Fiatalok kérdezik:

Miért van oly szigorúan megszabva a kimenőm?

LEN élvezte, hogy későig kimaradhat a barátaival. De az édesapja hamarosan rájött, hogy Len késő esti bohóckodása minden, csak nem ártalmatlan tréfa volt. „Egyszer olyan nehéz helyzetbe kerültem — emlékszik vissza Len —, hogy két hétig nem hagyhattam el a szobámat az étkezéseket és az iskolai időt kivéve. Mégcsak az ablakhoz se mehettem, hogy kinézzek rajta! Amikor a büntetésem lejárt, néhány barátommal elmentem és éjfélig kimaradtam. A bekötő útra érkezve az autóval láttam, amint édesapám az utcára néző verandán ül és rám vár . . .”

Sok fiatal zokon veszi, ha a szülei figyelemmel kísérik, mikor jönnek meg és mennek el. Az egyik fiatal lány ezt mondja: „Amikor tizenéves lettem, a szüleim mindenféle korlátozásokat kezdtek kiszabni rám, például hogy éjfélre jöjjek haza. Valóban nehezteltem érte.” Amikor az ilyen fiatalok daccal fejezik ki neheztelésüket, az általában nem több szabadságot, hanem inkább több és szorosabb korlátozást eredményez.

A kisebb áthágásokért a büntetés egyszerűen az lehet, hogy a kimenő lejárta korábbra kerül. Komolyabb vétkekért talán megfosztanak bizonyos kiváltságoktól egy fiatalt, vagy átmenetileg megtilthatják, hogy elhagyja a házat. „Ha szombat este későn megyek haza — magyarázza egy tizenéves lány —, lehet hogy a következő szombaton egyáltalán nem mehetek el.” És akkor ’szobafogság’ van: nincsenek látogatók, nincs telefonálás, nincs televízió. Sok fiatal számára azonban az a legkínzóbb büntetés, ha kioktatásban részesülnek. „Oh, a bűntudat — magyarázza az egyik tizenéves fiú. — Arról kezdenek beszélni, hogy mennyire aggódtak érted. A bűntudat szörnyű.”

De vajon nem igaz, hogy a szüleid szeretnek téged és joguk van megkövetelni tőled, hogy egy ésszerű időre legyél otthon? És amikor nem vagy otthon, biztosan nyugtalankodnak, aggódnak és talán még aludni sem tudnak. Egy olyan fiatal, aki igazán szereti a szüleit és törődik velük, biztosan nem akar ilyen szükségtelen aggodalmat okozni nekik. Mert vajon ezzel nem nagymértékű önzést mutatna?

Sok fiatal azonban úgy érzi, hogy a szülei méltánytalan vagy ésszerűtlen korlátozásokat szabnak ki rájuk. „Nem normálisak, úgy próbálnak velem bánni, mintha tizenöt éves lennék — tiltakozik a 18 éves Fred. — Egyszerűen nem akarom azt tenni, amit az apám mond, és emiatt valóságos csatát vívunk egymással.” De vannak jobb módjai is a dolgok elintézésének annál, minthogy dachoz folyamodunk.

Igazságos vagy igazságtalan?

Először is, mennyire igazságtalanok azok a korlátozások? Amint egy előző cikk mutatta, a szüleidnek talán jogos okaik vannak arra, hogy aggódjanak a biztonságodért és a jólétedért.a Vajon a te korodbeli más keresztény fiatalok nincsenek hasonló korlátozások alatt? Ha igen, milyen alapon kérdőjeleznéd meg a szüleid által hozott döntést?

