Orchideák utáni kutatás Európában

AZ ÉBREDJETEK! HOLLANDIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

AZ ORCHIDEÁK mindenhol elbűvölik az embereket. Ezek a növények az egzotikus szépség és a színpompás ragyogás szinonímái. Az, hogy áthatolhatatlan trópusi őserdőkben fordulnak elő, növeli az őket övező misztikus hatást. Kevés ember ébred rá arra, hogy az orchideák nem korlátozódnak csak a trópusi területekre, hanem bolygónk mérsékeltebb éghajlatú területein, például Európában is megtalálhatók.

Az orchideafajok különböző területeken is megélnek, a sarkvidéki Izlandtól a szubtrópusi Görögországig. Európában összesen körülbelül 350 faj ismert. Sok trópusi fajjal szemben az európai fajok földi növények, melyek a földbe eresztik gyökerüket. A trópusokon az orchideák főként epifiták, fákon gyökereznek. Sok trópusi faj hatalmas, káprázatos virágokat hoz, míg ellenben az európai orchideák virágai sokkal szerényebbek méretüket tekintve.

Orchideák keresésére vállalkozni kellemes időtöltés, mert sok faj rendkívüli környezetben nő. Az orchideák gyakran indikátorszervezetek, mivel megmutatják a fennálló jellegzetes környezeti viszonyokat. Sok faj nagyon kényes arra az ökológiai környezetre, amelyben él és csak olyan helyeken fordul elő, amelyek megfelelnek a faj által felállított minden követelménynek. A mocsári orchideák, mint például a Dactylorhiza incarnata, csak olyan talajon nőnek, ahol a talajvíz megfelelő mennyiségű meszet tartalmaz. Ez megmagyarázza, miért ritkábbak egyes fajok, mint mások. Egy nagyon különleges igényű orchideafaj kevesebb területen fordul elő, mint az, amelyik kevésbé korlátozott állapotok között is meg tud élni.

Ha teszünk egy képzeletbeli túrát Európán keresztül, Hollandiától egészen Dél-Olaszországig, a legtöbb területen, ahol átutazunk vannak orchideák. Kezdjük Hollandiával. Ebben a mélyen fekvő nyugat-európai országban még találhatunk kiterjedt mocsarakat, nedves mélyedéseket a dűnék között és fűtengereket. Májusban és júniusban a terület bizonyos részeit rózsaszínre és lilára festik a Dactylorhiza nemzetség orchideái. A Dactylorhiza praetermissa egy kedves, kecses faj. Ez a növény az egy méter magasságot is elérheti és mintegy hatvan virágot is hozhat. A tőzeges területek és a hangafüves földek egyes részei szintén otthont adnak az orchideáknak. Főleg a nedvesebb hangafüves földeken lehet néha találni nagy számban a Dactylorhiza maculatát. A tőzeges területeken gondos kutatásba kell kezdenünk, hogy megtaláljuk a Hammarbya paludosa aprócska zöld virágait. Ez a kicsiny orchidea különösen megközelíthetetlen területeken nő.

Továbbutazunk Németország középhegységeibe. Itt a nagy változatosságban előforduló lombhullató fák között az Epipactis nemzetség több képviselőjét is meg lehet találni. Míg néhányuk bent a sűrűben nő, addig más fajok, mint például az Epipactis muelleri, jobban kedvelik az erdő szélét. Az Epipactis fajok virágzásával késő nyáron és ősszel fejeződik be az orchideák szezonja Európában. A mészkőben gazdag hegyek lejtőin elhelyezkedve található a kiszáradt és a meszes talajú fűtengerek egy bizonyos fajtája, mely bővelkedik orchideákban. Május és június folyamán fajok tucatjaira is bukkanhatunk itt, melyek között ott van a pompás Orchis militaris és Orchis ustulata.

Németország déli részén elérkezünk az Alpokhoz. A havasi rétek híresek gazdag virágtakarójukról. Az orchideák gyakran hozzájárulnak ehhez a környezethez. Egyes havasi réteket — például az olaszországi Dolomitokban levő réteket — lilába öltöztetnek az orchideák a júliusi hónapban. A Nigritella nigra itt gazdagon fordul elő a színek széles skálájával. A Nigritella erőteljes vaníliaillatot áraszt, ami arra emlékeztet bennünket, hogy a vaníliát egy trópusi orchidea gyümölcséből nyerik.

