A jó oktatás kulcsai

A KÖZELMÚLTBAN a The New York Times címlapon közölte Latoya, a tizenhat éves középiskolás diáklány történetét. A lány elmondta, hogy tizenegy éves volt, amikor az apja elkezdte verni és megbecsteleníteni. Anyja, aki kábítószerélvező volt, elhagyta a családot. „Az otthon — számolt be az újság — egy elhagyott, WC nélküli lakás volt, vagyis egy szoba, ahol a lány nem mert elaludni.” Latoya azonban kivételes lány volt. Mindezek ellenére Latoya idén, az év elején a Nemzeti Kitüntetettek Társaságának elnöke volt középiskolájában, és végig négyes átlaga volt az emelt szinten oktatott tantárgyakból.

Mi segíthet még egy rossz környezetből származó gyermeknek is, hogy helytálljon az iskolában? A jó oktatás kulcsa gyakran az, hogy van egy gondoskodó felnőtt — lehetőleg a gyermek egyik vagy mindkét szülője —, aki támogatja a gyermeket, és akit komolyan érdekel a gyermek oktatása. Egy végzős középiskolai diáklány olyan fontosnak érezte ezt, hogy a következőket kellett mondania: „Csak szülői segítséggel tudja egy gyermek túlélni az iskolát.”

A legtöbb tanár ugyanilyen véleményen van. Egy New York-i tanár ezt állította: „Minden olyan diáknak, aki megállja a helyét, és túljut az oktatási rendszeren — és sok ilyen létezik —, van egy szülője, aki ott volt minden lépésnél az úton.”

Szülői támogatás, az egyik fontos kulcs

Tavaly a Reader’s Digest azt a kérdést vizsgálta, hogy „Miért jobbak egyes tanulók másoknál?”. Az egyik következtetés az volt, hogy „az erős családok előnyt jelentenek a gyerekeknek az iskolában”. Az ilyen családokban a szülők szerető figyelemmel törődnek gyermekeikkel, valamint helyes értékeket és célokat adnak át nekik. Ám egy szülő megjegyezte: „Az ember nem gondoskodhat megfelelő vezetésről, ha nem tudja, mi folyik az iskolában.”

Jó módszer, hogy megtudd, ha ellátogatsz oda. Egy anya, aki el szokott menni, így írt: „Amikor a lányom iskolájában a folyosón sétálok, csúnya, trágár beszéd üti meg a fülem. Mindenütt gyerekek szerelmeskednek — filmként mindezt biztosan csak 18 éven felüliek nézhetnék végig.” Az ilyen látogatások segíthetnek, hogy jobban értékeld, milyen nehéz is a gyermekeknek manapság jó oktatásban részesülniük, ugyanakkor erkölcsös életet élniük.

Jelentős az, amit a The American Teacher 1994 című kiadvány megjegyzett: „Az olyan tanulók, akik erőszaknak estek áldozatul, nagyobb valószínűséggel fogják azt mondani, hogy a szüleik ritkán kommunikálnak az iskolával, például a tanárokkal való személyes találkozások, szülői vagy csoportos értekezletek, illetve iskolalátogatások útján.”

Egy törődő anya rávilágított, mit kell tenniük a szülőknek. „Legyél jelen! — buzdított. — Hadd tudja meg az iskola igazgatósága, hogy érdekel, mit tanul a gyermeked. Gyakran elmegyek az iskolába, és beülök az órákra.” Egy másik anya annak értékét hangsúlyozza, ha valaki szót emel a gyermeke érdekében. Elmagyarázta: „A gyermekeim elmentek az irodába, hogy beszéljenek egy tanácsadóval, és szó szerint tudomást sem vettek róluk. Amikor a gyermekem másnap engem is magával vitt, azt sem tudták, hogyan legyenek a segítségemre — és a gyermekemére.”

Ez az anya, akinek négy fia van, annak fontosságát is kihangsúlyozta, hogy a szülők érdeklődjenek az olyan iskolai tevékenységek iránt, amelyek közvetlenül érintik gyermekük oktatását. „Menj el a nyílt napokra, a munkáikból készült kiállításra — mindent nézz meg, amit a gyermekeid csinálnak, és ahová a szülőket is meghívják — mondta. — Ez alkalmat ad arra, hogy találkozz a gyermeked tanáraival. Tudniuk kell, hogy gyermeked oktatását az élete nagyon fontos részének tekinted. Ha a tanárok tisztában vannak ezzel, nagyobb hajlandóságot mutatnak, hogy időt és többletenergiát szenteljenek a gyermekedre.”

