Mi történik a nagyszülőkkel?

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„Nem gondoltam volna, hogy mint nagyapát, az unokáim ilyen gyöngédséggel vesznek majd körül. Ők olyanok nekem, mint egy ajándék — a vonzalom kötelékeit megerősítő édes, ártatlan közbenjárók” (Ettore, a nagyapa).

A FENT említett egészséges kapcsolat ellenére a nagyszülők, a szülők és az unokák napjainkban nem mindig jönnek ki egymással. Az együttműködés helyett e három nemzedék inkább gyakorta összeütközik. Mi ennek a következménye? Növekvő magányosság és boldogtalanság az idősek, a nagyszülők körében — azon családtagok körében, akik sokszor a legsebezhetőbbek és legmagányosabbak, akikhez a családtagok segítségért fordulhatnak, amikor anyagi nehézségeik vannak. A te családodban mi a helyzet? A nagyszülők valóban nagyra becsült személyek?

Az elmúlt néhány évtizedben világszerte végbemenő, jelentős társadalmi változások hatással vannak a családra és az azon belüli kapcsolatokra, amellett, hogy hatására az apajogú család szinte teljesen eltűnik. Európában az időseknek mindössze 2 százaléka él a gyermekeivel. Mégis, az iparilag fejlett országokban a várható átlagos élettartam jelenlegi emelkedése és a születésszám csökkenése eredményeként az össznépességhez képest egyre nagyobb a nagyszülők aránya. A nagymamák és a nagypapák Európa népességének a 26 százalékát teszik ki, és az Európai Unió által közzétett egyik felmérés szerint a számnak „emelkednie kell”. Az Asahi Evening News írása szerint Japán „büszke arra a hagyományára, hogy gondoskodik idősebb lakosairól”. Ám egyre szélesebb körben — különösen a városokban — szokássá válik, hogy kórházakban és szakklinikákon hagyják a nagyszülőket, még akkor is, ha nem igazán van szükségük kórházi ellátásra. Egy fokvárosi újság, a The Cape Times szerint Dél-Afrikában is, ahol az idősekkel a hagyomány szerint méltósággal bánnak, most az a sajnálatos irányzat tapasztalható, hogy elvetik az időseket. A beszámoló rámutat, hogy a családok „amennyire csak lehet, élvezni [akarják] az életet”, és „azzal áltatják magukat, hogy ha a nagymamát biztonságba helyezik egy otthonban, akkor minden tőlük telhetőt megtesznek”.

Ugyanez az újság beszél egy konkrét esetről, melyben egy idős nagymamát három gyermeke egy jól működő öregek otthonába tesz „azzal az ígérettel, hogy támogatják és rendszeresen meglátogatják”. De mi történik a nagymamával? „Először naponta tesznek nála látogatást. Néhány hét múlva hetente három alkalomra csökken a látogatások száma. Majd heti egyszeri lesz. Egy év múlva havonta kétszer-háromszor, végül pedig évente öt-hat alkalommal jönnek, míg végezetül alig-alig.” Hogyan teltek e nagymama végtelenül hosszú napjai? A szívbe markoló leírás így szól: „A szobája ablaka egy fára nézett, és az egyedüli élő társai a galambok és a seregélyek voltak, melyek ott gubbasztottak a fán. Olyan izgatottan várja érkezésüket, mintha közeli rokonai lennének.”

Annak eredményeképpen, hogy a dél-afrikai életforma elnyugatiasodik — mely sokakat arra késztet, hogy a városokban keressenek munkát — a törzsi családokban is ugyanez megy végbe. Amellett, hogy változnak a társadalmi állapotok, a nagyszülők cserbenhagyásának egyéb okai: azoknak az emberbaráti tulajdonságoknak az eltűnése, melyek elősegítik a boldog társadalmi és családi életet — jóság, a felebarát tisztelete, családtagok iránti vonzalom —, valamint az önzés, a hedonizmus, a büszkeség és a lázadás szellemének uralkodó volta. Az Írások szerint az erkölcs ezen lealacsonyodása egyik jele annak, hogy az „utolsó napokban” élünk (2Timótheus 3:1–5). Ezért a gyermekek és az unokák nem értékelik a nagyszüleiket, mint a gazdagítás és a stabilitás forrásait, hanem sokszor kellemetlen akadálynak tekintik őket, mint akik nem tartanak lépést a gyors ütemben végbemenő társadalmi változással.a

A nemzedékek közötti szakadék egyre inkább mélyül, és számottevő feszültséget idéz elő, hát még amikor az idősek a családjukkal élnek. Pedig a nagyszülők hozzájárulásai nagy hasznot jelenthetnek! Akkor hát melyik az a néhány fő probléma a nemzedékek között, amely akadályozza a nagyszülők, a gyermekek és az unokák közötti gyengéd kapcsolatot? És hogyan tudják a nagyszülők helyreállítani a családi körben betöltött értékes szerepüket?

[Lábjegyzet]