Kanada legfelsőbb bírósága megerősíti a szülők jogait
AZ ÉBREDJETEK! KANADAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
AMIKOR a gyermeketek súlyos orvosi nehézségekkel néz szembe, szerető szülők lévén természetes, hogy nyugtalankodtok és aggódtok. Milyen megnyugtató és vigasztaló számotokra, amikor a felelős, megértő orvosok tiszteletben tartják, hogy milyen kezelést választotok. Ám felmerülnek olyan helyzetek, amikor önhatalmúlag cselekednek, és a szülők kéréseit figyelmen kívül hagyják. Ez nagyon gyakran nyomasztó emlékű tapasztalathoz vezet.
Kanadában a gyermekek jólétével foglalkozó törvények felhatalmazzák az állami tisztviselőket, hogy letartóztathatnak gyermekeket. Négy tartomány engedélyezi az államnak, hogy bírói kihallgatás nélkül semmibe vegye a szülők választását. Ez olyan kérdéseket vet fel, melyek minden szülő és minden gyermek számára fontosak. Milyen téren hozhatnak döntéseket a szülők? Amennyiben az állam elhatározza magát, hogy beleavatkozik a szülők döntéshozatalába, milyen eljárást kell alkalmazni ahhoz, hogy a szülőknek és a gyermekeknek alapvető igazságot szolgáltassanak? Védi-e az Alkotmány a szülők döntéshozatalát?
A The Toronto Star 1995. március 3-i számában megjelent egyik cikk úgy összegezte ezeket a kérdéseket, hogy azok összefüggésben voltak egy olyan esettel, melyben az szerepelt, hogy 1983-ban egy kislány idő előtt született meg. A szülei Jehova Tanúi voltak. „A legtöbb orvosi kezelést elfogadták, de a vértranszfúziót visszautasították. Az orvosok bírósági végzést kértek. A bíró a Gyermekek Segélytársulatának kezébe adta az irányítást. Nem adtak vért a csecsemőnek egészen három héttel későbbig, amikor is csak egy választható szemvizsgálat és esetleges szemműtét előkészülete történt. A szülők egészen addig tiltakoztak, amíg az ügy a legfelsőbb bírósághoz nem jutott.”
1995. január 27-én ítéletet hoztak, és jóllehet a legfelsőbb bíróság nem hatálytalanította az 1983-ban történteket, a kilenc bíró közül öt irányelveket dolgozott ki annak érdekében, hogy elkerülje az állami tekintéllyel való visszaélést. A bíróság döntése megerősíti a szülők arra vonatkozó jogait, hogy orvosi dolgokban döntéseket hozhatnak a gyermekük számára.
A bíróság különösen a Canadian Charter of Rights and Freedoms (Jogok és szabadságok kanadai alapokmánya) által biztosított vallásszabadság fényében vizsgálta meg a szülők döntéshozatalát. Gerard La Forest bíró a többség nevében kijelentette: „A szülőknek az a joga, hogy vallási hitnézeteik szerint neveljék fel gyermekeiket, beleértve azt is, hogy megválasszák az orvosi és más kezeléseket, a vallásszabadság egyformán alapvető szempontja.”
Ez az első eset, amikor Kanada legfelsőbb bírósága kimondta, hogy a Charter értelmében vett vallásszabadság magában foglalja azt is, hogy a szülőknek jogukban áll megválasztani gyermekük orvosi kezelését. La Forest bíró világosabbá tette ezt az alapelvet, amikor így szólt: „Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az állam nem avatkozhat közbe, amikor szükségesnek tartja megvédeni a gyermek önállóságát vagy egészségét. De az effajta közbeavatkozásnak indokoltnak kell lennie. Más szóval, a szülők döntéshozatalának élveznie kell a Charter védelmét, hogy a bíróságok kellően tudják ellenőrizni az állam beavatkozását, és a beavatkozás csak akkor legyen megengedhető, amikor az összefér a Charter alapjául szolgáló értékekkel.”
La Forest bíró kihangsúlyozta, hogy indokolni kell a szülői döntéshozatalba való közbeavatkozást, amikor válaszolt két bírótársa megjegyzésére: „Néhány megjegyzésüket úgy lehet érteni, mintha támogatná egy szülő jogainak hatálytalanítását, akit csak azért győznek le, mert egy szakmabeli úgy véli, szükséges így tenni. Engem nagyon nyugtalanítana, ha egy orvosi szakember, anélkül hogy bizonyítaná tette szükségességét, semmibe vehetné a szülő véleményét.”
A szülők orvosi kezeléssel kapcsolatos döntéshozatalát a Canadian Charter of Rights and Freedoms-ban alkotmányos jogként azonosították. Ezzel súlyos üzenetet közvetítettek a gyermekegészségügyi tisztviselőkhöz és a bírókhoz. Körültekintően és a szülők jogai iránt kellő tisztelettel kell cselekedniük. A felelős orvosok is örömmel fogadják ezeket az irányelveket, mivel azok támogatják a szülőket, amikor ésszerű alternatív módszereket, köztük vér nélküli kezelést választanak gyermekeik számára.
Figyelembe véve a vérátömlesztésekkel és azok ismert kockázataival, köztük az AIDS-szel kapcsolatos jelenlegi vitákat, az ember értékelni tudja La Forest bíró hozzászólását, amikor is hozzáfűzte: „A jelen fellebbezés során a fellebbezők által kifejezésre juttatott aggodalom egy általánosabb kérdést vet fel arra vonatkozóan, hogy helyesen járnak-e el a kezeléseket illetően, melyeknek az orvosi előnyei nagyon kérdésesek . . . Ám az 1983-ban adott orvosi lelet nem teszi lehetővé, hogy megkérdőjelezzük a vértranszfúzió szükségességét, noha egyesek utólag visszatekintve kísértést éreznek arra, hogy így tegyenek. Ez a fellebbezés viszont igenis arra emlékeztet bennünket, hogy gondosan kell eljárni, amikor semmibe veszik a szülők részéről jövő elutasítást.” (Kiemelés tőlünk.)
A The Toronto Star című újság korábban említett cikke így zárta: „Mit ért el a legfelsőbb bíróság döntése? Először is az orvosoknak, szülőknek, szociális munkásoknak és bíróknak most vannak irányelveik arra az esetre, ha nézetkülönbség lenne a szülők és az orvosok között. Másodszor, az alternatív orvosi módszerekre fektetett hangsúlynak utat kellene nyitnia ahhoz, hogy még rugalmasabban kezeljék a transzfúziós gyógyászat kérdését, amikor egyre több és több vér nélküli alternatív módszert fejlesztenek ki, és tesznek elérhetővé. Harmadszor, amikor olyan döntés születik, hogy igyekeznek érvényteleníteni a szülők döntését, akkor olyan tárgyilagos bírósági kihallgatásra van szükség, melynek során a bizonyítási teher az államé és az orvosoké, a tervezett közbeavatkozás igazolására.”
A más országokban élő, orvosi hivatást gyakorló emberek, bírók és szülők kétségtelenül hasznosnak és építőnek fogják találni azokat az irányelveket, melyeket a kanadai legfelsőbb bíróság döntését meghozók többsége dolgozott ki. Remélhetőleg az orvosi hivatásban dolgozók, bárhol éljenek is, mind a gyermekek, mind a szülők jogaival törődve továbbra is figyelmesen és megértőn fognak gondoskodni orvosi ellátásról.