Együttműködés a tanárokkal

Néhány szülő úgy érezheti, fontosabb tennivalója is akad az olyan estéken, amikor az iskola különleges alkalmakat szervez a szülők és a tanárok közötti párbeszéd előmozdítására. De valójában mi lehet fontosabb, mint hogy elérhető legyél azok számára, akik megpróbálnak segíteni a gyermekednek, hogy jó oktatásban részesüljön? A szülők és a tanárok közötti jó együttműködés elengedhetetlen!

Oroszországban létezik egy jó elrendezés, mely elősegíti a szülők és a tanárok közötti együttműködést. Minden iskolai feladatot beírnak a dnyevnyiknek nevezett füzetbe — ez egy feljegyzés a napi teendőkről, mely naptárt is tartalmaz. A diákoknak minden órára magukkal kell vinniük dnyevnyikjüket, és oda kell adniuk a tanárnak, ha kéri. A diákok a szüleiknek is kötelesek megmutatni dnyevnyikjüket, nekik pedig minden héten alá kell írniuk azt. Ahogyan Viktor Lobacsov, egy moszkvai apa megjegyezte, akinek iskoláskorú gyermekei vannak, „ez az információ segít, hogy a szülők mindig tisztában legyenek a gyermekeik feladataival és jegyeivel”.

A mai tanárok azonban gyakran panaszkodnak, hogy a szülők elmulasztanak érdeklődést mutatni gyermekeik oktatását illetően. Egy középiskolai tanár az Egyesült Államokban elmondta, hogy egyszer hatvanhárom levelet küldött el szülőknek, melyben tájékoztatta őket gyermekük rossz teljesítményéről az elméleti tárgyakból. Mindössze három szülő reagált, felvéve a kapcsolatot a tanárral!

Ez valóban szomorú! A szülőknek komolyan érdeklődniük kell gyermekük oktatása iránt, mely elsősorban az ő felelősségük. Egy pedagógusnak igaza volt, amikor ezt mondta: „A hivatalos oktatás elsődleges célja a szülők támogatása abban, hogy felelősségteljes fiatal felnőtteknek neveljék őket.”

A szülőknek tehát kezdeményezőnek kell lenniük abban, hogy megismerjék gyermekük tanárait. Az egyik szülő így fogalmazott: „A tanárnak úgy kell éreznie, hogy bármikor nyugodtan felhívhat téged.” Ezenkívül a szülők örüljenek, ha a tanárok nyíltan beszélnek gyermekükről — sőt, buzdítsák őket, hogy így tegyenek. A szülők tegyenek föl konkrét kérdéseket, például: „Van valami gondja a gyermekemmel? Tisztelettudó a gyermek? Bejár az órákra? Időben érkezik?”

Mi van akkor, ha a tanár valami olyasmit mond a gyermekedről, ami nem hízelgő? Ne feltételezd, hogy nem mond igazat. Sajnos sok fiatal, aki dicséretre méltó életet látszik élni otthon vagy az imádati helyen, valójában kettős életet él. Ezért tisztelettudóan figyelj a tanárra, és járj utána annak, amit mond.

Amikor gyermeked hazaér

Hogyan érzed magad te mint szülő, amikor hazatérsz a munkából? Hulla fáradtnak? Ingerültnek? Gyermeked még ennél is rosszabbul érezheti magát, amikor hazaér az iskolából. Ezért egy apa erre buzdított: „Tedd kellemessé a hazaérkezést. A gyerekeknek valószínűleg nagyon nehéz napjuk volt.”

Hacsak lehetséges, mindenképpen jó, ha a szülő otthon van, amikor gyermeke hazaérkezik. Ahogyan egy anya megjegyezte, „a gyermekek nem tudják neked elmesélni, mi van az iskolában, ha nem vagy ott, hogy beszélgess velük. Ezért súlyt helyezek arra, hogy otthon legyek, amikor a gyerekek hazaérnek.” Egy szülőnek nemcsak azt kell tudnia, hogy mit csinál a gyermeke, hanem azt is, hogy mit gondol és érez. Sok időt, erőfeszítést és finom puhatolózást igényel, ha mindezt ki szeretnéd deríteni (Példabeszédek 20:5). Fontos, hogy mindennap legyen köztetek gondolatcsere.

