Óvakodj a „folyó szemeitől”!
AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL
EGY merész vakációzó hölgy csendesen evezte kenuját a Keleti Alligator folyó mellékfolyóján az Ausztrália Északi területén található nedves területi csodában, a Kakadu Nemzeti Parkban. Amit egy ártalmatlan, vízsodorta fadarabnak vélt, hirtelen elkezdte csapkodni a kenuját. Egy megrettent bordás krokodil volt az, és a turista történetesen éppen az ő meghatározott területén volt, az év legveszélyesebb időszakában.
A hölgy kétségbeesetten evezett egy facsoporthoz. Ahogy kitette a lábát az első ágakra, a krokodil kijött a vízből, visszahúzta őt a víz alá, és háromszor teljesen megpörgette. A krokodil minden egyes alkalommal változtatott a fogásán, az asszony pedig rendületlenül igyekezett felmászni a sáros folyóparton. Harmadik próbálkozásra sikerült feljutnia a partra, és két kilométerrel odébb vonszolta magát, amíg egy erdőőr meghallotta kétségbeesett segélykiáltásait. A rettenetes sérülések ellenére az asszony életben maradt.
Ez az eset, mely majdnem tragédiába torkollott, 1985-ben történt. Két évre rá egy amerikai hölgy nem volt ilyen szerencsés. Semmibe vette társai figyelmeztetését, és úgy döntött, úszik egyet a krokodiloktól hemzsegő nyugat-ausztráliai Prince Regent folyóban. Egy bordás krokodil megtámadta és megölte. A beszámolók — melyek szerint kiskrokodilok voltak a vízben — arra engednek következtetni, hogy valószínűleg egy nőstény krokodil védte a kicsinyeit.
A folyó halálos „szemei”
A folyótorkolatban halászó férfi a holdfényben mindössze olyasmit lát, mint amikor egy rovar leszáll a sima víztükörre. Ennek ellenére Ausztrália legészakibb részén a halász mindig elővigyázatos a láthatatlannal — a „folyó szemeivel”. Ha zseblámpájával világítana, a víz felszínét halkan megtörő krokodilszemek élénkvörösen fénylenének. A halász betolakodó egy ősi ragadozó területén.
Ausztrália bordás krokodilja, mely máshol is megtalálható, a világ 12 krokodilfajának legnagyobbika és legveszélyesebbike. Hét méter hosszúra is megnőhet. A gyanútlan zsákmányok túl későn veszik észre a fénylő szemeket ahhoz, hogy elmeneküljenek a krokodil hirtelen támadása elől, és hírhedt, halálos pörgetéssel megfullasztó módszerétől. Még olyan nagy zsákmányokat is megtámadt, mint amilyen a vadbivaly, a szarvasmarha és a ló, miközben azok szomjukat oltották a víz szélénél.
A fényűzés veszélyezteti életben maradásukat
Az ősi monda, mely szerint egy krokodil képmutató könnyeket hullat bánatában az áldozatáért, bekerült a modern kultúrába azzal a kifejezéssel, hogy „krokodilkönnyek”. Ám kevés emberi könny hullott a krokodilért. Értékes bőréért inkább könyörtelenül vadásztak erre a vizet kedvelő hüllőre.
Sok krokodilt mutogattak már büszkén divatszalonok bemutatóján vonzó bőrcikkek formájában, mivel a bordás krokodil bőrét egyesek a világ legjobb — legpuhább és a rendelkezésre álló legtartósabb — bőrének tartják. Nemrég Londonban egy eladó női retikült 15 000 dollárra értékeltek. A világban sokfelé még mindig státusszimbólum a krokodilbőr.
Ausztráliában a nagy nyereségek csábítása veszélyeztette a bordás krokodilok életben maradását. 1945 és 1971 között csak az Északi területen mintegy 113 000 példányt öltek meg ebből a hüllőből. Kiirtásuk megakadályozására az 1970-es évek elején korlátozták a krokodilvadászatot, és ennek eredményeképpen 1986-ra a vadonban helyreállt a krokodilok száma. Ezért a krokodil már nincs veszélyben Ausztráliában, noha vannak, akik úgy érvelnek, hogy a természetes környezete viszont igen.
