhet el, ha egy fiatal úgy érzi, a szülei túlságosan szigorúak, amikor olyan dolgokról van szó, mint a fegyelmezés, a kikapcsolódás és a szórakozás. „Azt hiszem, a szüleim túl szigorúak velünk” — panaszkodott egy fiatal lány. Igaz, kiábrándító lehet, ha nem tehetsz meg olyan dolgokat, amiket más keresztény szülők engedélyeznek (Kolossé 3:21). Néhány fiatal úgy mutatja ki csalódottságát, hogy nem engedelmeskedik.

Másrészről néhány fiatal azért tévelyedik el, mert a szülei nem tanúsítanak tiszteletet az isteni alapelvek iránt. „Apu alkoholista volt — emlékszik vissza John. — Ő és anyu mindig veszekedtek, mert apu túl sokat ivott. Többször is elköltöztünk, hogy megszabaduljunk tőle.” Az alkoholisták és a más anyagokkal visszaélők egyszerűen nem képesek megfelelően gondoskodni gyermekeik szükségleteiről. Az ilyen otthonokban a szóbeli bántalmazás és a megalázás napi osztályrésze lehet egy fiatalnak.

Más fiatalok azért lázadoznak, mert a szüleik tényleg sorsukra hagyják őket vagy nem vesznek tudomást róluk. Úgy tűnhet, hogy a lázadás olyan módszer, mellyel felhívják magukra szüleik figyelmét — vagy éppenséggel megbántják őket. „Amennyire vissza tudok emlékezni, úgy tűnt, hogy a szüleim soha nem voltak velem — mondja egy Taylor nevű fiatal lány, aki jómódú családból származik. — Tudod, egyke voltam, és mivel a szüleim nem sűrűn voltak velem, mindig sok pénzt adtak.” Minthogy Taylor nem volt felügyelet alatt, éjszakai bárokba kezdett járni, és lerészegedett. A szülei csak akkor jöttek rá a problémájára, amikor ittas vezetésért őrizetbe vették.

Azonkívül olyan helyzet is van, melyre Pál apostol mutatott rá, amikor megkérdezett egy csoport keresztényt: „Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?” (Galátzia 5:7). Gyakorta a rossz társaság a baj (1Korinthus 15:33). „Rossz társaságba keveredtem” — mondja egy Elizabeth nevű tizenéves. Elismeri, hogy az egykorú társaktól jövő nyomás eredményeként „dohányozni és kábítószerezni kezdett”. Hozzáfűzi: „A paráznaság mindennapos dolog volt.”

Amiért a lázadás ostobaság

Talán te is olyan helyzetben találod magad, mely látszólag csalódást okoz — sőt nyomasztó. Csábítónak tűnhet, hogy ellenszegülj a szüleidnek, illetve hogy egyszerűen azt tedd, amit te akarsz. De ahogy az igazságos Jóbot figyelmeztették, úgy te is vigyázz, hogy „ne vegyen rajtad erőt a harag . . . Óvd magadat, hogy igaztalanságra ne hajolj” (Jób 36:18–21, Káldi fordítás).

Lehet, hogy a szüleid reagálnak a gyűlölködő, botrányos viselkedésedre, de nem valószínű, hogy kedvezően. Alighanem még több korlátozás alá vetnek. Azonkívül a bántó viselkedés nagy fájdalmat fog okozni a szüleidnek (Példabeszédek 10:1). Szeretetre méltó dolog ez? Tényleg javít a helyzeteden? Az sokkal okosabb megközelítés, ha megbeszéled velük a dolgokat, amennyiben úgy érzed, hogy jogos panaszaid vannak.a Lehet, hogy készek lesznek némi kiigazítást tenni abban, ahogy veled bánnak.

