Élvezd a kocogást, de tartsd szem előtt a kockázatokat!
A TIZENNYOLC éves fiúnak „egyre hosszabb és hosszabb távolságra [volt szüksége] ahhoz, hogy kielégítse a futás iránti gyötrő vágyát” — tudósít a Süddeutsche Zeitung című német újság. Hajnali kettőkor, hajnali hatkor pedig megint csak „24 kilométert [futott], mielőtt nyugodtan és megelégedetten visszafeküdt volna”. Ez semmi esetre sem egyedülálló eset, mivel a különböző országokban lévő tudományos kutatók jelenleg azokkal a kocogókkal foglalkoznak, akik endorfin-függőségben vannak. Hogyan fejlődhet ki ilyen függőség?
A kutatók rájöttek, hogy folyamatos és elhúzódó fizikai erőkifejtéssel endorfin alakul ki az izomidegekben. Az endorfinok endogén (belső eredetű) kábítószerek, amelyek eufórikus érzést keltenek, mely a fanatikus kocogókat időnként feldobott állapotba hozza. Wildor Hollmann, egy sportgyógyászatot tanulmányozó nemzetközi társulat elnöke ezt állítja: „Az, hogy ezek a morfinszármazékok vezethetnek-e függőséghez, vagy sem, sokáig vita tárgyát képezte. Most már bizonyított tény.” Ennélfogva úgy tűnik, hogy a rendkívül hosszú távon való futásnak vagy kocogásnak velejáró veszélye, és persze a szélsőséges erőkifejtés bármilyen más formájának is.
Vajon más, egészséget veszélyeztető kockázati tényezők is kapcsolatban lehetnek a nagyteljesítményű sporttevékenységekkel? Igen. Talán emlékszel annak a görög hírvivőnek a történetére, aki mintegy 2500 évvel ezelőtt Marathónból Athénba futott. A legenda szerint miután hírt hozott Athénba a görögök perzsák felett aratott győzelméről, összeesett és ott helyben meghalt. A kutatók ebben a történetben az izmokban lévő endorfin példáját látják. Azt mondják, hogy a hosszú időn keresztül végzett kimerítő tevékenység hirtelen szívmegállással járó halálhoz vezethet, mert az endorfinok csökkentik a fájdalomérzékelést. Például normális körülmények között az éles mellkasi fájdalom megállásra kényszeríti a futót, amely a szakértők szerint a legtöbb esetben lehetőséget ad a szívnek arra, hogy újra felvegye megszokott ritmusát. A szélsőséges fizikai erőfeszítés során azonban az endorfinok csökkentik a fájdalomérzékelést, és hatásukra a test által továbbított jeleket a futó nem veszi észre. Ennek katasztrofális következményei lehetnek.
Ezzel szemben a kiegyensúlyozott fizikai testmozgás egészséges, és az endorfinok felszabadulása ilyenkor úgy tűnik, pozitív hatású. Egy nő, aki rendszeresen jár kocogni, kifejti: „Régebben gyógyszert szedtem a kedélyem szabályozására, de most, amikor pocsék kedvem van, elmegyek egyet kocogni.” Egy fürge gyaloglás vagy egy futás talán tényleg segít valakinek, hogy eloszlassa a depressziót, vagy legalábbis megbirkózzon azzal. Úgy tűnik, az endorfinok szerepet játszanak ilyen esetekben. A fizikai testmozgás csak akkor válik veszélyessé, amikor valaki túlságosan belebocsátkozik. (Vö. 1Timótheus 4:8, NW.)