Szülők — legyetek gyermekeitek támogatói

A SZÜLŐK a legjobbat akarják fiaiknak és lányaiknak. Valóban, a keresztény apostol, Pál arra oktatta az apákat, hogy gyermekeiket Isten fegyelmezése szerint neveljék fel (Efézus 6:4). A régi időkben Salamon király ezt tanácsolta a fiataloknak: „Figyelj arra, amit apád és anyád mond neked. Tanításuk jobbá teszi jellemedet” (Példabeszédek 1:8, 9, Today’s English Version).

Ezek után az oktatásra vonatkozó szülői elrendezésen belül hova illik be az iskola? És milyen kapcsolatnak kellene lenni a szülők és az iskolai tanárok között?

A szülők és a tanárok feladata

„A szülők . . . saját gyermekeik legfontosabb oktatói” — állítja Doreen Grant, az iskolának az otthoni környezetre gyakorolt hatásáról készített tanulmány szerzője. De mint szülő nehéznek találhatod elfogadni ezt a gondolatot.

Talán megfigyeled azt, hogy a tanítás módszerei nagyban megváltoztak azóta, mikor még te jártál iskolába. Napjainkban az iskolák eddig nem ismert tantárgyakat állítanak előtérbe, mint például a hírközlési eszközök tanulmányozása, az egészségügyi nevelés és a mikroelektronika. Ez oda vezetett, hogy néhány szülő a minimálisra csökkentette az iskolával való kapcsolat tartását. „Egy beszélgetés gyermekük tanáraival még a legmagabiztosabb felnőttet is arra késztetheti, hogy egy ötéves, százhúsz centi magas kisgyermeknek érezze magát — írja dr. David Lewis Help Your Child Through School című könyvében. — Ahelyett, hogy felnőtt módjára beszélnék meg nehézségeiket és aggodalmaikat a tanárokkal, egyesek visszatérnek a gyerekes viselkedéshez.”

Valóban, néhány szülő csak akkor lép kapcsolatba gyermekei tanáraival, ha komoly probléma merül fel. És még akkor is a legtöbb esetben csak azért, hogy panaszkodjon. Mindazonáltal a szülők jelentősen hozzájárulhatnak, és sokan hozzá is járulnak gyermekeik oktatásához a tanárokkal való együttműködés által.

A szülői felelősség megköveteli tőled, hogy vizsgáld meg és érdekeljen, mit tanul gyermeked az iskolában. Miért? Mert a tanárok hivatásukhoz mérten erkölcsi befolyást gyakorolnak gyermekeidre. Azok az értékek, amelyekhez ragaszkodnak, hatással vannak tanulóikra, mivel a gyermekek úgy tekintenek a tanárokra, mint követésre méltó személyekre. Ami a tanárokat illeti, a legtöbben örömmel veszik az együttműködést tanulóik szüleivel.

Egy iskolaigazgató Németország déli részén ezt írta a szülőknek: „Most sokkal inkább nyilvánvalóvá vált nekünk, tanároknak, mint bármely más ezt megelőző évben, hogy tanulóink közül elég sokan, különösen azok, akik most kezdik az iskolát [Németországban hatéves korban], már most nagymértékben érzéketlenek és kegyetlenek, valamint igazán neveletlenek. Sokan teljesen gátlástalanok, nem tudják hol van a határ; nincs bűntudatuk; szélsőségesen énközpontúak, társadalomellenesek; és minden további ok nélkül agresszívakká válnak, fojtogatnak és rugdosnak [másokat].”

Ez az oktató így folytatja: „Még annak ellenére sem akarunk panaszkodni, hogy mi, tanárok sokkal nagyobb nehézséggel küszködünk ennek eredményeképpen. De fel kell ismernünk, hogy minden erőfeszítés ellenére, az iskola egymaga nem képes oktatni és felnevelni a gyermekeket. Szeretnénk buzdítani önöket, kedves szülők, annak felvállalására, hogy nagyobb mértékben vegyék saját kézbe gyermekeik felnevelését, és ne engedjék át ezt a szerepet a televíziónak vagy az utcának, mely valójában az önök része a gyermekeik egyéniségbeli fejlődésére vonatkozó [felelősségben], megtanítva őket a viselkedési normákra.” (Kiemelés tőlünk.)

Sok szülő még akkor is vonakodik segíteni, amikor a tanárok ily módon kérik az együttműködést. „Nem azért, mintha nem törődnének, túl elfoglaltak lennének vagy hiányozna az önbizalmuk — állítja David Lewis —, hanem mert szilárd meggyőződésük az, hogy egy gyermeknek inkább a génjei, mintsem a neveltetése határozza meg azt, hogy jó vagy rossz az osztályban.” De ez a feltevés egyszerűen nem igaz.

Ahogy az otthoni problémák gyakran hatással vannak egy gyermek iskolai munkájára, úgy a jó családi élet segíthet a gyermeknek a legtöbbet nyerni az iskoláztatásból. „A család sokkal inkább felelős az oktatás sikeréért és kudarcáért, mint az iskola” — vonja le a következtetést egy oktatással kapcsolatos felmérés. A How to Help Your Child Through School című könyv egyetért ezzel: „Még a legelfoglaltabb szülőnek is el kell ismernie, hogy hozzáállása — az az érdeklődés és buzdítás, amelyet felmutat, és az a támogatás, amelyet nyújt, még ha a távolból teszi is — döntő lehet a gyermekek fejlődésében.”

Ezek után hogyan alakíthatsz ki jó együttműködést gyermeked tanáraival?

