Nyomra vezető jelek a jégemberrel kapcsolatos rejtélyhez

ÖTZI évszázadokig jó nyugvóhelyen volt. A tengerszint felett 3200 méter magasan, egy keskeny, hóval teli szurdokban egy mélyedésben feküdt, amely megvédte a közeli gleccser mozgásaitól. Ha a teste befagyott volna a gleccser jégtömegébe, teljesen összetört volna, és elsodródott volna. Nagyon valószínű, hogy védett állapota miatt maradt meg érintetlenül.

A testtől néhány méterre tárgyak hevertek, melyek látszólag mindennapi életének részét képezték: egy húr nélküli, tiszafából készült íj, egy szarvasbőr tegez 14 nyíllal (kettő használatra készen, a többin még finomítani kellett), egy kovakő pengéjű tőr, egy fejsze, egy olyan tárgy, amiről úgy gondolják, hogy egy egyszerű batyu vázát képezte, egy bőrerszény, egy nyírfakéregből készült tartály, ruhadarabok, valamint más eszközök és tárgyak.

Amikor a similauni embert (egy másik elnevezése) megtalálták, akkor még volt rajta néhány ruhadarab, és a hideg ellen szalmával bélelt bőr lábbelit is viselt. A feje közelében egy „gyékényhez” hasonló dolog feküdt, amelyet szalmából szőttek. Ám egyik este a Jégemberen annyira úrrá lett a fáradtság és a fázás, hogy békésen álomra szenderült, hogy csak több ezer évvel később „lásson” napvilágot. Francesco Fedele régész, akinek meghatározása szerint a similauni ember egy „időkapszula”, elmondta, hogy a lelet „egy korszak, egy társadalom és egy biológiai populáció pillanatfelvétele” volt.

Hogyan maradt fenn?

Nem mindenki ért egyet abban, hogy ilyen hosszú ideig, ilyen állapotok között Ötzi hogyan maradt fenn érintetlenül. „Fennmaradása csodával határos, még akkor is, ha figyelembe vesszük a mélyedés nyújtotta állítólagos védelmet, melyben találták” — mondja a Nature. A jelenleg legelfogadhatóbb elmélet szerint „három valószínűtlen esemény” kombinációja miatt maradt fenn: 1. a természetes mumifikálódás (kiszáradás) gyors folyamata, mely a hideg, a nap és a főn (meleg, száraz szél) hatásának eredménye; 2. a hó gyorsan belepte, és elrejtette a testet a ragadozók elől; és 3. a mélyedés védelmet nyújtott a mozgó gleccserekkel szemben. Egyesek viszont még ezt a magyarázatot sem találják meggyőzőnek, azt állítva, hogy az Alpoknak ezen a részén a főn nem ér el ilyen magasságba.

A Jégemberrel kapcsolatos néhány dolog azonban bizonyos. Meg lehetett állapítani, hogy 25 és 40 év közötti, közel 160 centiméter magas, és körülbelül 50 kilogramm súlyú volt. Szívós és izmos volt, barna haja jól ápolt, és látszólag rendszeresen vágott volt. A szövetmintákon nemrégiben végzett DNS-tanulmányok kimutatták, hogy ugyanahhoz a génállományhoz tartozott, mint a korabeli közép- és észak-európai lakosok. Kopott fogai rámutatnak, hogy durva kenyeret evett, ami arra enged következtetni, hogy mezőgazdasági közösséghez tartozhatott, amely nyilvánvaló azokból a búzaszemekből, melyeket a ruhájában találtak. Érdekes módon meg lehetett határozni, hogy nyár vége felé vagy ősz elején halt meg. Hogyan? A táskájában egy vadszilvafajta maradványait is megtalálták, mely késő nyáron érik; talán ezek is utolsó ellátmányának a részét képezték.

