Filatélia — Elmélyülést igénylő hobbi és jó üzlet
AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
A FILATÉLIÁRÓL, vagy postai bélyegek gyűjtéséről azt mondják, hogy a „világ legnagyobb hobbija”. Sir Rowland Hill (1795—1879), a brit posta megreformálója szerint az első bélyegek egyszerű „papírszeletkék voltak, melyek hátsó részét ragadós réteggel vonták be, amit a felhasználó egy kis nedvesség alkalmazásával felragaszthatott a levél hátoldalára”. „Papírszeletkéi” oly népszerűek lettek, hogy napjainkban a postai bélyegeket egy olyan találmányként üdvözlik, amely megváltoztatta a kommunikáció menetét szerte a világban.
A gyűjtők és az értékesítők számára a bélyegek értéke gyakorlatilag nullától csillagászati összegekig váltakozik, melyek egymillió vagy még annál is több dollárt jelentenek. Hogyan lehetséges ez, mikor a postai bélyegek annyira mindennaposak? És mi adja vonzerejüket és értéküket?
Az egyedülálló Fekete Penny
Az első kézi nyomású bélyeg, mely a postaköltség előzetes kifizetését jelezte, William Dockwra kereskedő találmánya volt, aki 1680-ban kezdte el Londoni Penny Posta nevű vállalkozását. Az elosztóba vitt postai küldeményt lepecsételték egy kettős vonalú, háromszög alakú postabélyegzővel, amelyre ezek a szavak voltak rávésve: PENNY POSTA FIZETVE, és így kész volt a továbbításra Dockwra kihordóival. Más küldöncök és kihordók azonban makacs ellenállást fejtettek ki ezzel az elrendezéssel szemben, mert úgy érezték, ez a megélhetésüket fenyegeti. Az állami postahivatal szintén úgy tekintette Dockwra postáját, mint monopóliuma megsértését.
Csak a XIX. század elején sikerült véghezvinni a postai reformokat, melyek az országban mindenütt elérhetővé tették a pennys postaköltség-térítést. 1840 májusában Nagy-Britanniában eladták az első enyvezett hátú levélbélyeget, és nemsokára Fekete Penny néven vált ismertté. (Lásd a fotót.) Ez még perforálatlan volt, és minden egyes bélyeget egy ívről kellett levágni.
1843-ban Brazília vált a második országgá Nagy-Britannia után az egész országban való használatra érvényes, enyvezett hátú bélyegek kibocsátásában. Lépésről lépésre más országok is csatlakoztak hozzájuk a bélyegek használatában a belföldi postaforgalomban. Később, hogy megkönnyítsék a tengerentúli kézbesítést, világméretű postaunió alakult. Napjainkban az Egyetemes Postaunió berni (Svájc) székhelyével az Egyesült Nemzetek szakosított képviselete.
A gyűjtemények mesélnek
A nemzetközi kommunikáció növekedésével minden ország jellegzetes bélyegeket tervezett és nyomtatott. Bizonyos darabok — melyeket emlékbélyegeknek hívnak — kiemelkedő eseményeket és embereket ábrázolnak; mások — melyeket közhasználatú bélyegeknek hívnak — alkalmasak a rendes használatra, és értéksorozataik kielégítik a változó postai szükségleteket. Az elmúlt években mintegy 600 posta körülbelül 10 000 új bélyeget bocsátott ki évente. A bélyegek komoly kutatói (a filatelisták) és az a személy, aki egyszerűen csak szórakozásból élvezi a bélyeggyűjtést, egyaránt találhat valamit, ami megfelel az ízlésének az eddig kiadott negyedmillió különböző bélyeg közül!
Nyilvánvaló, hogy a bélyegek ilyen mennyisége és változatossága mellett nincs olyan egyedül álló gyűjtő, aki elvárhatná, hogy a valaha kiadott bélyegek minden fajtájából legyen egy példánya. Ehelyett sokan a téma szerinti bélyeggyűjtést választják. Állatok, Antarktisz, barlangok, Biblia, energia, ENSZ, eszperantó, Európa, fényképezés, geológia, gombák, hidak, ipar, madarak, méhek, mezőgazdaság, mozi, olimpiai játékok, ország, orvostudomány, postai szolgálatok, repülés, sportok, szállítás, szén, tűz, űrhajózás, vallás, virágok, vöröskereszt, zene, sőt még az időjárás is mind a gyűjthető témákhoz tartozik. Csak megnevezed a témát, a bélyegek pedig bemutatják azt.
