Yare táncoló ördögei

MÉG csak délelőtt volt, de máris nagy volt a forróság. Amint egy csoport férfit néztünk, amely tetőtől talpig hagyományos jelmezekbe volt öltözve, azon tűnődtünk, hogyan tudják kiállni a perzselő hőséget! Venezuelában a San Francisco de Yare nevű kis mezőgazdasági városba látogattunk. A jelmezes férfiak a híres Diablos Danzantes de Yarék, vagyis Yare táncoló ördögei voltak.

A legtöbb venezuelai ember katolikus, és azt állítja, hogy hisz a Bibliában. Ennek ellenére már nemzedékek óta fontos szerepet játszanak a helybeli kultúrában azok a rituális táncok, amelyek feltűnő módon ábrázolják a démonokat. A katolikus egyház nem csupán megtűri az ilyen táncokat, hanem valójában még támogatja is őket. Ez a helyzet Yare táncoló ördögeivel is.

Miután megérkeztünk Yaréba, meglepődtünk, amikor láttuk, hogy egy katolikus szervezetnek, a Legszentebb Szentség Testvériségének a helybeli főhivatala egyben a táncoló ördögök főhivatala is. Az épület Casa de Los Diablosként (Az Ördögök Házaként) ismeretes. Szerda volt, a Corpus Christivel kapcsolatos katolikus ünnep előtti nap, és számos hivatásos fényképész helyezkedett el az épületen kívül. Hirtelen hangos dobpergés hallatszott, és néhány démonnak öltözött férfi elkezdett táncolni.

Az ördögtáncosok jelmeze

Mindegyik táncos piros inget, piros nadrágot, piros zoknit és szandált viselt. Mindegyikük nyakában volt rózsafüzér, kereszt és katolikus medál. Egy másik kereszt a jelmezre volt erősítve. Mindegyikőjüknek az egyik kezében ördög kinézetű rumbatök, a másikban pedig egy rövid ostor volt. A legszembetűnőbbek azonban a nagy, groteszk, sokszínű maszkok voltak, amelyeken szarvak, feltűnő szemek vannak, és gyakran fogak is látszanak. Mindegyik maszk egy hosszú, piros színű vászoncsuklyához volt erősítve.

Megtudtuk, hogy különböző fajta táncosok vannak. A főcapataz, vagyis a felvigyázó még diablo mayor néven, vagyis főördögként is ismeretes. Az ő maszkján négy szarv van. Ennek általában a rangidős személyt választják meg. A helyettesfelvigyázónak, vagyis segundo capataznak három szarva van, a rendes táncosoknak pedig, akiknek nincs rangjuk, csak két szarvuk van. A táncosok némelyike promesero, olyan ember, aki megtartja azon ígéretét, hogy egy bizonyos számú éven keresztül vagy talán egész életében évente egyszer táncol. Ezt az ígéretet vagy fogadalmat általában azok teszik, akik elhiszik, hogy Isten teljesít nekik egy különleges kérést.

A templomba menet

Délben a táncosok elhagyják főhivatalukat, és a helybeli templom felé tartanak, hogy megkapják a pap jóváhagyását a körmenetük hátralévő részére. A táncoló ördögök a templomon kívül találkoznak a pappal. Ott letérdelnek, hogy megkapják az áldását. Ezután végigtáncolnak a város utcáin, néha házról házra mennek. A házigazdák elég gyakran cukorkával, itallal és más ételekkel fogadják a táncoló ördögöket. Ez a körmenet megállás nélkül folytatódik egész délután.

A következő nap reggelén, amikor elkezdődik a mise, a táncosok újra a Casa de Los Diablosban találkoznak. Azonos ütemben rázva a rumbatököket, a dobok ritmusára eltáncolnak innen a temetőbe. Ott a már felállított oltár előtt hódolnak a halott barátaiknak. Ez alatt a szertartás alatt a dobok ritmusa lassú. Majd babonás félelemből kihátrálnak a temetőből, hogy így vigyázzanak arra, hogy ne fordítsanak hátat az oltárnak. Onnan elmennek a templomhoz, és arra várnak, hogy befejeződjön a mise.

Papi áldás

A mise végén a pap kijön, és megáldja a táncosokat, akik lehajtott fejjel térdelnek, maszkjuk pedig lelóg a csuklyájukról, s ezzel jelképezik a jó győzedelmeskedését a gonosz felett. A pap helyet foglal a főördög mellett. Mindketten hallgatják azokat a fogadalmakat, amelyeket az új promeserók tesznek, akik elmagyarázzák, miért ígérik meg, hogy táncolnak, és azt is, hogy hány évig fogják ezt csinálni.

A dobosok kezdenek gyorsabban dobolni, és a táncoló ördögök a testüket és a rumbatököket erőteljesen rázva követik a felgyorsított ritmust. Nők is táncolnak, de nem ördögjelmezben. Piros szoknyát, fehér blúzt viselnek, és fehér vagy piros kendő van a fejükön. A körmenet egyik szakaszában néhány táncoló ördög a védőszentje képét viszi a vállán. A táncolók a templom előtt bemutatott parádéval fejezik be körmenetüket, miután a város egyik kiemelkedő keresztjénél hódolnak.

Nem Jehova Tanúinak való

Ez érdekes élménynek bizonyult nekünk mint turistáknak. A Yare kisvárosába tett látogatásunk alatt nem tudtuk elkerülni, hogy meg ne nézzük a táncoló ördögök által bemutatott nyilvános eseményeket. De mint keresztények, a több mint 70 000 többi venezuelai Jehova Tanújához hasonlóan nem csatlakozunk a Yare táncoló ördögeinek ünnepségéhez vagy az ehhez hasonló körmenetekhez.

Miért nem? Mert figyelembe vesszük Pál apostol következő szavait: „nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei” (1Korinthus 10:20, 21). (Beküldött cikk.)