Fiatalok kérdezik:

Lopás — miért ne tedd?

„Tizenhat éves vagyok, és nagyon nagy problémám van. Az utóbbi időben sokat loptam. Egyszerűen elmentem az üzletközpontba és elloptam hét pár fülbevalót. Félek bárkinek is beszélni a problémámról. Kérem, segítsenek!”

EGY zaklatott tizenéves lány a fentieket írta az egyik folyóirat tanácsadó rovatának. Egy író így számol be: „Tízmilliárd dollár értékűre becsülik azokat a fogyasztási cikkeket, amelyeket . . . [az Egyesült Államokban] évente eltulajdonítanak, fosztogatás során elvisznek, elrabolnak vagy más módon lopnak el kiskereskedésekből. A letartóztatott áruházi tolvajoknak csaknem a felét tizenévesek teszik ki.”

Egy nemrégiben közzétett közvélemény-kutatás szerint a középiskolásoknak több mint egyharmada beismerte, hogy lopott a boltban. Egy másik közvélemény-kutatás szerint pedig, amelyet Jane Norman és Myron Harris kutatók készítettek, „majdnem az összes [fiatal] beismeri, hogy egyszer-egyszer elvitt már valamit, anélkül hogy kifizette volna”.

Amiért lopnak

A tolvaj olyan valaki, aki szándékosan, engedély nélkül elvesz valamit, ami egy másik ember tulajdona. A személyes szükség időnként igazolni látszik a tolvajlást. „Nehéz helyzetben voltam — emlékszik vissza egy elszegényedett fiatal. — Odamentem egy gyorsétkezde háta mögé, berúgtam az ajtót és elvittem néhány csirkét. De ez minden. Csak azért csináltam, mert éhes voltam.”

Egy bibliai példabeszéd ezt mondja: „Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik.” Ennek ellenére a lopás erkölcsileg helytelen. A következő bibliavers ezért rámutatott, hogy még az éhes tolvajnak is jóvá kellett tennie tettét, azáltal hogy szigorú bírságot fizetett (Példabeszédek 6:30, 31).

Mindamellett hihetetlen, de a tizenéves tolvajoknak csak egy kis része lop azért, mert bármilyen alapos oka van rá. Tipikus a fiatal Mary Janea esete, aki beismerte: „Igen, loptam az üzletben, és ez igazán különös volt, mert nem tudom, miért tettem. A szüleim mindenre adtak pénzt. Nem szenvedtem hiányt semmiben.” A Seventeen című folyóirat ehhez hasonlóan számol be: „Egy felmérés szerint, melyet a National Crime Prevention Council [Országos Bűnmegelőzési Tanács] készített, az elkövetők legtöbbször azzal indokolták tettüket, hogy ingyen akartak valamihez hozzájutni.” Néhány fiatal azzal igazolta enyveskezűségét, hogy az áruházak „túl magas árakat számítanak fel”!

A lopás sok fiatal számára egyszerűen unaloműzés. „Csak arra volt jó, hogy csináljak valamit iskola után” — magyarázta Jeremy, aki korábban tolvaj volt. Úgy tűnik, a lopás kockázatos sport is; úgy látszik, hogy néhányan élvezik, amikor felszökik az adrenalinszintjük, amint egy elcsent blúzt tömködnek a retiküljükbe, vagy egy CD-t csúsztatnak a hátizsákjukba.

Álcázott fájdalom?

Természetesen az unalom legyőzésének sokkal biztonságosabb módszerei is vannak, mint a börtönbüntetés kockáztatása. Lehetséges hát, hogy az izgalom effajta keresése mögött több is van, mint csupán egy kis szórakozás utáni vágy? Sok szakember szerint igen. A Ladies’ Home Journal megfigyelése szerint néhány fiatal „nehéznek találja, hogy megbirkózzon a felnőtté válással együtt járó nyomásokkal. Veszekedés a szülőkkel, egy barátság felbomlása, rossz osztályzat egy dolgozatra — ezek miatt a dolgok miatt úgy érezhetik, hogy kicsúszott a talaj a lábuk alól; a szabályok megszegése visszaad nekik egy bizonyos hatalomérzetet.”

Igen, a tolvaj színlelt bátorsága mögött sok sérülés és fájdalom húzódhat meg. Ahogyan a Biblia megfogalmazza, „nevetés közben is fáj a szív” (Példabeszédek 14:13). A bizonyítékok azt mutatják, hogy a többször elkövetett áruházi tolvajlás a depresszió jele lehet. Néhány fiatal tolvajról az is kiderült, hogy a múltban gyermekkori megbecstelenítés áldozata volt. Bármi legyen is a fájdalom oka, a lopással járó izgalom úgy látszik, hogy elnyomja azt — legalábbis egy darabig.b Vegyük például azt az amerikai fiatalt, aki abban leli örömét, hogy kocsikat lop, és elmegy velük egy vad autózásra. „Klassz dolog — mondja. — Olyan érzés, mint amikor be vagy gyulladva, vagy amikor fel vagy dobva.”

Az egykorúak és a részükről jövő nyomás

A Biblia kijelenti: „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok” (1Korinthus 15:33). Ezt az igazságot széles körben elismerik. Denise V. Lang írónő megjegyezte: „Ritkán fordul elő, hogy egy fiatal személy teljesen egyedül keveredik bajba.” Az egykorú társak gyakran bátorítják egymást arra, hogy ellopjanak valamit. Szomorú, de sok fiatal enged a nyomásnak.

„A középiskola első éveiben egy lányokból álló csoportba keveredtem” — mondja a fiatal Kathy. Milyen áron válhatott valaki zártkörű társaságuk tagjává? El kellett lopni egy drága kötött kabátot. „Be akartam kerülni abba a társaságba, így hát elmentem egy üzletbe és elvettem a kabátot” — vallja be.