A cikkünk elején említett fiatal Len nem fogta fel, hogy édesapja a szívén viselte az ő legjobb érdekeit. Emlékezz vissza, hogy amikor Len áthágta a kimaradásra engedélyezett időt, ott látta édesapját az utcára néző verandán ülni, amint rá vár. Mit választott Len? Még több engedetlenséget! „Amint az autó ráhajtott a bekötőútra, lejjebb csúsztam az autó ülésén, hogy az édesapám ne láthasson meg, és arra kértem a barátomat, hogy hajtson vissza. Úgy döntöttem, hogy elmegyek otthonról.” Len elhagyta otthonát és féktelen társaságba keveredett, amely szexuális erkölcstelenségbe, autólopásba és kábítószerezésbe vitte őt. Végül börtönben kötött ki. Szélsőséges eset? Lehet. De jól szemlélteti a Példabeszédek 1:32 igazságát: „Mert a tapasztalatlanok hitszegése az, ami megöli őket.”

Néhány fiatal elvben talán nem kifogásolja a kimenőre vonatkozó elképzelést, de zokon veszi, ha a testvéreinek látszatra több szabadsága van, mint neki. „A bátyám, Mark mindig olyan későig maradt el, ameddig csak akart — panaszkodik a fiatal Patti —, de őt sohasem zárták be. Engem minden esetben, még ha csak pár percet késtem is! Ez nem igazságos.” Könnyű megérteni, hogy egy ilyen helyzet miért zavarhat téged. De mielőtt azt kiáltanád, hogy ez „igazságtalanság!”, figyeld meg a Galátzia 6:4, 5-ben lefektetett bibliai alapelveket: „Vizsgálja meg mindenki a saját cselekedetét, és akkor oka lesz majd arra, hogy egyedül magára nézve is örvendezzen, nem pedig mással összehasonlítva önmagát. Mindenki a saját terhét hordozza.”

Te külön egyén vagy. És az a tény, hogy egy idősebb testvér bizonyos kiváltságoknak örvend, nem szükségszerűen jogosít fel téged is ugyanarra. Valószínű, hogy az idősebb testvérednek bizonyítania kellett egy bizonyos időszakon át, hogy meg lehet bízni benne. Ezt majd neked is meg kell tenned. Azonkívül, vajon nem gyűlölöd, amikor a szülők a bátyáddal vagy a nővéreddel hasonlítanak össze téged? Miért tennéd ugyanezt azáltal, hogy összehasonlítod a különböző kiváltságaitokat? Dr. Louis Fine az „After All We’ve Done for Them” című könyvében megjegyzi: „A szülők gyakran különböző módon kezelik és fegyelmezik gyermekeiket. Ennek az lehet az oka, hogy felismerik: gyermekeik más-más szükségletekkel és képességekkel rendelkező egyének, és ezért különbözőnek kell tekinteni őket.”

A fiatalok azonban néha úgy érzik, hogy ők azért születtek, hogy egy idősebb testvér hibáiért fizessenek. „Csak azért, mert a nővérem elvitte az autót és túl későig maradt ki, az én későig való kimaradásomat is automatikusan elutasították. Mégcsak esélyt sem kaptam arra, hogy bizonyítsak!” Ez a helyzet azonban talán távolról sem olyan igazságtalan, mint amilyennek tűnik. A szüleid most idősebbek és bölcsebbek, mint akkor voltak, amikor a bátyádat vagy a nővéredet nevelték. Nem akarják megismételni a tévedéseiket, ezért lehet, hogy egy kicsit szigorúbbak veled.

De miért büntetnek meg azért, mert egy kicsit későn jössz haza? Kétségtelen, hogy nem tréfából zárnak be. Kétszer is gondold meg tehát, mielőtt újra későn mennél haza. A fiatal Marcus ezt mondja: „Sokszor megbüntettek . . . Ha nem büntettek volna meg, sohasem tanultam volna meg semmit.” Ahogy a Biblia mondja: „Aki ragaszkodik a fegyelmezéshez az élet ösvényén jár” (Példabeszédek 10:17).

