A pápa látogatása az ENSZ-ben — Mit valósított meg?

AZZAL a céllal, hogy New Yorkban beszédet tartson az ENSZ-ben, II. János Pál pápa átrepült az Atlanti-óceánon, és ezzel elérte az 1 000 000 kilométert, mely a világ körüli utazásai során adódott össze. Erre 1995. október 4-én került sor, és ez a 68. külföldi útja volt, melyet pápaként tett meg. Kétségkívül, a római katolikus egyház történelmében ő az a pápa, aki a legtöbbet utazott.

Egy esős szerdai napon érkezett meg a New Jersey állambeli Newark nemzetközi repülőtérre, melyet az egyik legbonyolultabb biztonsági berendezés vett körül, amit valaha is felállítottak valamilyen előkelőségnek. Becslések szerint mintegy 8000 szövetségi és városi tisztviselőt jelöltek ki a pápa védelmezésére. Az egyik beszámoló „bonyolult biztonsági páncélnak” nevezte ezt, mely magában foglalt helikoptereket és oxigénpalackos könnyűbúvárokat is.

Miért került sor a látogatásra?

Repülőtéri beszédében a pápa visszaemlékezett, hogy elődje, VI. Pál pápa felhívást intézett az ENSZ közgyűléséhez, melyben a békére ösztönzött: „Soha többé háborút!” II. János Pál azt mondta, hogy azért tért ide vissza, hogy „kifejezze azon mély meggyőződését, hogy azok az eszmék és célok, melyek fél évszázaddal ezelőtt létrehozták az ENSZ-t, szükségesebbek, mint valaha egy olyan világban, ahol az emberek célt keresnek”.

Az esti imádság alatt a newarki Szent Szív Székesegyházban a pápa újra támogatását fejezte ki az ENSZ-nek, amikor is ezt mondta: „Ez a szervezet azért létezik, hogy az emberi család közös javát szolgálja, és ezért illendő dolog, hogy a pápa itt mondjon beszédet, mint aki az evangéliumi reménységről tesz bizonyságot.” Még ezt is hozzáfűzte: „A békéért mondott imánk ezért az Egyesült Nemzetek Szervezetéért mondott imánk is egyben. Assisi Szent Ferenc . . . kiemelkedő szerepet töltött be mint a béke szeretője és mestere. Hívjuk őt segítségül, hogy közbenjárjon az Egyesült Nemzetek Szervezete azon munkájában, hogy igazság és béke legyen világszerte.”

Az ENSZ-hez mondott beszédében dicsőítette az 1989-es, erőszaktól mentes, kelet-európai politikai változásokat, ahol számos ország szabadsága helyre lett állítva. Buzdított az „igazi hazaszeretetre”, ami különbözik az „előítélettől és az egymást kizáró nacionalizmustól”. A jelen rendszer igazságtalanságairól beszélve, a következőket mondta: „Amikor embermilliók szenvednek a nincstelenségtől, ami éhséget, rosszultápláltságot, betegséget, analfabetizmust és fokozatos romlást jelent . . . emlékeztetnünk kell magunkat, hogy senkinek sincs joga kihasználni a másik embert személyes előnyszerzés céljából.”

Majd még megjegyezte: „Amint ezekkel a roppant nagy kihívásokkal szembenézünk, hogyan is mulaszthatnánk el elismerni az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét?” Elmondta, hogy az ENSZ-nek szükséges „olyan erkölcsi központtá válnia, ahol a világ összes nemzete otthon érzi magát”. Hangsúlyozta annak szükségességét, hogy elő kell mozdítani az „egész emberi család összetartását”.

Igazi béke — milyen forrásból?

