Mozgássérült vagyok — Mégis tudok vezetni
„TUDOK autót vezetni!” Neked talán nem hangzanak rendkívülinek ezek a szavak, rám viszont nagy hatással voltak. Az az 50 éves férfi, aki ezt mondta, ott volt előttem a földön. Mivel még csecsemőkorában kapta el a gyermekbénulást, lábai alig fejlődtek valamit. Kicsi, használhatatlan lábai keresztbe voltak rakva a teste alatt. Mindamellett karjai és vállai erősek lettek attól, hogy évek óta a kezével közlekedett. Megszégyenített azzal, hogy teljesen hiányzott belőle az önsajnálat — azzal pedig különösen, hogy boldog büszkeség csengett a hangjában, amikor arról beszélt, hogy tud vezetni.
Tudod, én 28 éves koromban kaptam meg a gyermekbénulást. Lesújtott a hír, hogy ezután nem fogok tudni mankó nélkül járni. Ennek a férfinak az egyszerű szavai segítettek, hogy megbirkózzak a depressziómmal. Úgy érveltem magamnak, hogy ha ő, noha súlyosabb mértékben mozgássérült, mint én, felül tudott kerekedni szerencsétlenségén, akkor én miért ne tudnék így tenni? Ott, rögtön elhatároztam, hogy én is fogok újra autót vezetni!
Nem is annyira könnyű
Ez majdnem 40 évvel ezelőtt volt. Akkoriban nem a gyáváknak való feladat volt mozgássérülten autót vezetni. Átalakított autóm igencsak különös szerkezet volt! A bal hónaljam alá volt illesztve egy mankó, ami leért a kuplunghoz. Úgy hoztam működésbe a kuplungot, hogy a bal vállamat előremozdítottam. A gázpedál egy kézi vezérlésű működtetőkar volt, amely egy régi Ford T modellből való volt, valamint a féket is egy kézikarral lehetett működtetni. El tudsz képzelni, amint vezetek? A vállam előre-hátra mozgott, a bal kezemmel kormányoztam és fékeztem, és a jobb kezem a kormányzással, a gyorsítással és a kézi jelzésekkel volt elfoglalva! (Ausztráliában az út bal oldalán vezetünk.) Akkoriban ugyanis még nem volt az autókon irányjelző.
Hálás vagyok azért, hogy az ilyen fárasztó csatlakozásokkal való vezetés már a múlté. Ma az automata sebességváltóval és az ujjheggyel működésbe hozható irányjelzőkkel sokkal egyszerűbb lett a vezetés. A technika fejlődése révén sok mozgássérült személy tud vezetni. Néhány szerkezetről, amelyet gyakran használnak, a 14. oldalon lévő bekeretezett részben írok.
Személyes javaslataim
Ha mozgássérült vagy, és azon gondolkozol, hogy átalakítasz egy autót, hogy vezethesd, szerintem tanácsos felkeresned egy olyan személyt, aki szakember ezen a téren. Ő intézkedni tud, hogy az összes szerkezetet nézzék át, mind neked mint vezetőnek, mind pedig az utasaidnak a védelme érdekében. A balesetek lehetősége miatt fontos, hogy legyen egy elismert biztosítótársaságtól származó általános biztosításod.
Általában véve bölcs dolog lehet elővigyázatosságból társat vinni magaddal, amikor vezetsz. Egy régi példabeszéd megfontoltan ezt javasolja: „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból [mert együtt eredményesebben tudnak dolgozni, Today’s English Version]. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje” (Prédikátor 4:9, 10). Nagy segítség lehet egy társ, amikor balesetet szenvedsz, rosszul működik a motor, vagy defektes a gumi. Némelyik mozgássérült vezető rádiótelefont tart magánál az autóban. Így ha szükséges, egyedül is vezethet, s nagyobb bizalommal.
Az is ésszerű egy mozgássérült vezető részéről, ha belép egy motoros segélykérő szolgáltatást nyújtó szervezetbe, hogy a segélykérésre éjjel-nappal gyors választ kapjon. Általában csekély összeg az éves díj — csekély ár ahhoz képest, hogy milyen elmebeli békét tud adni.