Egy középkori lovag vadászpuskát hord

De mit árult el eddig Ötzi? Az olasz Archeo folyóirat ily módon foglalta össze a feltárás során felmerült számos kérdést: „Katona volt vagy vadász? Magányos egyén volt, a csoportjával utazott, vagy átutazott azokon a hegyeken csoportjának egy kiválasztott kicsiny részével? . . . Egyedül volt, mindössze a jéggel körülvéve, vagy számíthatunk másokra is?” A tudósok tisztázni akarták a kérdéseket, főleg a Similaun-hegységben talált tárgyak vizsgálata és azok jelentésének megfejtésére tett erőfeszítések által. Több elméletet javasoltak arra vonatkozóan, hogy Ötzi hogy került több mint 3200 méteres magasságba, de mindegyik ellentmond néhány másik részletnek. Vegyünk szemügyre néhány példát.

Az íj, melyet még sohasem feszítettek ki, és a nyilak azonnal arra engednek következtetni, hogy vadász volt. Ez vajon megfejti a rejtélyt? Talán, de a közel két méter hosszú íj „igen nagy volt egy olyan felépítésű embernek, mint amilyen ő volt” — mondja Christopher Bergman, régész —, és „határozottan túlméretezett a jellegzetes alpesi vadak vadászatához”. Miért lenne olyan íja, amit nem is tudna használni? Azonkívül a hegyekben utazó személynek minden felesleges súlyt le kell vetnie, „ami különösen rejtélyessé teszi, hogy a férfinak az íja és 14 nyila közül 12 nyíl nem volt befejezve, míg a többi fegyvere (a tőr és a fejsze) már kopott volt a hosszú ideig tartó használat miatt” — jegyzi meg a Nature.

Mit mondjunk a fejszéről, amit épp csak néhány méterre tőle találtak? Először azt hitték, bronzból van, de a vizsgálatok kiderítették, hogy valójában rézből készült. Ezért és más okokból kifolyólag sok régész hajlik afelé, hogy Ötzit időben az úgynevezett rézkor kezdetére helyezze, azaz i. e. a negyedik-harmadik évezredre. „A C-14-es vizsgálatoka . . . megerősítették, hogy 4800-5500 évvel ezelőtt élt” — jelentette be az Audubon folyóirat. A többi tárgy viszont arról győzött meg néhány szakértőt, hogy a Jégembert valamivel későbbi időszakba helyezze. Látszólag lehetetlen megjelölni, hogy a similauni ember melyik konkrét ősi civilizációhoz tartozott. A rézfejszére utalva az egyik régész úgy véli, hogy Ötzinek „olyan fegyvere volt, amely technológiailag túl fejlett volt ahhoz a korszakhoz képest, amelyben élt. Olyan volt, mintha egy olyan középkori lovagot találtunk volna, aki vadászpuskát hord. Tulajdonképpen abban a korszakban a rezet csak a keleti kultúrákban ismerték.”

Továbbá, amint már láttuk, a fejsze nagyon értékes tárgy lehetett a Jégember kortársai között. A többi tárgyi lelet, például a tőr tokja, szintén rendkívül finoman megmunkált és kétségkívül „tekintélyre utaló tárgy” volt. De ha Ötzi magas rangú személyiség, egy főnök volt, akkor miért volt egyedül a halálakor?

A Popular Science című folyóirat szerint Konrad Spindler, az Innsbrucki Egyetem régésze így vélekedett: „Amit első ízben rejtélyes tetoválásoknak gondoltunk, pontosan a kopott térd- és bokaízületekhez és a gerincén lévő megrongálódott csigolyákhoz esnek. A Jégember orvosa alighanem azzal kezelte az állapotát, hogy a fájdalmas területen kiégette a bőrt, majd gyógynövényport dörzsölt a sebbe.”