Egy alsó tagozaton tanító New York-i tanár megjegyezte: „Gyermekedhez bármelyik napon egy válságban lévő iskolarendszer értékei juthattak el.” Ezért így buzdított: „Éberen figyeld, mi van kifejlődőben a gyermeked szívében. Nem számít, milyen fáradt vagy, szakíts időt arra, hogy szóra bírd, és helyes értékekkel cserélj fel minden helytelent” (Példabeszédek 1:5).

Egy gyakorlott középiskolai tanár ehhez hasonlóan a következőt tanácsolta: „Ahelyett hogy csupán annyit kérdeznél, mi történt az iskolában, hasznos lenne lényegre törő és konkrét kérdéseket föltenni az adott nappal és az aznapi tevékenységekkel kapcsolatban. Nem kell ezt mereven vagy kíváncsiskodóan megtenni, legyen ez inkább a gyermekkel folytatott oldott társalgás.”

Richard W. Riley, az Egyesült Államok közoktatásügyi minisztere így buzdított: „Beszélj nyíltan gyermekeiddel, különösen tizenéves gyermekeiddel a kábítószerek és az alkohol veszélyeiről, és azokról az értékekről, melyeket szeretnél, hogy meglegyenek a gyermekeidben. Az ilyen személyes beszélgetések, akármennyire kényelmetlenül érzed is magad közben, megmenthetik az életüket.”

Egy szülőnek, különösen ha olyan valaki, akinek felelősségei vannak a keresztény gyülekezetben, soha nem szabad úgy tennie, mintha túl elfoglalt lenne ahhoz, hogy meghallgassa a gyermekeit. Jóllehet nyugtalanító lehet hallanod, amit mondanak, arckifejezésedből és magatartásodból érezniük kell: örülsz annak, hogy nyíltan beszélnek veled. Egy diáklány ezt tanácsolta: „Ne háborodj föl, ha gyermeked az iskolai kábítószerezésről vagy szexről beszél.”

A családi élet felbomlása miatt sokan vannak ma, akikről talán mint „árvákról” beszélhetünk (Jób 24:3; 29:12; Zsoltárok 146:9). A keresztény gyülekezeten belül általában van valaki, aki segítséget tud nyújtani az olyan fiataloknak, akiknek szükségük van rá. Te is tudsz segíteni?

Mozdítsd elő a tanulást és a felelősséget

A legtöbb fiatal nincs annyira elkötelezve az iskolai munkának, mint a bevezetőben említett Latoya. Legtöbbjüknek sok buzdításra van szükségük, hogy tanuljanak. Joseph Fernandez, aki korábban iskolaigazgató volt New Yorkban, saját gyermekeiről így mesélt: „Kijelöltünk egy kötelező időt a tanulásra otthon. A gyerekek rendelkezésére bocsátottuk a könyveket, buzdítottuk őket, hogy járjanak könyvtárba, és úgy alakítottuk, hogy az iskolába járás és a munkájukban való elmélyülés elsőbbséget élvezzen.”

Egy másik iskolaigazgató kijelentette: „Ahogyan most a televízióval, mozival, videóval és üzletekkel vesszük körül a gyermekeinket, úgy kellene könyvekkel és történetekkel körülvennünk őket.” Amikor a gyermekek a házi feladatukat készítik, a szülők talán elrendezhetnék, hogy a közelben folytassanak személyes tanulmányozást, vagy olvassanak. Gyermekeid így láthatják, hogy értékeled az oktatást.

Sok otthonban a televízió jelenti a legnagyobb kihívást a tanulásra nézve. Egy pedagógus kijelentette: „Tizennyolc éves korukig a fiatalok az osztályteremben 11 000 órát töltenek, a tévé előtt pedig 22 000-et.” Talán arra van szükség, hogy a szülők korlátozzák gyermekeik tévénézését, esetleg úgy, hogy ők maguk is csak alkalmanként néznek tévét. Ezenkívül kötelezzétek magatokat arra, hogy tanuljatok valamit a gyermekeitekkel. Olvassatok együtt. Tervezzetek be időt naponta a házi feladat ellenőrzésére.

