Gépkocsik nélküli világ?
EL TUDSZ képzelni egy olyan világot, ahol nincsenek gépjárművek? Vagy meg tudsz nevezni egy olyan találmányt, mely az elmúlt században oly alapvetően megváltoztatta az emberek életmódját és viselkedését, mint a gépkocsi? Autók nélkül nem volnának motelek, autóséttermek és autósmozik. Ami még ennél is fontosabb, buszok, taxik, autók vagy teherautók nélkül hogyan jutnál el a munkahelyedre vagy az iskolába? A gazdálkodók és a gyárosok hogyan juttatnák el áruikat a piacra?
„Az amerikai üzletágak közül minden hatodik a gépjármű gyártásából, forgalmazásából, szolgáltatásából vagy használatából él” — jegyzi meg a The New Encyclopædia Britannica. Még a következőket fűzi hozzá: „Az autógyárak eladási és vásárlási forgalma az ország nagykereskedelmének több mint egyötöd részét alkotja, a kiskereskedelmének pedig több mint egynegyedét. Más országokban ezek az arányok egy kicsit kisebbek, de Japán és a nyugat-európai országok gyorsan közelednek az amerikai szinthez.”
Néhányan mégis azt mondják, hogy a világ jobb volna gépjárművek nélkül. Ezt alapjában véve két ok miatt mondják.
Világméretű forgalmi dugó
Ha már jártál úgy, hogy hosszasan össze-vissza keringtél parkolóhely után kutatva, akkor neked nem szükséges elmondani, hogy még ha az autó jó dolog is, zsúfolt területen nem jó belőle túl sok. Vagy ha már belekerültél valamikor egy szörnyen nagy forgalmi dugóba, tudod, mennyire kiábrándító dolog egy olyan jármű fogságában lenni, melyet arra terveztek, hogy menjen, ám az adott pillanatban arra kényszerül, hogy ácsorogjon.
Az Egyesült Államok volt az egyetlen ország 1950-ben, ahol minden negyedik személynek volt egy autója. 1974-re Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Svédország is elérte ezt a szintet. Ám ekkorra az Egyesült Államokban mért számadat annyira felemelkedett, hogy eszerint majdnem minden második személynek volt egy autója. Most Luxemburgban és Németországban majdnem minden második lakosnak van gépjárműve. Belgium, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia és Olaszország nem sokkal van lemaradva.
A legtöbb nagyváros — tekintet nélkül arra, hogy a világ mely részén található — szinte hatalmas parkolóvá alakul át. India fővárosában, Újdelhiben például 1947-ben — a függetlenség elnyerésének idején — 11 000 autó és teherautó volt. 1993-ra ez a számadat meghaladta a 2 200 000-et! Csillagászati mértékű növekedés, de a Time folyóirat szerint „ez a számérték a század végére várhatóan megkétszereződik”.
Időközben Kelet-Európában, ahol csupán negyedannyi az egy főre eső autók aránya, mint Nyugat-Európában, mintegy 400 millió potenciális vásárló van. Pár éven belül meg fog változni a helyzet Kínában — mely ország mostanáig 400 millió biciklijéről volt ismeretes. Az 1994-es jelentések szerint „a kormány azt tervezi, hogy gyors növekedést ér el az autók gyártásában”, és ezek szerint az évente gyártott autók számát 1,3 millióról 3 millióra akarja növelni a század végére.
A szennyezés fenyegető veszedelme
„Nagy-Britannia kifogyott a friss levegőből” — állította a The Daily Telegraph 1994. október 28-ai száma. Ez talán túlzásnak tűnik, de mégis elég igaz ahhoz, hogy okot adjon a nyugtalanságra. Stuart Penkett, a Kelet-Angliai Egyetem egyik professzora a következőkre figyelmeztetett: „Az autók megváltoztatják egész légkörünk kémiai összetételét.”
A magas koncentrációjú szén-monoxid-szennyeződés „megfosztja a szervezetet az oxigéntől, károsítja a felfogóképességet és a gondolkodást, lassítja a reflexeket, és aluszékonyságot idéz elő” — mondja az 5000 Days to Save the Planet (5000 nap bolygónk megmentésére) című könyv. Az Egészségügyi Világszervezet pedig azt állítja, hogy „Európában és Észak-Amerikában az összes városlakónak úgy a fele ki van téve az elfogadhatatlanul magas szén-monoxid-szintnek”.
A becslések szerint néhány helyen az autókból kibocsátott anyagok évente sok embert megölnek — és ehhez még hozzájönnek a dollármilliárdokat felemésztő környezeti károk is. 1995 júliusában a tévében egy hírösszefoglaló azt mondta, hogy mintegy 11 000 brit ember hal meg évente a gépkocsikból származó légszennyezés miatt.
1995-ben tartották meg Berlinben az Egyesült Nemzetek Szervezetének klímakonferenciáját. A 116 országból való képviselők megegyeztek abban, hogy kell valamit tenni. Ám sokak csalódottságára elhalasztották azon feladatok végrehajtását, hogy a konkrét célokat megvalósítsák, hogy határozott szabályokat fektessenek le, vagy pontos programokat vázoljanak fel.
Annak fényében, amit az 5000 Days to Save the Planet című könyv írt még 1990-ben, a haladásnak e hiánya talán várható volt. „A modern ipari társadalomban — hangsúlyozta a könyv — a politikai és gazdasági hatalom jellege meghatározza, hogy a környezet pusztítása elleni módszerek csak akkor elfogadhatók, ha ezek nem akadályozzák a gazdaság működését.”
Így a Time nemrégen a következőkre figyelmeztetett: „Lehetséges, hogy a szén-dioxid és más, üvegházhatást okozó gázok beépülnek a légkörbe, mely miatt fokozatosan felmelegszik a Föld. Sok tudós szerint ennek aszályok, olvadozó jégsapkák, emelkedő tengerszint, tengerparti áradások, még több súlyos vihar és más éghajlati szerencsétlenségek lehetnek az eredményei.”
A szennyezettség problémájának komolysága tettre sarkall. De mit kellene tenni?