Más gyűjtők egy bélyeg különböző változataira összpontosítják a figyelmüket. Mit foglal ez magában? Vess egy pillantást a Fekete Pennyre. Észrevetted a bélyeg alsó sarkaiba nyomtatott betűket? Eredetileg ezeket a bélyegeket 240 egyedi bélyegből álló ívre nyomtatták, a húsz vízszintes sor 12-12 bélyegből állt. A legfelső sorban levő első bélyeg betűi: AA, az utolsóé a sorban: AL, és így tovább ábécé rendben az íven lefelé, a huszadik sorban legelöl: TA, és leghátul: TL. A betűket kézzel ütötték be a minta sarokhelyeibe a nyomólemez előkészítésének utolsó fázisában. A postahivatal alkalmazottai hamisításra gyanakodnának, ha sok, általuk kézbesített levélen ugyanazzal a két betűvel jelzett bélyeg lenne.
Annak ellenére, hogy a becslések szerint 68 millió egyedülálló Fekete Penny bélyeget bocsátottak ki, egy olyan gyűjtő, akinek manapság birtokában van egy ilyen postatiszta példány, valami különlegessel és értékessel rendelkezik — melynek értéke 4200—6800 dollár is lehet.
A tervezésben megmutatkozó apró eltérésektől eltekintve, azok a bélyegek, amelyeket más-más lemezekkel, különböző vízjelű (halvány minta a papírban, ami fény felé tartva válik láthatóvá) papírra, valamint eltérő fogazatszámmal (lyukak a szélek mentén) nyomtattak, mind felkeltik a szakosodott gyűjtők érdeklődését. A sikerhez ezeknek a specialistáknak többre van szükségük, mint csipeszre (Sose használd az ujjaidat!) és nagyítóra. A mérősablon kimutatja a perforáció különbségeit; az ultraibolya lámpa felfedi a károsodást, rejtett foszforeszkálást és más apró részleteket.
Bizonyos gyűjtők különös érdeklődést mutatnak a bélyeg tervezésbeli és nyomtatási hibáit illetően. Számukra az jelenti a nagy dolgot, ha olyan bélyeg van a birtokukban, amelyet más gyűjtők figyelmen kívül hagynának. Figyeld meg az értékbeli különbségeket. 1990-es becslések szerint egy 1841-es Vörös Penny — melyről hiányzik az A betű, vagyis hogy az ív második sorának első bélyegén egy hiba van — mintegy 1300-szor értékesebb volt, mint a hibátlan!
A bélyegek jó üzletet jelentenek
Napjainkban a bélyeggyűjtés hobbija sokfajta pénzbefektetőnek vonzó. Az igazi pénzbefektető a klasszikus bélyegritkaságok sorozatait vásárolja fel, amelyről az értékesítők azt gondolják, hogy a legvalószínűbb, hogy értékesebbé válik egy meghatározott idő elteltével. Mikor esedékessé válik a befektetés felhasználása, az értékesítő belekezd ügyfele vagyonának eladásához a lehető legmagasabb áron. „Világos, könnyen olvasható postai bélyegzés szükséges a postázandó bélyegekre — gyakran a legtöbbször befektetésre kerülő bélyegek viszonylag ritka példányok ideális vagy különleges bélyegzéssel és megfelelő felárral. A jó állapot döntő fontosságú a bélyegek értékére nézve” — írja James Watson, bélyegekkel foglalkozó tekintély.
A londoni Daily Mail 1979-ben arról számolt be, hogy „az elmúlt öt évben a klasszikus bélyegeket (melyeket 1840-től 1870-ig adtak ki) sokkal értékesebbnek tekintették, mint a részvényeket és a befektetés egyéb fajtáit, valamint sok esetben még egy lakóház értékét is meghaladták”. Hét bélyegritkaság egy sorozatának értéke, amely 84 700 dollár volt 1974-ben, 306 000 dollárra növekedett.
A Time International hirdetése 1990-ben ezt írta: „A befektetésként használt bélyegek változó időket élnek át. Az 1970-es években az árakat nagyon gyorsan emelték, amint a tőzsdések hasznot várva a bélyegritkaságoktól, befektetési sorozatokat gyűjtöttek. De amikor 1980-ban Londonban megrendezték a Bélyeg Világkiállítást, szétpukkant a buborék és a tőzsdések úgy találták, hogy csak a gyűjtők voltak felkészülve a vásárlásra, a gyűjtők pedig már érezhetően visszaléptek. »Mikor a befektetők megpróbálták pénzzé tenni a sorozataikat, úgy találták, hogy sok bélyeg nem volt annyira ritka, mint amennyire feltételezték«”, és így veszítettek rajta. Micsoda figyelmeztetés ez azok számára, akik bélyegekbe fektetik pénzüket!
Mint gyűjtő, vagy akár mint filatelista, légy kiegyensúlyozott. Lelj örömet bélyegeidben. Tanulj belőlük — a világról, földrajzáról, népeiről és kultúráiról. Ne hagyd, hogy a gyűjtés megszállottsággá váljon. Gondosan mérlegeld a bélyegek iránt mutatott érdeklődésedet, és állítsd ezt szembe az élet fontosabb dolgaival.
[Kép a 17. oldalon]
Fekete Penny
[Képek a 18. oldalon]
Bélyegek Ausztriából, Spanyolországból és Nagy-Britanniából