Miért van növekvőben a lopás?
RIO DE JANEIRO — 1992. október 18. vasárnap. A híres Copacabana és Ipanema tengerpart zsúfolt. Hirtelen fiatalokból álló bandák özönlik el a tengerpartot, verekednek egymással és ellopnak az emberektől a tengerparton mindent, ami értékes. Mivel a rendőrök túl kevesen vannak, tehetetlenül szemlélik az eseményeket. A helybelieknek és a turistáknak ez egy lidérces álom fényes nappal.
A tulajdont érintő bűnözés tényleg általánossá vált. A nagyvárosokban a tolvajok kirabolják a fiatalokat — és néha meg is ölik őket —, hogy megszerezzék edzőcipőjüket. A tolvajok besétálnak az emberek otthonába, függetlenül attól, hogy otthon vannak-e vagy sem. A tisztességtelen bejárónők, miután kiismerték magukat a lakásban, ellopják az ékszert és a pénzt, majd eltűnnek. Tömegek üzleteket fosztanak ki. Jól szervezett bandák még embereket is elrabolnak, ahogy ezt láthatjuk a Brazíliában történt emberrablások számának növekedésében. És valószínűleg még további példákat tudnál felsorolni a saját tapasztalatodból, vagy abból, hogy mi történt a te tágabb környezetedben. De miért van ilyen sok lopás?
Miért lopnak az emberek?
Bár a növekvő szegénység és a kábítószerfogyasztás a két fő ok, a válasz mégsem annyira egyértelmű. A The New Encyclopædia Britannica megfigyelése szerint: „Nagyrészt feladtuk, hogy a bűnözésre egyetlen okot keressünk, mivel sikertelen.” Ugyanez a mű azonban azt sejteti, hogy az olyan problémák, mint például a lopás „egyenesen annak tulajdoníthatók, hogy a fiatalok úgy érzik, nem valók semmire és neheztelnek, amiért kirekesztve érzik magukat a mindennapi élet anyagi természetű eredményeiből és jutalmaiból”. Igen, a fogyasztásra ösztönző iszonyatos nyomás miatt sokan nem látnak a lopáson kívül más módot arra, hogy megszerezzék azokat a dolgokat, amelyekre vágynak.
Érdekes módon a The World Book Encyclopedia rámutat: „A bűnözés aránya azokban a tradicionális társadalmakban, ahol az emberek hisznek abban, hogy életmódjuk megmarad, viszonylag stabil. A bűnözés aránya azokban a társadalmakban mutat növekvő tendenciát, ahol gyors változások történnek a lakáslehetőség, a megélhetés és a jövőbeli jólétüket érintő reménységük terén.” Az enciklopédia még hozzáfűzi: „A fiataloknak kevesebb munkalehetőségük van. Az elérhető segédmunkák unalmasnak tűnnek összehasonlítva a lopásból származó gyors és izgalmas nyereséggel. A fiatalok inkább hajlamosabbak arra, hogy megkockáztassák a letartóztatást, mivel kevés a vesztenivalójuk.”
Sokan, akik munkanélküliek vagy alacsonyan jövedelmező munkájuk van, mégsem lopnak, mialatt az értelmiségiek és a fizikai munkások nagy számban úgy lopkodnak munkájuk során, mintha az a fizetésük része volna. Tulajdonképpen némely tisztességtelen tetthez bizonyos társadalmi ranggal kell rendelkezni. Nem hallottál még olyan botrányokról, amikor óriási pénzösszegek forogtak kézen, és amelyekbe politikusok, köztisztviselők, valamint üzletemberek keveredtek? Nem kérdéses, a lopás nem korlátozódik csupán a szegényekre.
Emlékezz vissza arra is, hogy a filmek és a tv-műsorok gyakran tréfát űznek a lopásból (a hős talán éppen tolvaj lehet), ami igyekszik a lopást még elfogadhatóbbá tenni. Igaz, az ilyen filmek nézése szórakozásnak nevezhető, de ugyanakkor bemutatják a közönségnek, hogyan lehet lopni. Vajon ez nem egy finoman közvetített gondolata annak, hogy a bűnözés kifizetődő lehet? Kétségtelenül a kapzsiság, a lustaság és annak tudata, hogy mindenki más ezt teszi büntetlenül, együttesen hozzájárul a lopás növekedéséhez. Tagadhatatlanul az előre megjövendölt „nehéz időkben” élünk, amikor az önzés és a pénz szeretete diadalmaskodik (2Timótheus 3:1–5).
Ne lopj
A világ elferdült értékítélete ellenére létfontosságú engedelmeskednünk a törvénynek: „Aki lopott, ne lopjon többé” (Efézus 4:28, Katolikus fordítás). Az a személy, aki túlbecsüli az anyagi javakat vagy élvezeteket, talán abban a hitben ringatja magát, hogy a lopás megéri a kockázatot. A lopás azonban komoly dolog Isten szemében, és feltárja az egyén társa iránt érzett szeretetének hiányát. Emellett még a kisstílű tolvajlás is odáig vezethet, hogy megkeményedik az ember szíve. És mi van akkor, ha tisztességtelennek fognak tekinteni? Ki fog megbízni egy tolvajban? Isten Szava bölcsen mondja: „senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő” (1Péter 4:15).
Bizonyára sajnálkozol a lopás növekedése miatt, de vajon a bűnözéstől sújtott területeken hogyan birkóznak meg vele az emberek? Hogyan változtatta meg néhány korábbi tolvaj az életstílusát? Vajon véget ér valaha is világméretekben a lopás? Meghívunk a következő cikk elolvasására: „Egy tolvajok nélküli világ.”