Az iskolában a gyermekeid sok-sok feladatot kapnak majd, amire fel kell készülniük. Tudják majd teljesíteni? Ha megtanítottad nekik, hogy ellássák otthoni felelősségeiket, akkor valószínűleg igen. Ennek egyik fontos módja az, hogy naponta elvégzendő házimunkával bízod meg őket. S követeld meg, hogy konkrét időterv szerint végezzék el. Igaz, az ilyen képzés sok erőfeszítést kíván meg tőled, de megtanítja gyermekeidnek a felelősség érzését, amire szükségük van, hogy eredményesek legyenek az iskolában, s később az életben.

A diák elkötelezettsége — létfontosságú kulcs

Arthur Kirson pályaválasztási tanácsadó egy másik kulcsot is megnevezett, ami szükséges a jó oktatáshoz, amikor a bevezetőben említett Latoyáról beszélt: „Éppen az egyik nagyobb otthoni összetűzés után találkoztam vele először. Ott ült a gyerek, az arca összekarmolva [állítólag az apja bántalmazta]. És azt láttam, hogy az egyetlen dolog, ami nyugtalanítja, az iskolai feladatai.”

Igen, a jó oktatás létfontosságú kulcsa a gyermek nagyfokú elkötelezettsége a tanulás iránt. Egy New York-i fiú megjegyezte: „Manapság az iskolákban teljesen a diákoktól függ, hogy kifejlesztik-e a saját maguk ösztönzését és az önfegyelmet, ami által hasznot meríthetnek az oktatásból.”

Egy anyának például, aki aggódott gyermeke oktatása miatt, egy tanár ezt mondta: „Ne aggódjon, Smith asszony. Justin olyan értelmes, hogy nem kell majd tudnia, hogyan kell helyesen írni. Lesz egy titkára, aki elvégzi ezt helyette.” Attól függetlenül, hogy milyen értelmes egy gyermek, az olvasás és írás képességének elsajátítása — beleértve a világos fogalmazást, olvasható kézírást és pontos helyesírást — fontos dolog.

Megdöbbentő, hogy néhány pedagógus elmulasztott tiltakozni, amikor Carl Rogers, az ismert pszichológus ezt állította: „Soha senki ne próbáljon meg olyasmit tanulni, amiről úgy látja, hogy nem lehet alkalmazni.” Mi a baj az állításával? Nyilvánvalónak kellene lennie a ténynek, hogy egy gyermek gyakran nem látja előre, milyen értékes lesz a jövőben az, amit elvárnak tőle, hogy megtanuljon. Sokszor az életben csak később jön rá, milyen értékes az. Világos, hogy egy gyermeknek ma személyes elkötelezettséget kell éreznie ahhoz, hogy jó oktatásban részesüljön.

A tizennégy éves Cindy, aki a középiskola első osztályába jár, jó példája azoknak a fiataloknak, akik ilyen elkötelezettséget mutatnak. Elmagyarázta: „Tanítás után ott maradok, beszélek a tanárokkal, és megismerem őket. Megpróbálom körülhatárolni, mit várnak el diákjaiktól.” Cindy az órákon is odafigyel, és elsőbbséget biztosít a házi feladatának. Az eredményes diákok szokásukká teszik, hogy amikor az órán figyelnek, vagy olvasnak, papír és ceruza van náluk kéznél, hogy jó jegyzeteket tudjanak készíteni.

Ha valaki jó oktatásban szeretne részesülni, létfontosságú az is, hogy elkötelezze magát a rossz társaság kerülésére. Cindy a következőket mondta el: „Mindig olyan valakit keresek, aki jó erkölcsű. Megkérdezem például az osztálytársaimtól, hogy mit gondolnak X. Y.-ról, aki kábítószerezik, vagy aki mindenkivel lefekszik. Ha valami olyasmit mondanak, hogy »Mi rossz van abban?«, felismerem, hogy ők nem bizonyulnak jó társaságnak. De ha valaki valóban undorodik az ilyen viselkedéstől, és azt mondja, hogy ő másmilyen szeretne lenni, akkor őmellé ülök ebédszünetben.”

