Kényszerviselkedés — Uralja az életedet?

„Minden reggel 6 órakor ébredek — mondja Keith.a — Az ébresztőórám automatikusan 6 órára van beállítva. Tudom, hogy be van állítva. Soha nem állítom el. Mégis folyton ellenőriznem kell. Minden este legalább ötször megnézem, mielőtt lefekszem. És a tűzhely gombjainál is meg kell bizonyosodnom arról, hogy mindegyik el van zárva. Látom, hogy el vannak zárva, mégis vissza kell mennem, és meg kell néznem egyszer, kétszer, háromszor — csak hogy megbizonyosodjak róla. Azután újra meg újra ellenőriznem kell a hűtőszekrény ajtaját, hogy megbizonyosodjak arról, hogy csukva van. Majd a szúnyoghálós ajtó következik, és a ház bejárati ajtajának két zára . . .”

KEITH az obsessiv-compulsiv betegségben (OCD) szenved, mely úgy határozható meg, mint egy szabályozhatatlan gondolatok (kényszergondolatok) és cselekvések (kényszercselekvések) által jellemzett gyengítő állapot.b Egy OCD-ben szenvedő személy úgy érzi, hogy ezek a kényszergondolatok és kényszercselekvések teljesen önkéntelenek. Olyan, mintha betolakodnának az életébe, és a hatalmukba kerítenék őt.

Időnként minden ember tapasztal nemkívánatos gondolatokat és belső késztetéseket. Ám az OCD esetében ezek annyira kitartóvá és ismétlődővé válnak, hogy megzavarják a normális életet, és komoly kellemetlenséget idéznek elő, melynek olykor depresszió a következménye. „Az örökös elmebeli harc arra indított, hogy vegyem fontolóra az öngyilkosságot” — mondja egy beteg. Vegyük szemügyre ennek az érthetetlen bajnak néhány tünetét.

Látni nem ugyanaz, mint elhinni

Amikor Bruce átmegy autóval egy göröngyön, beteges rettegés vesz erőt rajta. „Mi van, ha az imént áthajtottam egy gyalogoson?” — kérdezi magától. Az érzés addig erősödik benne, míg egyszerűen vissza kell fordulnia a „bűntett” színhelyére, és ellenőriznie kell — nem csak egyszer, hanem több ízben! Persze Bruce nem talál ott sebesült járókelőt. Mégsem biztos a dologban! Így amikor hazaér, megnézi a tudósításokat a cserbenhagyásos balesetek bejelentéseiről. Még a rendőrséget is felhívja, hogy „vallomást tegyen”.

Bruce-hoz hasonlóan sok OCD-ben szenvedő személyt kétségek gyötörnek: „Megbántottam valakit? Elzártam a tűzhelyet, amikor eljöttem otthonról? Bezártam az ajtót?” A legtöbb embernek időnként lehetnek hasonló gondolatai, de az OCD-ben szenvedő személyek ellenőrzik, meg újra ellenőrzik, és még mindig nem elégedettek. „Az ellenőrizgető betegeim mintha azt mondanák, hogy »a megismerés csakis az érzékeinkből fakad« — írja dr. Judith Rapaport. — Ezért az ajtó gömbfogantyúját újra meg újra el kell fordítani; a lámpát fel és le, fel és le kell kapcsolni. Ezek a cselekvések azonnali felvilágosítást adnak, de ők mégsem kapcsolnak.”

A tiszta nem elég tiszta

Egy Charles nevű 14 éves fiúnak rögeszméje volt, hogy attól félt, baktériumfertőzése van. Az anyukája kénytelen volt mindent megtisztítani denaturált szesszel, amihez csak a fiú hozzáérhetett. Charles továbbá attól is félt, hogy a látogatók behozzák a fertőzést az utcáról.

Frannak akkor voltak félelmei, amikor a ruháit mosta. „Ha a ruhák hozzáértek a mosógép oldalához, miközben kivettem őket — meséli —, újra ki kellett mosni az egészet.”

Charles-hoz és Franhoz hasonlóan sok OCD-ben szenvedő személynek a baktériumok és a szennyeződés köré összpontosulnak a kényszergondolatai. Ennek mértéktelen zuhanyozás vagy kézmosás lehet a következménye, s ez néha odáig is fajulhat, hogy hólyagok keletkeznek — ám a beteg még mindig nem érzi magát tisztának.

