Olvasóink írják

Az Ébredjetek! mentett meg Az Ébredjetek! néhány évvel ezelőtt (1984. május 8., ang.) azt javasolta, hogy minden család beszélje meg, mi a teendő tűz esetén, és rendszeresen gyakorolják a menekülést. A férjemmel együtt megfogadtuk ezt a tanácsot. Idén januárban lehetőségünk volt arra, hogy a gyakorlatban is megvalósítsuk, amit terveztünk, amikor arra ébredtem, hogy a házunk földszinti része lángokban áll. Mindketten úgy tettünk, ahogyan korábban elpróbáltuk, és biztonságban kijutottunk a házból. Még egyetlen más cikkért sem voltam ennyire hálás, amely az Ébredjetek!-ben megjelent!

G. E., Németország

Egyedül a Tanúk semlegesek? Folyóiratuk 1995. május 8-i számában („Többé már nem titok”) kijelentették: „Egyedül Jehova Tanúi őrzik meg a semlegességüket, és csak ők nem hajlandók hadakozást tanulni, illetve gyakorolni.” A II. világháborúban mindössze 940 Jehova Tanúja volt a harcot megtagadó 11 996 férfi között. Én magam is megtagadtam a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból. A kijelentésükben azért használták az „egyedül” szót, hogy hamis képet fessenek, miszerint egyedül Jehova Tanúi ragaszkodtak ehhez a meggyőződéshez.

P. B., Egyesült Államok

Tudjuk, hogy néhány egyén nem volt hajlandó részt venni a háborúban, és ezt elismertük a kiadványainkban. (Lásd az „Ébredjetek!” 1987. szeptember 8-i számának 7. oldalát angolban.) A szóban forgó kijelentés azonban különösen arra utalt, hogy „katolikus és ortodox” hívők nem őrizték meg a semlegességüket Ruandában, Libériában, a Balkánon és más helyeken a mostanában zajló konfliktusokban. A vallásos szervezetek közül egyedül Jehova Tanúi foglaltak el következetesen semleges álláspontot. (A szerk.)

Kórházi szemináriumok Nagyon köszönöm a „Szemináriumok Jehova Tanúi és az orvosok közötti kapcsolat javítása érdekében” című cikket (1995. március 22.). Annyira hálás vagyok a Kórházi Összekötő Bizottságért. Nyolcvanegy éves vagyok, és eltörött a csípőm meg a vállam, míg távol voltam az otthonomtól. A helyi bizottság harminc perccel előbb érkezett a kórházba, mint én. Mivel azon a vidéken nem voltak rokonaim, az egyik testvér velem maradt a műtét idejére. Micsoda nagy segítség! A KÖB-elrendezés valóban áldás Jehovától.

A. W., Egyesült Államok

A kocogás kockázatai Rendszeresen futok. Biztos vagyok abban, hogy az „Élvezd a kocogást, de tartsd szem előtt a kockázatokat!” című cikketek miatt (1995. március 22.) sok kereszténytársam szélsőségesnek fog majd tartani engem. Attól is tartok, hogy sokan el fogják kerülni a futást, amiatt hogy kedvezőtlen fényben tüntettétek föl. Állításotokkal ellentétben a futók nem hajlamosak a szívrohamra. Az endorfin pedig az agyban fordul elő, és nem a testben levő izomidegekben, ahogy ti mondtátok.

C. D., Egyesült Államok

Nem állt szándékunkban elítélni a futást. Elismertük a testedzés előnyeit, de arra buzdítottuk az olvasókat, hogy legyenek kiegyensúlyozottak, és ne erőltessék testüket ésszerű határokon túl. További kutatásra van szükség ahhoz, hogy felismerjük, milyen egészséget érintő kockázatokkal jár a hosszútávfutás az egyes személyek számára. Ami az endorfinokat illeti, a „The New Encyclopædia Britannica” megerősíti, hogy „az idegrendszerben mindenütt jellegzetes rend szerint szétszórva fordulnak elő”. A szívroham veszélyére vonatkozóan a „The Medical Post” elismeri, hogy az erőteljes testedzés általában csökkenti a hirtelen szívmegállás kockázatát; kijelenti viszont, hogy „megnő a kockázat, mialatt az illető ténylegesen testedzést végez”. (A szerk.)

Bélyeggyűjtés Nagyon tetszett a „Filatélia — elmélyülést igénylő hobbi és jó üzlet” című cikk (1995. január 8.). Meggyőződtem arról, hogy az Ébredjetek! semmit sem hagy figyelmen kívül — még a postai bélyegeket sem. Hobbiból bélyeget gyűjtök, és úgy éreztem, a cikk hiánytalan volt. Köszönöm az értékes javaslataitokat.

R. C., Venezuela