Nyilvánvaló, hogy sok kihívás elé állítja ma az embert az, hogy jó oktatásban részesüljön. Ám lehetőség van ilyen oktatásra, ha mind a diákok, mind a szülők használják a kulcsokat. Most egy másik gondoskodást fogunk megvizsgálni, mely rendkívül sokat segíthet, hogy jó oktatást kapjál.

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Kényeztetés vagy szerető fegyelmezés?

A Biblia figyelmeztet, hogy a fiatal gyermekek kényeztetése katasztrófához vezet (Példabeszédek 29:21, Katolikus fordítás). Albert Shanker, az Amerikai Tanárszövetség elnöke ezzel egyetértve kijelentette: „Vannak szülők, akik azt hiszik, mindent helyesen tesznek gyerekükért, ha mindent úgy csinálnak, ahogy a gyerekük akarja. De mi tudjuk, hogy ez nem így van.”

Sőt, sok fiatal maga is tudja, hogy az ilyen kényeztetés helytelen. Korábban, az év folyamán egy massachusettsi újság erről számolt be: „Egy felmérésből, mely 1572 nyugat-springfieldi diákot foglalt magában — akik között általános iskolai hatodik osztályosoktól kezdve középiskolai negyedik osztályosokig voltak —, kiderült, hogy ebben a korosztályban a gyermekek számára nem az egykorú társak részéről jövő nyomás, hanem a »szülői engedékenység« bizonyult jelentősebb befolyásnak a kábítószerezés és az alkoholfogyasztás szempontjából.”

A fiatal gyermekek kényeztetése a válogatás nélküli szex elterjedéséhez is hozzájárult. Valóban úgy van, ahogyan a Biblia mondja, hogy a fegyelmezés elmulasztása a család szégyenéhez vezet (Példabeszédek 29:15).

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Amit a szülők megtehetnek

✔ Ismerd meg gyermeked iskoláját, az iskola céljait, és az általad becsült értékekhez és hitnézetekhez való hozzáállását.

✔ Ismerkedj meg gyermeked tanáraival, és próbálj meg jó munkakapcsolatot kiépíteni velük.

✔ Mutass komoly érdeklődést gyermeked házi feladatai iránt. Gyakran olvass vele.

✔ Ellenőrizd, hogy mit néz meg gyermeked a tévében, és mennyi időt tölt tévénézéssel.

✔ Figyelj oda gyermeked táplálkozási szokásaira. A tápanyagokban szegény gyorsételek kedvezőtlenül befolyásolhatják az összpontosítóképességét.

✔ Győződj meg arról, hogy eleget alszik-e a gyermeked. A fáradt gyermekek nem tanulnak jól.

✔ Próbálj segíteni a gyermekednek, hogy építő barátokat válasszon.

✔ Legyél gyermeked legjobb barátja. Minden érett barátra szüksége van, aki csak elérhető.

Amit a gyermekek megtehetnek

✔ Szüleid segítségével tűzz ki oktatással kapcsolatos célokat, és dolgozd ki elérésük módjait. Beszéld meg ezeket a célokat tanáraiddal.

✔ Gondosan válaszd ki a tantárgyaidat tanáraid és szüleid segítségével. Az olyan fakultációk, amelyek könnyűek, általában nem a legjobbak.

✔ Próbálj jó kapcsolatot kiépíteni a tanáraiddal. Tudd meg, mit várnak el tőled. Beszéld meg velük az előrehaladásodat és a nehézségeidet.

✔ Jól figyelj oda az órákon. Ne keveredj rendbontó viselkedésbe.

✔ Bölcsen válaszd meg a barátaidat. Segíthetnek is, meg hátráltathatnak is az iskolai előrehaladásodban.

✔ A tőled telhető legjobban készítsd el a házi feladataidat és egyéb feladatokat. Szentelj nekik minőségi időt. Ha szükséged van segítségre, szólj a szüleidnek vagy más érett felnőttnek.

[Kép a 8. oldalon]

Tisztelettudóan figyelj, amikor egy tanárnak panasza van a gyermekedre

[Kép a 9. oldalon]

Mindennap érdeklődj gyermekedtől az iskoláról