Isten nézőpontjának megértése

Ha arra gondolsz, hogy olyan dolgok lesznek a birtokodban, amelyeket nem engedhetnél meg magadnak, hogy nagyon kockázatos, izgalmas élményben lehet részed, vagy hogy elfogadnak majd egykorú társaid, ez talán vonzónak tünteti fel a lopást. Ennek ellenére a bibliai Tízparancsolat egyik parancsolata így szól: „Ne lopj” (2Mózes 20:15). Pál apostol azt írta, hogy „lopók . . . nem örökölhetik az Isten országát” (1Korinthus 6:10). Azoknak a fiataloknak, akiket kereszténynek neveltek, különösen törődniük kell azzal, hogy mi Isten nézőpontja. Micsoda képmutatás lenne az igazságosság látszatában tetszelegni, s titokban tolvajként élni! Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?” (Róma 2:21).

Az a megalázó kilátás, hogy letartóztatnak, elég ok arra, hogy elkerüld a lopás vétkét. Az egyik fiatal tolvaj ezt mondta, miután letartóztatták: „Meg akartam halni.” A legerősebb érv, hogy ne engedj a lopásra buzdító ösztönzésnek vagy nyomásnak, annak a tudata, hogy Jehova ’gyűlöli a rablást’ (Ésaiás 61:8, Újfordítású revideált Biblia). Még ha egy személy el is tudja titkolni a lopást az áruházi alkalmazottak, a rendőrség és a szülei elől, akkor sem tudja elrejteni Jehova elől. Tette elkerülhetetlenül kiderül (Ésaiás 29:15).

Ne felejtsd el azt sem, hogy a bűn megkeményíti az embert (Zsidók 3:13). A jelentéktelen lopások arcátlanabb és meggondolatlanabb tettekhez szoktak vezetni. A fiatal Roger például úgy kezdte bűnözői pályafutását, hogy pénzt lopott az édesanyja tárcájából. Végül már idős asszonyokat ütött le, és ellopta a pénztárcájukat!

Küzdelem a kísértéssel

El kell ismerni, hogy ha valaki titokban rászokott a lopásra, nem könnyű leszokni róla. „Függőségféle volt” — ismerte be az egyik fiatal. Mi segíthet egy fiatalnak, hogy változtasson a szokásán?

Valld meg bűnöd Istennek. Ő „bővelkedik a megbocsátásban” azok iránt, akik megbánják helytelenségeiket és nyíltan megvallják neki azokat (Ésaiás 55:7).

Keress segítséget. E folyóiratnak sok olvasója ismeri Jehova Tanúi gyülekezetét a lakóhelyén. Ők felkereshetik a helyi keresztény felvigyázókat, és szellemi segítséget, valamint helyreigazítást kérhetnek (Jakab 5:14, 15). Az olyan szülők, akiknek jó erkölcsi elveik vannak, szintén a segítség és a támogatás forrásainak bizonyulhatnak. Ha a helytelen viselkedés mögött sérülés, fájdalom vagy egyszerűen unalom húzódik meg, nagy segítséget jelenthet, ha beszélsz a dolgokról egy könyörületes hallgatóval (Példabeszédek 12:24).

Fizess kártérítést. A Mózesi Törvény alatt a tolvajoknak kamatostul kellett visszafizetniük az ellopott javakat (3Mózes 6:4, 5). Ha hasonlóképpen cselekszel, az nemcsak abban segít, hogy könnyíts a lelkiismereteden, hanem jól az elmédbe is vési, milyen megpróbáltatást okoz a lopás másoknak. A Biblia azt ígéri, hogy ha valaki „rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár . . . élvén él, és meg nem hal” (Ezékiel 33:15).

Fojtsd el a féltékenység és kapzsiság érzéseit. A Tízparancsolat utolsó parancsolata ez: ’Ne kívánj semmit, ami a te felebarátodé’ (2Mózes 20:17). Ha van valami, amire igazán szükséged van — vagy amit nagyon szeretnél —, de nem engedheted meg magadnak, talán tudsz módot találni arra, hogy megkeresd a megvásárlásához szükséges pénzt. Pál apostol ezt tanácsolta: „A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó” (Efézus 4:28).

Ügyelj a társaságodra. „Ha a barátod vagy barátaid társaságában vagy, akik valamilyen rosszat tesznek, vagy bűntettet követnek el — emlékeztet Denise Lang író —, téged is vétkesnek fognak tartani csak azért, mert velük együtt jelen voltál a helyszínen.” Legyen erőd nemet mondani, ha a társaid valami törvénytelen dolog megcselekvését javasolják (Példabeszédek 1:10–19).

Vedd figyelembe, milyen kárt okoz a lopás másoknak. Egy tolvaj csak magára gondol. De Jézus ezt a tanácsot adja nekünk: „A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Máté 7:12). Ha valaki megtanul törődni más emberekkel, kevésbé lesz hajlamos olyasmit tenni, ami kárt okoz másoknak.

Gondolj a téged érintő következményekre (Galátzia 6:7). Ahelyett hogy arra gondolnál, milyen jó volna, ha a tiéd lenne az a fényes csecsebecse vagy szerkentyű, amit nem tudsz megfizetni, gondolj arra, milyen kellemetlen lenne, ha elkapnának és bíróság elé állítanának; gondolj arra, milyen szégyent hoznál a szüleidre és magára Istenre! Biztosan arra a következtetésre jutsz, hogy a lopás mégsem olyan jó ötlet.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 18. oldalon]

Az áruházi tolvajoknak sokszor van részük a rajtakapással járó megaláztatásban