Mondanom se kell, hogy nekünk, mozgássérülteknek el kell ismernünk a korlátainkat, és azokhoz viszonyítva kell vezetnünk. Nem kell agresszívan vezetnünk, hogy bebizonyítsuk, mi is tudunk úgy vezetni, mint mások. Sok mozgássérült vezető inkább kiírja a járművére: „Vigyázat! Mozgássérült vezető!”, vagy valami hasonló megfogalmazást. Ez csupán egy értesítés arról, hogy a mozgássérült vezető talán óvatos, és esetleg kicsit lassabban vezet, mint mások. Ez nem azt jelenti, hogy a többieknek nagy ívben el kell kerülniük. Sőt, én úgy tapasztaltam, hogy a mozgássérült embereknek alig telik több időbe fékezni, mint a nem mozgássérült embereknek, különösen a modern eszközök létrejötte óta.
Vezessek vagy sem — felelősségteljes döntés
Ha mozgássérült vagy, és szeretnél autót vezetni, a lehető legnagyobb komolysággal közelítsd meg a dolgot. Először is beszélj az orvosoddal és a családtagokkal. Ehhez hasonló kérdéseket is fontolóra vehetsz: Szükséges vezetnem? Vállalni tudom egy baleset lehetőségét? Le tudom győzni a félelmeimet, amelyeket talán érzek? Milyen előnyöm származik belőle? Az, hogy tudok vezetni, lehetővé teszi, hogy visszakerüljek a dolgozók soraiba? Segít vajon abban, hogy többet érintkezzek más emberekkel?
Szintén létfontosságú, hogy tudd, mikor kell abbahagyni. Függetlenül attól, hogy mozgássérült-e vagy sem, minden vezető életében eljöhet az a nap, amikor a gyengülő ítélőképesség és a lassuló reflexek feltétlenül szükségessé teszik, hogy ilyen döntést hozzon. Ha a te esetedben is eljön az az idő, emlékezz arra, hogy mást is figyelembe kell venned, nem csak magadat. Mi a helyzet azokkal, akiket szeretsz — a családoddal, és úgyszintén az úton közlekedő szomszédoddal, embertársaddal? Vajon rosszabbodó vezetésed valódi veszélyt jelent számukra?
Néhány országban, például az én hazámban, Ausztráliában, minden 65 éven felüli mozgássérült személy csak egyéves időszakra hosszabbíthatja meg a jogosítványát — és ezt is csak azután, hogy először igazolást szerez egy orvostól, melyben az áll, hogy nincs olyan egészségi gondja, amely tovább gyengítené vezetési képességét.
Az autóm és a szolgálatom
Ebben a rohanó világban néhány országban az autó tényleges szükségletté vált a keresztények számára. Az autó segítségével értek el több ezer, talán több millió embert Isten Királysága jó hírével (Máté 24:14). Ez különösen igaz a munkaképtelenekre, mint amilyen én is vagyok. A járművem, mely személyes szükségleteimnek megfelelően van átalakítva, lehetővé teszi, hogy beszéljek másoknak a meggyőződésemről, hogy hamarosan eljön egy új világ, amely balesetektől, betegségtől és mindenféle rokkantságtól mentes világ lesz (Ésaiás 35:5, 6). Egyes mozgássérült személyek még teljes idejű evangéliumhirdetőkként is tudnak szolgálni.
Iowában (USA) egy Jehova Tanúja, akinek tolókocsit kell használnia, éveken keresztül tudta ezt végezni. Elmondja, hogy a mikrobusza sokat segített neki; egy Tanú-társa tervezte a különleges irányítási módszereket, például az emelőt, amely beemeli őt a mikrobuszba. Amikor már bent van, átül a tolókocsiból a vezetői ülésbe. Így meséli: „Így el tudok menni, és rendszeresen meg tudom látogatni az embereket az otthonaikban, s általában több bibliatanulmányozást is tudok vezetni.”
Az én esetemben, noha nem tudok teljes időben tevékenykedni a szolgálatban, mindazonáltal az átalakított járművem felbecsülhetetlen előnyt jelent a prédikálómunkában. Sok-sok évig mankóval mentem házról házra, de ahogy telt az idő, meglett a következménye a karomra és a vállamra nehezedő terhelésnek. Tehát kevésbé fárasztó módszert kellett kidolgoznom. Akár városban munkálkodom, akár vidéken, azokat a házakat választom, amelyeknél van kocsibejáró, mert így az ajtóhoz közel tudok állni az autómmal.
