Megfelelő megoldások után kutatva

NEM egyedül a gépjárművek okoznak szennyezést. Magánháztartásoknak, ipartelepeknek és erőműveknek is felelősséget kell vállalniuk ebben. Figyelemre méltó azonban az a szerep, melyet a gépjárművek játszanak a globális szennyezésben.

Valójában az 5000 Days to Save the Planet című könyv a következő kijelentést kísérli meg: „Ha mindezért a kárért felelni kellene — különösen a légkörbe való szén-dioxid-kibocsátásból eredő kárért —, akkor talán sohasem gyártanának autókat.” Ennek ellenére a mű elismeri: „Ám ez egy olyan választási lehetőség, melynek megfontolására sem az autógyárosok, sem az útépítőipar, sem a kormányképviselők, sőt általában véve még a nagyközönség — amelynek élete egyre inkább a magánközlekedéstől függ — sem készült fel.”

Vajon annak a technikának, mely felvitte az embert a holdra, nem kellene képesnek lennie a környezetbarát autó gyártására? Megtenni sohasem olyan könnyű, mint mondani, így míg a környezetbarát autó kifejlesztése előtt álló akadályokon felül tudnak kerekedni, a más, megfelelő megoldások utáni kutatás tovább folytatódik.

A szennyező anyagok csökkentése!

Az 1960-as években az Egyesült Államok jóváhagyott egy törvényjavaslatot, mely megkövetelte a gépjárművek ellenőrzését, hogy így korlátozzák a szennyező anyagok kibocsátását. Más országok és kormányzatok azóta ugyanezt teszik.

A katalizátorokat, melyek az ólommentes benzin használatát teszik szükségessé, most már széles körben használják, hogy kiszűrjék a káros szennyező anyagokat. 1976 és 1980 között, miután sok autós kezdett ólommentes benzint használni, az ólom szintje az amerikai emberek vérében harmadával csökkent. És ez nagyon jó, mivel ha túl sok ólom van a szervezetben, az hatással lehet az idegrendszerre, és gátolhatja a tanulási képességet. Szomorú azonban, hogy míg sok fejlett országban az ólom szintje csökkent, addig nem lehet ugyanezt elmondani a kevésbé fejlett országokról.

A katalizátorok sikere nagy örömre ad okot, de használatuk vitatott marad. A teljesítmény csökkenése miatt — mely abból adódik, hogy többé nem adnak hozzá ólmot — a benzin szénhidrogén-összetétele megváltozott. Ez azt idézte elő, hogy más rákkeltő anyagok kibocsátása megnövekedett — olyanoké, mint a benzol és a toluol —, melyeknek kibocsátási szintjét a katalizátor nem csökkenti.

Ezenkívül a katalizátoroknak platinára van szükségük. A Brit Birodalmi Akadémián dolgozó Iain Thornton professzor szerint az egyik mellékhatásuk az, hogy emelkedik az útmenti porban lerakodó platina szintje. Ez a professzor annak lehetőségére figyelmeztetett, hogy „a platina feloldható formái bekerülhetnek a táplálékláncba”.

Annak ellenére, hogy „Észak-Amerikában, Japánban, Dél-Koreában és számos európai országban” elértek némi sikert a „katalizátorokkal”, az 5000 Days to Save the Planet című könyv reálisan elismeri, hogy „világszerte az autók számában bekövetkező erőteljes növekedés teljesen a nullára csökkentette azokat a dolgokat, melyek a levegő minőségének hasznára vannak”.

Lassítás

Egy másik mód az autóból kibocsátott gázok csökkentésére, ha lassabban vezetünk. Az Egyesült Államok néhány államában azonban éppen most növelték a megengedett legnagyobb sebességet. Németországban nem népszerű a korlátozások kiszabása. Az autógyárosok — akiknek az eladás szempontjából az a céljuk, hogy erős motorokat tudjanak építeni, melyek könnyedén teljesítik a 150 kilométer/órát is meghaladó utazósebességet — természetesen ellenzik, csakúgy, mint sok autóvezető. Most azonban úgy tűnik, hogy egyre több német ember hajlandó elfogadni a sebességkorlátozásokat; nem csupán környezetvédelmi okok miatt, hanem a biztonság érdekében is.

Néhány országban a vezetőket arra kérik, hogy hajtsanak lassabban, amikor a szennyezés elfogadhatatlan szintet ér el — vagy talán még arra is megkérik őket, hogy teljesen álljanak le a vezetéssel. Egy 1995-ös közvélemény-kutatás felfedte, hogy a német emberek 80 százaléka egyezne bele a sebességkorlátozások bevezetésébe, ha az ózonszint túl magasra szökne. Az egész világon sok város — beleértve ebbe Athént és Rómát — már lépéseket tett arra, hogy bizonyos körülmények között korlátozza az autóvezetést. Más országok fontolóra veszik, hogy ugyanezt tegyék.

Kerékpárok használata

Néhány város különlegesen alacsony buszköltséget vezetett be a forgalom csökkentésére. Más helyeken a busz ingyenes használatáról gondoskodnak azon vezetők számára, akik csekély mennyiségű díjat fizetnek, hogy kocsijaikkal a rendelkezésre álló parkolókban álljanak le. Más városokban csak buszok és taxik számára fenntartott sávok vannak, hogy felgyorsítsák a közlekedésnek ezeket a fajtáit.