Gyötri őket az elméjük

Elaine-t Istennel kapcsolatos, önkéntelenül előjövő tiszteletlen gondolatok gyötrik. „Olyan dolgok ezek, amiket sohasem tudnék szándékosan gondolni, és inkább meghalnék, mintsem hogy szándékosan gondoljam” — mondja. A gondolatok mégsem múlnak el. „Néha szó szerint kimerült vagyok este attól, hogy nap mint nap harcolok ez ellen.”

Steven „esküket” tesz Istennek, melyeket a hibái miatt jelentkező bűnös érzések motiválnak. „Elszomorít ez a hajlam, mivel látszólag akaratom ellenére jön elő — jelenti ki. — Azután a lelkiismeretem hajt, hogy vigyem véghez, amit megígértem. Ezért egyszer arra kényszerültem, hogy megsemmisítsek valamit, ami érzelmi szempontból nagyon értékes volt.”

Mind Elaine-nek, mind Stevennek olyan kényszergondolatai vannak, melyek főleg gondolatban zajlanak le. Bár tüneteiket nem könnyű észlelni, azok, akiknek obsessiv gondolataik vannak, a bűntudat és a félelem körforgásának rabjai.

Ezek csupán némelyek az OCD sok tünete közül.c Mi okozza ezt a rendellenességet? Hogyan lehet enyhíteni?

Ellenőrzés alatt tartani az ellenőrizhetetlent

Egy doktornő úgy jellemzi az OCD-vel járó viselkedést, mint ami „agyi rövidzárlat” következménye, melynek során a szenzoros információ nem hagy hátra nyomot, és „a program újra meg újra lejátszódik”. Mi idézi elő ezt a ciklust? Senki sem tudja pontosan. Úgy tűnik, a neurotranszmitter szerotonin közreműködik ebben, de az agyat más szempontokból is tekintetbe veszik. Egyesek azt mondják, hogy a korai években szerzett tapasztalatok felszíthatják az OCD-t, talán a genetikai fogékonysággal együtt.

Ám bármi legyen is az oka, egy tény világos: valószínűleg nem vezet célra, ha egyszerűen azt mondod az OCD-ben szenvedő személyeknek, hogy hagyják abba a mosást, vagy hagyják abba az ellenőrizgetéseket. Az akaraterőnél többről van szó.

A gyógyszeres kezelés sokaknak segít. Egy másik megközelítés az lehet, ha a beteget kitesszük a rettegett helyzetnek, majd pedig megakadályozzuk a szokásos reakciót. Például aki rituálisan mos, attól megkívánják, hogy vegyen a kezébe valami piszkosat, majd pedig tartsa vissza magát annak kimosásától. Természetesen az effajta kezelés nem máról holnapra hoz gyógyulást. De néhányan úgy érzik, hogy állhatatossággal párosulva enyhülést hozhat.

A szakemberek szintén felfedezték annak lehetőségét, hogy — legalábbis néhány esetben — az OCD talán a korai években szerzett tapasztalatokban gyökerezik. Megfigyelték, hogy azok a gyermekek, akikkel rosszul bántak, úgy nőnek fel, hogy természetüknél fogva értéktelennek vagy piszkosnak érzik magukat, és néhányuknál később compulsiv rituális mosási műveletek alakultak ki.

Enyhülés a kényszergondolatoktól és a kényszercselekvésektől

Ha OCD-ben szenvedsz, ne érezd, hogy más vagy, illetve hogy megőrülsz. „Eltekintve sajátos félelmeiktől — írja dr. Lee Baer —, az OCD-ben szenvedő emberek életük minden más területén kapcsolatban maradnak a valósággal.” Van segítség a számodra! Emlékezz arra, hogy az OCD tökéletlenség következménye. Nem erkölcsi gyengeség vagy szellemi hiányosság jele! És nem is Isten nemtetszésére utal. „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:8, 14).