Az ausztrál őslakosok tudatosan vagy tudtukon kívül, de évszázadokon keresztül védték a krokodilpopulációt. Jóllehet néhány törzs ügyes krokodilvadász volt, más törzsek vallási okokból tiltották a krokodilok vadászatát.
Az utóbbi években a krokodiltartás, és ezzel együtt az, hogy hangsúlyt kapott az ismeretterjesztés, hozzájárult a krokodilok védelméhez. A turisták most krokodilfarmokra özönlenek, biztosítva azok anyagi sikerét, míg a tenyésztési programok lehetővé teszik, hogy a krokodilbőr és -hús feldolgozását anélkül lehessen végrehajtani, hogy hatással lennének a vadonban élő populációkra.
Egy közismert ausztrál krokodilgazda úgy véli, hogy az emberek csak olyan dolgokat védenek, amit szeretnek, megértenek, és amire áldoznak valamennyit a helyükből és idejükből. Megjegyezte: „Tehát a krokodiloknak nincs nagy esélyük a sikerre. Ám ökológiai értékük felér bármilyen csinos dologgal.”
Egy krokodilfarm meglátogatásakor szívderítő közelről — mégis egy drótkerítés mögötti biztonságos helyről — látni a mocsárszínű, bőrrel borított hüllőket. A farm dolgozói dacolnak a félelemmel, és közel kerülnek a krokodilokhoz, kihívják őket, hogy szerepeljenek, majd pedig friss csirkékkel és más húsokkal jutalmazzák meg őket. A farm egyik dolgozója azonban nemrég keserű tapasztalat árán tanulta meg, hogy a krokodilra sohasem szabad teljesen számítani. Nagy hirtelenséggel a hüllő megtámadta, és teljesen letépte a bal karját!
Másfelől nagy élmény és igen tanulságos a kezünkben tartani egy 12 hónapos krokodilt. A hasa alatti bőr rendkívül puha, míg a hátán csontos pajzsnak nevezett csontlemezek vannak, melyek hidrodinamikai páncélt alkotnak. Most már érthető, miért becsülik oly nagyra a bőrét. De légy óvatos ezzel a „tipegővel”. Még egy 12 hónapos krokodil, biztonságosan összekötözött állkapcsaival is erős a méretéhez képest.
A még ki nem kelt krokibébik megörvendeztetik közönségüket, amint a tojáshéjból kvartyognak kifelé, és hirtelen áttörnek rajta egy átmeneti fog segítségével, mely pici orruk hegyén van. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a krokodil valószínűleg csak ekkor néz ki igazán aranyosnak!
Néhány régóta fenntartott tévhitet eloszlatnak
Amikor gondosan megfigyelték ezeknek a félelmetes hüllőknek a viselkedését, miközben a krokodilfarmokon tenyésztés közben növekedtek, az segített eloszlatni néhány régóta fenntartott tévhitet. Évekig azt gondolták, hogy a krokodil napokig, sőt hetekig türelmesen cserkészi zsákmányát, mielőtt váratlanul, villámgyorsan lecsap. A legújabb megfigyelések azonban rámutattak, hogy a krokodil csak a párzási időben, a monszun idején agresszív a területével kapcsolatban. Ha ebben az időben lép egy zsákmány a területére, előfordulhat, hogy a krokodil agresszívan utánamegy, míg az évnek egy másik időszakában talán csak távolról figyeli közönyösen ugyanazt az állatot.
Amikor manapság üdülőhelyeken láthatók a krokodilok, hivatásos krokodilvadászok elviszik és máshova telepítik őket. A módszer egyik része az, hogy a lecsapódó alsó állkapocsra hurkot kötnek, felemelik és gyorsan összekötözik a felső és az alsó állkapcsot. Ez gyakorlatilag erőtlenné teszi a krokodil állkapcsát, mivel jóllehet az alsó állkapocs záróizmai végtelenül erősek, addig a nyitóizmok gyengék. Ám ha a vadász nem elég óvatos, a krokodil erőteljes farka könnyen a földhöz vághatja őt.