A probléma elleni küzdelem egy újszerű módjáról nemrégen a következőket jegyezte meg a The European újság: „Az 1960-as évek vége felé a Hollandiában meghirdetett kampány ösztönzésére a leleményes dánok előhozakodtak egy tervvel, ami a légszennyezés és a forgalmi torlódások csökkentésére irányul; ez azt foglalja magában, hogy az embereket rávegyék a négy kerék helyett a két keréken való közlekedésre.” Kerékpárokat helyeznek el különböző helyeken a koppenhágai utcákon. Ha bedobsz egy érmét a készülékbe, rendelkezésedre bocsát egy kerékpárt, hogy használd azt. A letétet akkor lehet visszakapni, ha a kerékpárt később visszajuttatod egy megfelelő helyre. Majd az idő megmutatja, hogy ez a rendszer gyakorlatiasnak és népszerűnek bizonyul-e.

Avégett, hogy az autók helyett a kerékpárok használatára buzdítsák az embereket, néhány német városban engedélyezték a kerékpárosoknak, hogy az egyirányú utcákban ellenkező irányba kerekezzenek! Mivel a városban minden megtett útnak körülbelül a harmada — vidéki területeken pedig több mint harmada — rövidebb mint 3 kilométer, sok városlakó könnyen megteheti ezeket az utakat gyalog vagy kerékpárral. Ez segítene lecsökkenteni a szennyezettséget; ugyanakkor a kerekezőknek megvolna a szükséges testedzésük is.

Újratervezés

Tovább folytatódik a környezetbarát autók tervezése. Elektromos autókat gyártanak, melyek akkumulátorokkal működnek, ám ezek a sebesség és a üzemeltetési idő szempontjából korlátozva vannak. Ugyanez mondható el a napelemmel működő autókról is.

Egy másik lehetőséget vizsgálnak meg, mégpedig azt, hogy hidrogént használnának fel üzemanyagként. A hidrogén égésekor szinte semmilyen szennyező anyagot sem bocsát ki, de ez a típus megfizethetetlenül sokba kerül.

Felismerve, hogy milyen nagy szükség van az autó újrafeltalálására, az Egyesült Államok elnöke, Clinton 1993-ban bejelentette, hogy a kormány és az Egyesült Államok autóipara együtt fog működni a jövő autójának megtervezésében. Ezt mondta: „Olyan igényesen próbálunk meg belekezdeni egy technológiai vállalkozásba, mint ahogyan azt nemzetünk eddig még sohasem tette.” Majd meglátjuk, hogy vajon lehetséges lesz-e „megalkotni a tökéletesen jól működő és ökológiai szempontból is kedvező járművet a 21. századra”, melyről az elnök beszélt. A tervek szükségessé teszik, hogy egy évtizeden belül gyártsanak egy prototípust — ennek azonban roppant nagy a költsége.

Néhány autógyáros olyan modelleken dolgozik, melyek benzin és elektromos áram kombinációjával működnek. Németországban — rendkívül magas áron — már kaphatók elektromos árammal működő sportkocsik, melyek álló helyzetből kilenc másodperc alatt képesek 100 kilométer/órás sebességre gyorsítani, és innen már gyerekjáték a 180 kilométer/órás legnagyobb sebesség elérése. Ám 200 kilométer után lemerül az akkumulátor, és meg kell állni, míg az akkumulátorait újra feltöltik, ami legkevesebb három órába telik. A kutatás folytatódik, és további fejleményeket várnak.

A problémának csupán az egyik oldala

Az, hogy hogyan lehet megszabadulni a mérgező hatású kibocsátott anyagoktól, a problémának csupán az egyik oldala. Az autók zajártalmat is okoznak, amit bárki jól ismer, aki forgalmas út mellett lakik. Mivel a folyamatos közlekedési zaj káros hatással lehet az egészségre, a problémának ez is alapvető része, melyet meg kell oldani.

A természet szerelmesei is kihangsúlyozzák, hogy sok vidéki táj természeti szépségét rontják a ronda autópályák, és az ezeket szegélyező, csúnya bevásárlóhelyek és hirdetőplakátok. Ám ahogy nő az autók száma, úgy több útra van szükség.

Néhány autó, miután évekig szennyezte a környezetet a gazdája szolgálatában, tovább folytatja a szennyezést, miután „teljesen tönkremegy”. Elhagyatott roncsok, melyek csak bántják a szemet, olyan problémává váltak, hogy néhány helyen törvényjavaslatot kellett jóváhagyni a vidéki területek indokolatlanul rendezetlen kinézetének elkerülésére. Vajon megalkotják valaha is az ideális autót, mely könnyen újra felhasználható anyagokból készül? Az ilyen jármű még sehol sincs a láthatáron.

„A legtöbb német embert nagyon aggasztja a környezet” — jegyzi meg egy nem régi újság, és még hozzáfűzi, hogy „csak kevesen vannak, akik ennek megfelelően cselekednek”. Egy kormánytisztviselő szavait is idézi: „Senki sem tekinti magát bűnösnek, és senki sem akarja, hogy felelősségre vonják.” Igen, a problémákat nehéz olyan világban megoldani, amelyet ’magukat szerető’ és ’kérlelhetetlen’ emberek jellemeznek (2Timótheus 3:1–3).

Mégis tovább folytatódik az elfogadható megoldások utáni kutatás. Vajon meg tudják találni a tökéletes megoldást a szennyezésre és az autókra vonatkozóan?

[Kép a 7. oldalon]

Le lehetne csökkenteni a szennyezettséget, ha tömegközlekedést, kerékpárt használnánk, vagy ha közösen használnánk másokkal egy autót?