Túlságosan óvó szülők

Kétségtelen, néha úgy tűnik, hogy a büntetés messze meghaladja a „bűn” súlyosságát. A szülők talán egy kissé túlságosan is óvni akarnak, és talán ésszerűtlenek a követelményeik. A jó kommunikáció azonban gyakran már csírájában elfojtja a problémákat. Ha tudatod a szüleiddel, hová készülsz menni, mit fogsz ott csinálni, kikkel leszel és mikor jössz haza, valószínűleg készségesebben adnak neked némi mozgásteret. Ha úgy tűnik, hogy ésszerűtlenek, a „megfelelő időben” próbáld megközelíteni őket — talán akkor, amikor nyugodtak és kipihentek (Példabeszédek 25:11). Méltányold félelmeiket és aggodalmaikat. Biztosítsd őket a szeretetedről és együttműködési szándékodról. Segíts nekik abban, hogy elismerjék: a nagyobb szabadság elnyerése a felnőttéválás része.

„Azt is tudasd velük pontosan, hogy mi a helyzet — mondja egy tizenéves lány. — Ha megmagyarázod, miért nem tudsz korán hazaérni egy bizonyos alkalommal, azt általában megértik.” Ha éretten beszélsz a dolgokról, ez azt a hatást fogja kelteni a szüleidben, hogy felelősségteljes vagy — olyan valaki, akiben meg lehet bízni. Ha a szüleidnek továbbra is fenntartásaik vannak, talán egy ésszerű kompromisszumot ajánlhatnál.

Mi a helyzet akkor, ha megkapod az engedélyt? Akkor az ’igened jelentsen igent’ és időben legyél otthon! (Máté 5:37). Igaz, még a legjobban kidolgozott tervek is csődöt mondhatnak. (Vö. Jakab 4:13, 14.) Egy váratlan esemény vagy a tervek hirtelen változása előfordulhat. Ha ez a helyzet, amennyiben lehetséges, telefonálj haza és mondd el a szüleidnek, mi történt. „Amíg az édesanyám tudja, hol vagyok, és hogy úton vagyok hazafelé, addig nyugodt” — mondja egy tizenéves.

A jó hírnév megalapozása egy másik fontos lépés. A Példabeszédek 20:11 ezt mondja: „Még a szokásaival is felismerhetővé teszi magát a fiúgyermek, hogy a tevékenysége tiszta és egyenes-e.” Ha az engedelmesség és a becsületes magatartás jó példájával jársz elöl, a szüleid talán nyugodtak maradnak akkor is, ha valamely alkalommal kicsit később jössz haza. Bár Jézusról azt jegyezték fel, hogy tökéletes volt magatartásában, természetesen még az ő szüleit is ’érzelmileg lesújtotta’, amikor nem találták (Lukács 2:48). Ne lepődj hát meg, ha a szüleid ingerültek lesznek — olyan ingerültek, hogy kezdetben talán még azt sem engedik meg, hogy megmagyarázd, miért jöttél későn!

A Példabeszédek 29:11 ezt mondja: „Egész szellemét kimutatja az ostoba, a bölcs azonban mindig nyugodt marad.” Várd meg, hogy a haragjuk lecsillapodjon. Aztán amikor a dolgok egy kissé lecsendesedtek, adj magyarázatot. De „szólj igazat” (Efézus 4:25). Ne hozz fel ravasz kifogásokat, amik csak azt bizonyítanák, hogy nem lehet benned megbízni. Ha gondatlan vagy feledékeny voltál, kérj őszintén bocsánatot és légy hajlandó elfogadni a büntetést. A szüleid talán úgy látják majd, hogy nincs szükség tovább foglalkozni az üggyel. De ha ez újból előfordul, úgy érezhetik, hogy valamilyen további korlátozásra van szükség, és akkor egyszerűen vissza kell nyerned bizalmukat.

A kimenőkre vonatkozó korlátozások kellemetlenek lehetnek, de nem kegyetlenek és nem számítanak rendkívüli büntetésnek. Vedd azokat természetesnek. Ha együttműködsz a szüleiddel és kerülöd a lázadó szellemet, talán úgy döntenek majd, hogy kevésbé lesznek szigorúak és több szabadságot adnak neked.

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

Ha dacolsz a szüleiddel, az általában további korlátozásokat eredményez a szabadságodban