Legyél gyermeked támogatója

1. Tanúsíts aktív érdeklődést aziránt, amit gyermeked az iskolában tanul. A legjobb akkor kezdeni, amikor gyermeked elkezd iskolába járni. A fiatalabb gyermekek általában jobban elfogadják a szülői segítséget, mint a serdülők.

Olvass gyermekeddel. „A szabályszerű tanulás körülbelül hetvenöt százaléka — mondja David Lewis — olvasás útján történik.” Ezért jelentős szerepet játszhatsz abban, hogy gyermeked fejlődjön a folyékony olvasásban. A kutatás arra mutat rá, hogy azoknak a gyermekeknek a fejlődése, akiknek otthon segítenek olvasni, gyakran túlszárnyalja azoknak a fiataloknak a fejlődését, akik szaktanároktól kapnak segítséget az iskolában.

Hasonlóan segíthetsz gyermekednek az írásban, és igen, a számtanban is. „Nem szükséges, hogy matematika zseni legyél ahhoz, hogy segíts az alapvető matematikában” — jegyzi meg Ted Wragg oktató. Természetesen, ha magadnak is segítségre van szükséged ezeken a területeken, ne engedd, hogy a képzettség hiánya visszatartson attól, hogy őszinte érdeklődést tanúsíts aziránt, amit gyermeked tanul.

2. Értekezz gyermeked tanárával a tantervről. Azáltal, hogy elolvasod az iskolai tájékoztatót, megismered, mit fog gyermeked tanulni. Ha így teszel a tanév megkezdése előtt, akkor ez figyelmeztet majd a problémás területekre. Ha ezek után meglátogatod a tanárt, hogy megbeszéld, hogyan lehetne tiszteletben tartani szülői kéréseidet, az elősegíti majd a jó együttműködést. Jól használd fel azokat az iskolai összejöveteleket, amelyeket abból a célból szerveznek, hogy a tanárok megismerjék a szülőket. A nyílt napokon látogasd meg az iskolát, és beszélj gyermeked tanáraival. Ez a kapcsolat felbecsülhetetlennek bizonyul, különösen amikor problémák merülnek fel.

3. Segíts gyermekednek választani a lehetőségei közül. Ismerd meg mit szeret és mit nem szeret gyermeked. Beszélj neki olyan célokról, amelyeket érdemes kitűzni. Értekezz a tanárokkal, hogy megismerj minden választási lehetőséget. Ők tudni fognak minden olyan órarendi problémáról, amely korlátozza a tárgyak megválasztását.

Nyílt kommunikációval elkerülhetőek a rossz érzések. Sok iskola gyakorol nyomást a jobb képességű tanulókra, hogy magasabb szintű tanulmányok folytatására késztesse őket. De azok a tanulók, akik a keresztény szolgálatot választják életpályájuknak, általában kerülik azt, hogy hosszan tartó egyetemi tanulmányokba kezdjenek. Ehelyett, ha kiegészítő oktatás mellett döntenek, inkább olyan tárgyakat tanulnak, amelyek felkészítik őket arra, hogy majd gondoskodni tudjanak magukról. A lelkiismeretes tanárok néha tévesen mindazon dolgok visszautasításának tekintik ezt, amit próbáltak megtanítani. Az, hogy türelmesen elmagyarázod a tanároknak, hogy a gyermeked által választott terület milyen továbbtanulási lehetőségeket nyújt neki, biztosítja majd a tanárokat arról, hogy a keresztény szülők valóban azt akarják, hogy gyermekeik folytassák a tanulást.a

Megfelelő megközelítés

Sok aggodalmat és szívfájdalmat kerülhetsz el gyermeked oktatásában, ha emlékezel arra, hogy a sikeres közösségek jó kommunikációra épülnek. (Kérünk, nézd meg a „Lépések a szülő és a tanár közötti jó kommunikáció megvalósítására” című bekeretezett részt.)

Panaszkodás és bírálgatás helyett, legyél gyermeked támogatója azáltal, hogy értekezel és együttműködsz a tanárokkal. Ha így teszel, segíteni fogsz gyermekednek, hogy a legtöbbet nyerje az iskoláztatásból.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 10. oldalon]

Lépések a szülő és a tanár közötti jó kommunikáció megvalósítására

1. Ismerd meg gyermeked tanárait.

2. Kétszer is ellenőrizd a tényeket, mielőtt bármilyen panaszt is tennél.

3. Ha zaklatott, esetleg mérges vagy, mindig csillapodj le, mielőtt beszélsz a tanárral.

4. Mielőtt találkozol a tanárral, írd le azokat a kérdéseket, amelyeket meg akarsz kérdezni tőle, és sorold fel azokat a célokat, amelyeket szeretnél elérni.

5. Alapozd meg álláspontodat szilárdan és világosan, majd dolgozz együtt a tanárral, hogy lássátok, milyen gyakorlati lépéseket lehet megtenni a problémák megoldására.

6. Képzeld magad a tanár helyébe. Kérdezd meg, mit tennél az ő helyében. Ez segíteni fog, hogy megegyezz egy kielégítő eredményben.

7. Hallgass figyelmesen, beszélj, amikor helyénvaló. Ne félj kérdéseket feltenni, ha nem értesz valamit. Ha nem értesz egyet azzal, amit mondanak neked, akkor mondd meg, és udvariasan magyarázd meg, hogy miért.

(Dr. David Lewis Help Your Child Through School című könyve alapján.)

[Kép a 9. oldalon]

Olvass gyermekeddel

[Kép a 9. oldalon]

Látogasd meg a tanárokat, hogy megbeszéljétek az iskolai tantervet

[Kép a 9. oldalon]

Segíts gyermekednek választani a lehetőségek közül