Eladatva rabszolgának

Az Ébredjetek! afrikai tudósítójától

OLAUDAH EQUIANO 1745-ben született ott, ahol ma Nigéria keleti része fekszik. Abban a faluban, ahol élt, az élet arra a korra jellemző volt. A családok együtt dolgoztak, hogy kukoricát, gyapotot, jamgyökeret és babot termesszenek. A férfiak marhákat és kecskéket őriztek. A nők gyapotot sodortak és szőttek.

Equiano édesapja előkelő törzsi elöljáró és bíró volt a közösségben. Ez olyan tisztség volt, melynek Equiano volt a várományosa. Ám soha nem örökölte azt. Equianót még kisfiúként elrabolták és eladták rabszolgának.

Egyik kereskedő után a másiknak adták el, és egészen addig nem találkozott európaiakkal, amíg a parthoz nem ért. Évekkel később így írta le benyomásait: „Amikor a parthoz értem, az első dolog, ami a szemembe ötlött, a tenger volt, és egy rabszolgaszállító hajó, mely ott horgonyzott, és rakományára várt. Mindez csodálkozással töltött el, mely hamarosan rettegéssé változott, amikor felvittek a fedélzetre. Azonnal megfogtak és felhajítottak, hogy lássák, a legénység néhány tagja szerint jó állapotban vagyok-e, és ekkor meggyőződtem arról, hogy a rossz szellemek világába kerültem, és meg fognak ölni.”

Amikor Equiano körülnézett, „mindenféle fekete bőrű ember sokaságát [látta] egymáshoz láncolva, mindannyiuk arcán levertség és szomorúság tükröződött”. Annyira megrendült, hogy elájult. Afrikai társai élesztették fel, és próbálták megvigasztalni. Equiano ezt mondja: „Azt kérdeztem tőlük, hogy ugye nem esznek meg minket azok a fehér emberek.”

Equianót Barbadosba, majd Virginiába, később pedig Angliába vitték hajóval. Mivel egy hajóskapitány vásárolta meg, sokat utazott. Megtanult olvasni és írni, végül megvásárolta a szabadságát, és vezető szerepet játszott a rabszolga-felszabadító mozgalomban, Nagy-Britanniában. 1789-ben kiadta élettörténetét, amely egyike (és valószínűleg a legjobbika) annak a néhány beszámolónak, melyet a rabszolga-kereskedelemről annak egyik afrikai áldozata írt.

A több millió más afrikai nem volt ilyen szerencsés. Elhurcolták őket az otthonukból és a családjuktól, és nagyon kegyetlen körülmények között elszállították őket hajóval az Atlanti-óceánon keresztül. Őket, valamint világra hozott gyermekeiket megvásárolták és eladták, mint a barmokat, és arra kényszerítették őket, hogy fizetség nélkül nehéz munka árán idegen emberek gazdagságát növeljék. A legtöbbnek nem volt joga, megbüntethették, bántalmazhatták, sőt meg is ölhették őket a tulajdonosaik merő szeszélyéből. A leigázottak többségének a halál volt az egyedüli szabadulás a rabszolgaságból.