Egy másik dolog, ami figyelmet érdemel, hogy a tetteid milyen hatással lehetnek Istenre. „Istenre?” — kérdezheted. Igen, mert a szüleid elleni lázadás annyi, mint fellázadni maga Isten ellen, mivel ő parancsolja neked, hogy tiszteld szüleidet (Efézus 6:2). Milyen érzést kelt Istenben az ilyen engedetlenség? A Biblia ezt mondja Izrael nemzetére vonatkozóan: „Hányszor engedetlenkedtek iránta a pusztában.” Milyen hatást keltett ez? „Búsították [Istent]!” (Zsoltárok 78:40, Izr. Magyar Irodalmi Társulat fordítása). Igaz, lehet hogy mérges vagy a szüleidre, azt érezve, hogy túlságosan korlátoznak. De tényleg fájdalmat akarsz okozni Jehova Isten szívének — aki szeret téged és azt szeretné, hogy örökké élj? (János 17:3; 1Timótheus 2:4).

A „szabadság” nagy ára

Akkor hát alapos okunk van arra, hogy figyeljünk szerető égi Atyánkra. Ne engedd, hogy a „szabadság” hamis ígéretei elbolondítsanak. (Vö. 2Péter 2:19.) Úgy tűnhet, hogy néhány fiatal büntetlenül megússza, ha helytelenül viselkedik. A zsoltáros azonban így figyelmeztetett: „Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak” (Zsoltárok 37:1, 2). Azok a fiatalok, akik fellázadnak, gyakran nagy árat fizetnek az úgynevezett szabadságukért. A Biblia ezt mondja a Galátzia 6:7-ben: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.”

Vegyük szemügyre Stan példáját, akit kezdetben említettünk. Reményéhez híven népszerű lett kétes barátai körében. „Úgy éreztem, hogy elfogadnak” — emlékszik vissza. A dolgok azonban hamarosan keserűvé váltak. Ezt mondja: „Rám lőttek, őrizetbe vettek és most börtönbe kerülök. És mindössze azt kérdezhetem magamtól: »Megérte?«”

Mit mondjunk John „szabadság” utáni kutatásáról? Miután elfogták, mert kábítószert találtak nála, kiközösítették a keresztény gyülekezetből. Attól kezdve még ennél is kirívóbb viselkedésbe süllyedt. „Autókat loptam, hogy pénzt szerezzek — vallja be John. — Nagyon erőszakos voltam.” John nagyon sok pénzre tett szert a bűncselekményei révén. De így emlékszik vissza: „Mindet elszórtam. Hihetetlen mennyiségű narkotikumot használtunk.” És amikor John éppen nem verekedett, lopott vagy részegedett le, akkor a rendőrség elől menekült. „Közel 50-szer vettek őrizetbe. Általában semmit sem tudtak rám bizonyítani, de egyszer egy teljes évet börtönben töltöttem.” Igen, John távolról sem volt szabad ember, és azon vette észre magát, hogy elsüllyedt „Sátán mélységében” (Jelenések 2:24).

Ugyanez mondható el Elizabethről is. A világi barátokkal folytatott lumpolása végül ahhoz vezetett, hogy a börtönben kötött ki. Elismeri: „Még terhes is lettem — és a drog miatt elvesztettem a babát. A drog volt az életem — úgy tűnt, hogy az újabb feldobottságért élek. Végül elvesztettem a lakásomat. Nem tudtam hazamenni, és még azt is szégyelltem, hogy Jehovától kérjek segítséget.”

Sok hasonló példát adhatnánk olyan fiatalokról, akik visszautasították az isteni alapelveket, mely csakis tragikus következmények elszenvedéséhez vezethetett. A Biblia így figyelmeztet: „Amit jó útnak tartasz, halálba vezethet” (Példabeszédek 14:12, Today’s English Version). Tehát bölcs dolog, ha megpróbálsz kijönni a szüleiddel, megtárgyalva minden olyan korlátozást, melyet igazságtalannak érzel, nem pedig lázadozva ellenük.

De mi a helyzet azokkal a fiatalokkal, akikhez már túl későn érkezik el ez a felvilágosítás, azokkal a fiatalokkal, akik már mélyre süllyedtek a helytelen viselkedésben? Van valami kiút a számukra, mellyel egyenesbe tudják hozni a dolgokat a szüleikkel — és Istennel? Az ezt követő számban megjelenő következő cikk ezeket a kérdéseket fogja behatóan vizsgálni.

[Lábjegyzet]

[Kép a 26. oldalon]

Lehet, hogy több „szabadságot” eredményez, ha lázadozol a szüleid ellen, de figyelembe vetted a következményeket?