Egy ókori orgia új neve
AZ ÉBREDJETEK! JAPÁN TUDÓSÍTÓJÁTÓL
NAGY-BRITANNIÁBAN a tizenöt éves Ann izgatottan hasít fel egy borítékot, amely épp az imént érkezett postán. Egy kártyát húz ki. Elejét vonzó szívekkel díszítették. Belül egy romantikus üzenetet tartalmaz, és a következőképpen írták alá: „Egy hódolótól.” Álmodozó szemekkel és halvány pírral az arcán Ann felsóhajt. Nyilvánvalóan hízelgő ez rá nézve, és ő mégis zavarban van. „Ki küldhette nekem ezt a Valentin-napi üdvözletet?” — csodálkozik Ann.
Japánban Yuko megkezdte a munkáját egy hivatalban. Közeledik a Valentin-nap. Yuko számításai azt mutatják, hogy 20 000 yenbe (22 000 forint) kerül majd, hogy minden egyes férfikollégájának kicsi dobozokba csomagolt csokoládét vegyen. Yuko barátnőivel tölti ebédidejét és megvásárolja a giri-chocónak — kötelező csokoládénak — nevezett édességet.
Február 14-e az a nap, amelyen az egész világon a romantikus emberek sóvárogva várják, hogy ilyen vagy olyan formán ezt mondják nekik: „Szeretlek.” Sem Ann-nek, sem Yukónak nincs fogalma arról, hogyan kezdődött ez az ünnep. Talán csodálkoznának, ha rájönnének.
A ma Valentin-napnak nevezett ünnep gyökerei az ókori Görögországba nyúlnak vissza, ahol virágzott Pán kultusza. A termékenység e mítikus, félig ember, félig kecske istene vad, kiszámíthatatlan természettel bírt, amely rémületet keltett az emberekben. Ennek megfelelően a magyar „pánik” szó betű szerinti jelentése ’páni félelem’.
Pánról azt feltételezték, hogy őrködik a nyáj felett, miközben sípján játszik. Azonban könnyen felzaklatták. Pánnak sok szerelmi viszonya volt nimfákkal és istennőkkel. Egy szobor úgy mutatja be Pánt, amint kikezd Aphroditéval, a szerelem istennőjével. Erósz, a szerelem istene felettük röpdös, szárnyaival csapkodva — éppen olyan, mint ma a Valentin-napi üdvözleteken található Cupido.a
Rómában sokan egy hasonló kinézetű istent imádtak, akit Faunusnak hívtak. Őt is félig ember, félig kecske külsővel festették le. Faunus imádata a Lupercalia — minden évben február 15-én tartott orgiasztikus ünnep — idején volt kiemelkedő. Ez alatt az ünnep alatt hiányos öltözetű férfiak szaladtak egy hegy körül, miközben kecskebőr szíjat suhogtattak. Azok a nők, akik gyermekeket akartak szülni, közel álltak e futók ösvényéhez. Ha rávertek egy nőre, akkor a rómaiak azt hitték, hogy az biztosítani fogja termékenységét.
A The Catholic Encyclopedia szerint a Lupercaliát I. Gelasius pápa szüntette meg az i. sz. ötödik század végén.b Napjainkban mégis megtalálhatjuk ennek egy modernkori megfelelőjét, amely „Szent Valentin-nap” néven virágzik. Különböző elméletek léteznek e „keresztényiesített” név eredetére vonatkozóan. Az egyik történet szerint II. Claudius, a harmadik században élt egyik római császár tiltotta, hogy a fiatal férfiak megházasodjanak. Valentin pap titokban esketett fiatal párokat. Egyesek azt mondják, hogy i. sz. 269 körül február 14-én kivégezték. Bármi legyen is az igazság, egy „szent” elnevezés sem képes elpalástolni ezen ünnep visszataszító eredetét. A Valentin-nap pogány rítusokban gyökerezik, és ezért az igaz keresztények nem ünneplik meg (2Korinthus 6:14–18). Az őszinte szeretet egy egész éven át tartó kifejezései sokkal értékesebbek, mint egy szentimentális ünnep múló szeszélyei.
[Lábjegyzetek]
a Hérodotosz azt sugallja, hogy a Pán-imádatra az egyiptomiak voltak hatással, akik között általános volt a kecskeimádat. A Bibliában található „kecskebak formájú démonok” kifejezés a pogány imádat e fajtájára célozhat (3Mózes 17:7; 2Krónika 11:15, NW, lásd még a Káldi fordítás lábjegyzetét).
b Egyesek szerint Gelasius egyszerűen a „megtisztulás ünnepével” helyettesítette a Lupercaliát.
[Kiemelt rész a 27. oldalon]
Amikor jó üzlet a szeretet
A VALENTIN-NAP közeledte Japánban erőteljes érzéseket vált ki — nem csak a romantikus szerelem, hanem a jó üzlet iránt is. A csokoládégyártó vállalatok évtizedek óta ösztönözték a nyilvánosságot, hogy a szeretet jeleként adjanak édességet február 14-én. A széles körű hirdetés kifizetődött, mivel a csokoládéeladás folyamatosan növekedett.
A Nyugattal ellentétben a japán szokás az, hogy a nők vásárolnak ajándékokat a férfiaknak. A Valentin-napi üzlet azonban nem fejeződik be február 14-én. Egy hónappal később, március 14-én a férfiaknak viszonozniuk kell — fehér csokoládéval. Miért? A The Daily Yomiuri így válaszol: „A fehér ajándékok rendeltetése kivédi azt, hogy bármelyik fösvény vagy alamuszi férfi visszaadja azt a csokoládét, amelyet kapott és nem volt kedve megenni.”
[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]
Old-Fashioned Romantic Cuts/Dover