Első látogatásom alkalmával általában kiszállok az autóból, mankóval megyek a bejárati ajtóhoz, és röviden elmagyarázom a látogatásom célját. Ha a házigazda némi érdeklődést tanúsít az üzenet iránt, megpróbálok barátságot kiépíteni vele, hogy a következő látogatások alkalmával már bátorkodjak dudálni az autóból, így jelezve jelenlétemet — azután pedig rajta a sor, hogy kijöjjön hozzám.
Ez a megközelítés jól beválik. Sok házigazda egyáltalán nem tartja kellemetlennek és beleegyezik abba, hogy beüljön velem az autóba néhány percre, hogy a természeti erőktől védve kényelmesen beszélgethessünk. Mindig van több olyan házigazda is, aki szívesen fogadja a látogatásomat, és már alig várja, hogy beszélgessünk egy buzdító bibliai üzenetről, és hogy megkapja a legújabb Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokat.
Persze minden mozgássérült személy helyzete más és más. De talán a vezetésből ugyanolyan hasznot merítesz, mint amilyet én: megújult önbizalmat, függetlenséget, azt a lehetőséget, hogy másoknak segíts, és rengeteg örömet, amelyet az szerez, hogy elmondhatod: „Megyek vezetni!” (Cecil W. Bruhn elmondása alapján.)
[Kiemelt rész a 14. oldalon]
Ahogyan az autók át vannak alakítva a mozgássérültek számára
A LEGTÖBB mozgássérült vezető a kezével csinálja azt, amit a lábával nem tud. A kézi vezérlés egyik fajtája különösen kényelmes. Ez egy működtetőkar, amely pont befér a kormánykerék alá, és kiáll a kormányrúdból. Ebből a karból egy acélrúd megy le a fékpedálhoz. Ha a vezető előrenyomja a kart, akkor az működésbe hozza a féket.
Ugyanebből az egységből egy kábel rögzítve van a gázpedálhoz. A kart két irányba lehet mozgatni: előre, hogy fékezzen, és felfelé, hogy gyorsítson. Ehhez nem kell sok erő. Ennek a fajta kézi vezérlésnek az a kifejezett előnye, hogy egyáltalán nem akadályoz másokat abban, hogy a megszokott módon vezessék a járművet. Azonkívül ezt az egységet könnyen át lehet tenni más autókba is.
Azok, akiknek kevésbé erős a kezük, ennek a kézi vezérlésnek egy másik változatát használhatják fel. Hasonlóképpen működik, mert előre kell nyomni a fékezéshez, de a gyorsítás végett lefelé kell nyomni azért, hogy csupán a kéz súlya működésbe hozza a gázpedált.
Mi a helyzet a tolókocsival?
További gonddal találja magát szembe a mozgássérült vezető: mit csináljon a tolókocsival? Sok fiatalabb vezető kétajtós kupét vesz, amelybe a tolókocsit be tudja emelni a vezetői ülés mögötti helyre. Ehhez persze az kell, hogy az illetőnek jó sok erő legyen a karjában és a vállában. Akik nem elég erősek, azoknak várniuk kell, amíg egy barátságos járókelő beemeli a tolókocsijukat a járműbe.
Egy alternatív megoldás a tolókocsi-rakodó, ami az autó tetejére szerelt nagy, üvegszálas doboz. Gombnyomásra egy kis motor lassan oldalára dönti a dobozt úgy, hogy a tolókocsit görgőkkel be lehessen tenni a dobozba. Amikor be van rakva, a doboz megint a talpán áll. Egy Ausztráliában kapható ilyen rakodó könnyen csatlakoztatható az autó szivargyújtójához.
A tolókocsi-rakodó hátránya az, hogy miatta az autó nagyobb légellenállásba ütközik, mely 15-20 százalékkal növeli az üzemanyag-fogyasztást. Ráadásul maga a szerkezet is félelmetes összegbe kerülhet. Mindemellett sokan mégis úgy vélik, hogy megéri a rakodószerkezet, mivel önállóságot nyújt. Egy mozgássérült nő megjegyezte: „Most már bárhova el tudok menni egyedül, anélkül hogy valakinek velem kellene jönnie, vagy várnia kellene rám a célállomásomnál, hogy segítsen levenni a tolókocsit.”
[Kép a 13. oldalon]
Az autómból tudok tanúskodni