De mi a helyzet akkor, ha a kényszergondolatok tiszteletlennek vagy gyalázatosnak tűnnek? Az OCD esetében a visszataszító gondolatok serkentik a bűntudatot, a bűntudat pedig még több visszataszító gondolatot ébreszthet valakiben. „Nagyon felingerel — mondja Elaine. — Feszültté tesz — mindig arra gondolok, hogy Jehova mérges lehet rám.” Egyesek még azt is érezhetik, hogy a gondolataik egyenértékűek a megbocsáthatatlan bűnnel!

Jézusnak a megbocsáthatatlan bűnnel, Isten szent szelleme elleni bűnnel kapcsolatos megjegyzései azonban nyilvánvalóan nem az elhamarkodott kényszergondolatokra utalnak (Máté 12:31, 32). Jézus a farizeusokhoz intézte szavait. Tudta, hogy szánt szándékkal támadtak. Szándékos tetteik gyűlölettel teli szívükből fakadtak.

Ha valaki aggódik azért, hogy megsérti Istent, ez igazából minden bizonnyal azt bizonyítja, hogy az a személy nem követett el megbocsáthatatlan bűnt (Ésaiás 66:2). Azonkívül megnyugtató tudni, hogy a Teremtő megérti ezt a rendellenességet. Ő kegyelmes, és készségesen ’megbocsát’ (Zsoltárok 86:5, Újfordítású revideált Biblia; 2Péter 3:9). Még akkor is, amikor a saját szívünk vádol minket, „nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud” (1János 3:20). Tudja, milyen mértékben származnak a gondolatok és a belső késztetések egy rendellenesség miatt, amely felett csak bizonyos mértékig tud az ember uralkodni. Az az OCD-ben szenvedő beteg, aki felismeri ezt, ezáltal tartózkodni tud attól, hogy zaklassa önmagát egy indokolatlan bűntudat miatt.

Mennyire hálásak lehetünk, hogy Jehova ígéretet tesz egy új világra, melyben megszabadít minden fizikai, elmebeli és érzelmi szenvedéstől! (Jelenések 21:1–4). Azok, akiknek el kell szenvedniük ezt a rendellenességet, addig is gyakorlati lépéseket tehetnek szenvedésük enyhítésére.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

Segítségnyújtás

MINT barát vagy családtag, sokat segíthetsz egy olyan személynek, aki obsessiv-compulsiv betegséggel (OCD) küzd.

• Először is vizsgáld meg a saját magatartásodat. Ha azt gondolod, hogy a beteg gyenge, lusta vagy makacs, mindig észre fogja venni, és nem érez majd indíttatást arra, hogy javulást érjen el.

• Beszélj a beteggel. Tudd meg, mi ellen küzd. Ha a betegnek van egy bizalmas barátja, aki nyílt és őszinte, az gyakran az első lépést jelenti számára az OCD-tünetek ellenőrzés alatt tartásában (Példabeszédek 17:17).

• Ne hasonlítgasd másokhoz. Az OCD olyan ellenállhatatlan belső késztetéseket idéz elő, melyet nem éreznek azok, akik nem szenvednek ebben a betegségben. Ezért általában hiábavaló elmesélni, hogy te hogyan küzdesz meg a te belső késztetéseiddel. (Vö. Példabeszédek 18:13.)

• Segíts a betegnek, hogy valószerű célokat tűzzön ki maga elé és érjen el. Válassz ki egy tünetet, és vázolj fel egy sor olyan célt, amelyet el kell érnie. Azzal a céllal kezdjétek, amelyiket a legkönnyebb elérni. Például az egyik cél az lehet, hogy ne zuhanyozzon egy bizonyos időnél tovább.

• Dicsérd meg a javulásért. A dicséret megerősíti a helyes viselkedést. Az előrehaladás minden lépése — akármilyen kicsi legyen is — kiemelkedő (Példabeszédek 12:24).

Egy OCD-ben szenvedő beteggel való együttélés érzelmileg teljesen felemésztheti a családtagok minden erejét. Ezért a barátoknak megértőknek kell lenniük, és segíteniük kell, bármilyen gyakorlatias módon csak tudnak (Példabeszédek 18:24b).

[Képek a 21. oldalon]

Az OCD tünetei közül kettő — a túlzott mosás és ellenőrzés