Nemrég a törvényszéki orvostan szakembereinek chicagói találkozóján azt az elméletet fejtették ki, hogy Ötzi talán egy megvert és vérben úszó szökevény volt, aki a rá vadászók elől rejtőzött. Megállapították, hogy több bordája és az állkapcsa eltört. Nem lehet azonban pontosan megmondani, mikor szenvedte el ezeket a sérüléseket — halála előtt vagy után. Ha viszont erőszak áldozata lett, akkor „miért volt meg még ekkor is minden eszköze, még az »értékesek« is”, mint amilyen a rézfejsze? — teszi fel a kérdést az Archeo.

A kutatók úgy vélik, a rendelkezésre álló tények nem elegendőek ahhoz, hogy teljes képet tudjanak adni a történtekről, és sok kérdés még mindig megválaszolatlan maradt. Ám az világos, hogy az a civilizáció, amelyhez Ötzi tartozott, jól kiépített és összetett volt.

Ötzi és világa

Amikor a tudósok jellemzik a similauni ember világát, nézeteiket az alpesi helyszíneken talált leletekre alapozzák, mely helyszínekről úgy vélik, hogy Ötzi kortársai is ott laktak. A régészek elmondják nekünk, hogy némelyik terület már akkortájt fejlettebb volt a többinél, és a legtöbb technikai újítás, mint amilyen a réz megmunkálása, a Közel-Keletről származik.

Az egyik átdolgozás szerint lehetséges, hogy Ötzi az Adige folyó medencéjében elhelyezkedő mezőgazdasági falvak egyikében élt. Ez a folyó fontos kereskedelmi út volt, amely az olasz félszigetet és Közép-Európát kötötte össze. Az Alpoknak ezen a részén különböző helyeken több települést találtak, még a tengerszint felett mintegy 2000 méter magasságban is. A korszak mezőgazdasági falvai jellegzetes módon három vagy négy házból álltak, de legfeljebb talán néhány tucatból. Milyenfajta házakból? Az ásatások csak a padlózatokat hozták napvilágra, amely majdnem mindig döngölt föld volt. A lakóhelyek egyetlen szobából álltak, melynek a közepén általában egy tűztér, olykor egy kemence volt. Valószínűleg oromtető volt, hasonló a korabeli, oszlopokra épített lakóhelyekhez, melyekre számos alpesi tó közelében leltek. Minden egyszobás kunyhó feltehetően egy családi körnek adott otthont.

Milyenek voltak a kapcsolatok a haszonállatokat tenyésztők és a földművesek közösségei között? Kétségtelenül kereskedelmi jellegűek. Például a Similaun-hegységben talált fejsze hasonlított a délebbre, a Garda-tó partjainál készített fejszékhez, és talán kereskedelmi üzletkötés tárgyát is képezte. Ötzi felszerelése között volt néhány kovakő is, mely kereskedelmi szempontból értékes tárgy az Adige-völgy útjai mentén. Az egyik tevékenység, ami nagyobb utazást tett szükségessé, a haszonállatok idényjellegű vándoroltatása volt. Amint azt napjainkban még mindig végzik Tirolban, a pásztorok kiengedték nyájaikat az alpesi szorosokba, hogy friss legelő után kutassanak. Milyen egyéb végkövetkeztetéseket vontak le a Jégember eredetét illetően?

[Lábjegyzet]

[Térkép az 5. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A Jégembert éppen az olasz határon belül, a Similaun-gleccsernél találták meg

NÉMETORSZÁG

AUSZTRIA

Innsbruck

SVÁJC

SZLOVÉNIA

OLASZORSZÁG

Bolzano

Similaun-gleccser

Adriai-tenger

[Képek a 7. oldalon]

Az X azt a helyet jelöli, ahol Ötzit megtalálták. Belső kisebb képek: 1. rézfejsze; 2. kovakőtőr; 3. valószínűleg egy amulett; 4. agancshegy fanyélben

[Forrásjelzések]

Fotó: Prof. Dr. Gernot Patzelt/Innsbruck

Fotó 1–4.: Archiv Österreichischer Alpenverein/Innsbruck, S.N.S. Pressebild GmbH