Több mint háromezer méter magasságban is lehet orchideákat találni. Ezen a magasságon lehet találni a világ valószínűleg legkisebb orchideáját, a Chamorchis alpinát. E faj virágainak átmérője kevesebb mint öt milliméter. Zöld színük miatt, ezek a virágok nem keltenek nagy figyelmet. Ennek a fajnak mégis megvan a maga különleges helye az alpesi vidék ökoszisztémájában.

Ha átutazunk az Alpokon, elérkezünk Európa földközi-tengeri vidékére. Több orchideafajt találunk itt, mint bárhol máshol Európában, és a változatosságuk is megdöbbentő. A melegkedvelő fajok, amelyek itt nőnek, csak kora tavasszal virágoznak. A száraz nyár folyamán minden növény — beleértve az orchideákat is — elszárad, és gyakorlatilag akkor nem is található sehol virágos növény. Csak a kezdeti őszi esőzések után jelennek meg újra a friss zöld növények.

Az orchideák reagálnak erre az esőzésre. Ebben az időben sok faj leveleket hoz és összecsukódott rózsa formájában vészeli át a telet. Csak kora tavasztól mutatja káprázatos virágait. Az Ophrys nemzetséghez tartozó fajok jellemzőek a mediterrán növényzetre. A beporzás szempontjából e fajok közül sok a hím rovaroktól függ, melyek a rovarokra hasonlító virágot összetévesztik egy párzásra kész partnerrel. Számos faj azok után a rovarok után kapja a nevét, amelyekre hasonlít, mint például a pókbangó, a légybangó és a poszméhbangó (Ophrys sphegodes, insectifera és bombyliflora). A látszólagos párosodást követően a rovar virágport vesz magára, és tudtán kívül átszállítja azt egy ugyanahhoz a fajhoz tartozó másik virágra. Megtörténik a beporzás, és elkezdődhet a mag kialakulása. A beporzás ilyen módszere elképesztően pontosan megy végbe.

Az Ophrys faj néhány egyede között különböző alfajok ismertek. Mindegyiket egy sajátosan jellemző rovarfaj porozza be. Amikor a beporzást végző egyik alfajhoz tartozó rovarok másik, de hasonló kinézetű alfajhoz hasonlító virágoknál jelennek meg, akkor a rovarok visszautasítják a beporzást. Néha „bajok” történnek, és helytelenül egy másik fajt poroznak be, ami hibrideket eredményez. Nagy ritkán ezek a hibridek képesek termékeny magvakat teremni, és ezáltal nagy számban hoznak létre utódokat.

A mediterrán területeken élő nemzetség egy másik jellegzetessége a nyelvorchidea (Serapias). Ezeket a fajokat olyan rovarok porozzák be, amelyek az éjszakát egy cső alakú lyukban töltik a virágban. Mire a rovar felébred, a virágpor rátapad magára a rovar testére, így egy másik virág kerül majd beporzásra a következő éjjel.

Sok nagyszerű, orchideákkal tarkított természeti területet láttunk, mialatt átutaztunk Európán. Ennek ellenére sok már eltűnt. Az iparosodott, sűrűn lakott és mezőgazdaságilag fejlett Európában gyakorlatilag minden természetes rezervátum ki van téve számos veszélyeztető körülménynek. A savas eső, a szárazság, a mezőgazdasági haszonterületek maximális megművelése, a turizmus és az urbanizáció mind káros hatással van az orchideákra. Sok faj vált ritkává. Több országban egyes fajokat törvényesen védenek.

Pusztán kijelenteni azonban, hogy valami törvényesen tilos, nem sokat segít. Az embernek tisztelettel kellene bánnia a teremtésművel. Jelenleg a dolgok e tökéletlen rendszerében — ahol hiányzik a Teremtő és teremtésműve iránti tisztelet — nem várjuk el, hogy a természet gazdagon fejlődjön. Csak Isten új rendszerében fog megvalósulni, hogy az igazságos embereknek lehetőségük lesz élvezni a természet összhangját (Ésaiás 35:1). Akkor majd az orchideák sok fajtáját megfelelőképpen értékelik azért, amilyenek.

[Képek a 8., 9. oldalon]

Ezen a két oldalon orchideák láthatók Olaszországból (1), Hollandiából (2), a havasi rétekről (3), a meszes talajú fűtengerekről (4) és a hangafüves területekről (5). Pillangóskosbor (6)