Nem csupán kegyetlenség és erőszak
Ugyanaz az állkapocs, mely súlyos sérüléseket okozhat, ügyes fogásra is alkalmas. Ha a még meg nem született krokodilok lusták feltörni a tojáshéjat, az anyakrokodil nagyon gyengéden gurítgatja a tojásokat, tettre sarkallva az ivadékokat.
A krokodil foga a zsákmány megragadására, nem pedig a feldarabolására lett megtervezve. Ha a zsákmány elég kicsi, egészben lenyeli. Máskülönben darabokra hasítja, és darabonként fogyasztja. Az elpusztult hüllők boncolása feltárta, hogy kövek vannak a gyomrukban. Akár szándékosan eszik meg, akár nem, ezekről a kövekről úgy vélik, hogy nehezékként szolgálnak.
A látogatók gyakran megfigyelik, hogy a krokodilok a folyóparton hatalmas állkapcsukat kitátva fekszenek. A legtöbben minden bizonnyal azt feltételeznék, hogy ez a tartás agresszivitást jelez. Ezzel szemben viszont a nyitott állkapcsú tartás lehetővé teszi, hogy igazodjanak a külső hőmérséklethez. Mint minden hüllő, a krokodil is állandóan igazítja a testhőmérsékletét.
Elég meglepő, hogy bár a krokodil hüllő, mégis két kamra és két pitvar van a szívében, akárcsak egy emlősnek. Amikor azonban lemerül, változás megy végbe, és a szíve úgy működik, mint egy háromüregű szív.
A bordás krokodil abban különbözik az aligátortól, hogy a krokodilnak keskenyebb az orra, és az alsó állkapcsán lévő fogak még akkor is láthatók, ha csukva vannak az állkapcsok. Az igazi krokodilok Afrikától kezdve, ahol a tompaorrú krokodil él, Indiáig, és dél felé Ázsián keresztül Pápua-Új Guineáig megtalálhatók. Még annyira délen is élnek, mint Ausztrália, és jobban szeretik a mangrovepartszakaszokat, meg a trópusi nedves területeket, mivel a víz széléhez közel raknak fészket. Ennek az a természetes hátránya, hogy a vízáramlatban gyakran sok krokodilembrió megfullad. A ragadozók miatt, mint a felnőtt krokodil, az ausztráliai tüdőshalak és az éji gém, a krokodilivadékoknak évente csak az 50 százaléka éri meg az első évet.
Meglepő, hogy a krokodilok saját élelemkészlettel születnek. Életük első néhány hetében a testükben lévő szikzacskóval táplálkoznak. Ennek ellenére, szinte már akkor elkezdik használni az orrukat, utánakapva mindennek, ami elérhető, amikor anyjuk gyengéden a szájába veszi őket, és odaviszi őket a víz széléhez.
Miért olyan helyénvaló az a kifejezés, hogy a „folyó szemei”? Azért, mert még az ivadékoknak is vörösen ragyog a szemük éjjel a mesterséges fénynél. A szaruhártya mögött lévő kristályréteg fokozza az éjszakai látást, és vörös fénylést idéz elő.
Igen, a krokodil tényleg különösen érdekes hüllő — de mindig tartsd meg a tisztes távolságot. És ahogy minden halász jól tudja, hiábavalóak az óriási vízi állat megszelídítésére tett kísérletek.
Jób költeménye illően írja le a krokodilt úgy, mint „leviáthánt”: „Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed” (Jób 41:1–8).
Bölcs figyelmeztető szavak, melyek a könnyelmű és kíváncsi embert ösztönzik: Óvakodj a „folyó szemeitől” — a hatalmas és félelmetes krokodiltól!
[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]
Az Australian International Public Relations szíves engedélyével
[Kép a 25. oldalon]
Amikor éjjel fény világítja meg a vizet, a folyó krokodilszemei élénkvörösen fénylenek
[Forrásjelzés]
A Koorana Crocodile Farm, Rockhampton, Queensland, Australia szíves engedélyével
[Képek a 26. oldalon]
Balra: egy krokibébi hirtelen feltöri a tojást
[Forrásjelzés]
A Koorana Crocodile Farm, Rockhampton, Queensland, Australia szíves engedélyével
Betét: egy felnőtt kroki napozik a Mary-folyó sáros partján
[Forrásjelzés]
Az Australian International Public Relations szíves engedélyével