Kétségkívül sok fennkölt gondolatot mondott. Mégis, hosszadalmas beszédében irányította-e bármikor is a világ vezetőinek figyelmét Isten megoldására az emberi problémákat illetően — a Királyság-uralmára, mely Krisztus Jézus által fog eljönni? (Máté 6:10). Nem. Valójában egyetlen alkalommal sem idézte a Bibliát az ENSZ-hez szóló beszédében. Éppen ellenkezőleg, azt mondta, hogy „Isten kegyelmének segítségével a következő évszázadban és millenniumban emberhez méltó civilizációt tudunk építeni, mely a szabadság igaz kultúrája lesz”. A Bibliát tanulmányozó emberek számára ez a kijelentés úgy tűnhet, mint ami hasonló dolgot visszhangoz ahhoz, amit több mint 4000 évvel ezelőtt mondtak az ősi Bábelben, akik úgy gondolták, hogy emberi eszközökkel egységben tudják tartani az emberiséget: „Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet” (1Mózes 11:4). Így hát e nézőpont szerint az emberiség politikai vezetői, akik képviseltetik magukat az ENSZ-ben, egy új civilizációt fognak felépíteni, melynek alapja a szabadság lesz.

De mit jövendöl a Biblia az ember politikai kormányzatainak és magának az ENSZ-nek a jövőjéről? Dániel és a Jelenések könyve világos látomást közöl a jövőről, mely rájuk vár. Dániel azt jövendölte meg, hogy az utolsó napokban Isten beiktatja Királyság-uralmát, mely hasonló egy nagy kőhöz, ami ’emberi kéz érintése nélkül szakad le’. Mit fog ez megtenni? „Azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol . . . szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.” Az emberi kormányzatokat felcseréli egy igazságos uralom, mely az egész emberiségre ki fog terjedni (Dániel 2:44, 45).

Mi történik majd az ENSZ-szel? A Jelenések 17. fejezete ecseteli, hogy az ENSZ (és ennek rövid életű elődje, a Népszövetség), mint skarlátszínű vadállat „megy a veszedelemre”a (Jelenések 17:8). Jehova forrása az igazi béke elérésére nem akármilyen tökéletlen emberi képviselet lesz, tekintet nélkül arra, hogy esetleg mennyire őszinték is a hívei. Az igazi béke Isten megígért Királyságán keresztül fog eljönni, mely az egekben lévő, feltámasztott Krisztus Jézus által valósul meg. Ez az alapja Istennek a Jelenések 21:3, 4-ben vázolt ígérete beteljesedésének, mely ezt mondja: „Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Mekkora volt a látogatás hatása?

Amikor a pápa a beszédeiben a Bibliára hivatkozott, vajon buzdította a katolikus híveket, hogy vegyék elő Bibliájukat, és ellenőrizzék az utalásokat? A tények azt mutatják, hogy a nagy többség még csak nem is hozta magával a Bibliát. A pápa csak igen ritkán utalt konkrét írásszövegre, hogy ezáltal megkönnyítse a hallgatóság bibliaolvasását.

Erre akkor volt példa, amikor 83 000 ember előtt beszélt a Giants Stadionban (New Jersey), amikor is ezt mondta: „Várjuk az Úr visszatérését, mint aki az élők és a halottak bírája. Várjuk, amint dicsőségben visszajön, azt, hogy Isten királysága a teljességében jön el. Így hangzik a zsoltáríró állandó meghívása: »Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.«” De melyik szöveget idézte a Zsoltárok könyvéből? És melyik Úrra utalt — Jézusra vagy Istenre? (Vö. Zsoltárok 110:1, NW.) A vatikáni L’Osservatore Romano című újság szerint a Zsoltárok 27:14-et idézte, amely a Komáromi fordítás szerint inkább így hangzik: „Várjad a’ Jehovát: erösödgyél-meg, és meg-erösiti a’ te szivedet; és várjad a’ Jehovát.” Igen, reményünket Jehovába kell vetnünk, az Úr Jézus Istenébe (János 20:17).

A történelem folyamán vajon a katolikus papság és a vezetők előmozdították a békét a nemzetek között? Vajon a katolikus tanítás arra szolgált, hogy megoldja az etnikai, faji és törzsi nézeteltéréseket? Középkelet-Afrikában az 1994-es ruandai vérfürdők, valamint az elmúlt pár év gyilkos háborúi, melyeket a volt Jugoszláviában vívtak meg, mind azt mutatják, hogy a vallásos hitnézeteknek általában véve nem sikerült megszüntetniük a legmélyebben gyökerező gyűlöletet és előítéletet, mely az emberi szív mélyén lakozik. Sem a felületes hetenkénti gyónás, sem pedig a rendszeres misére járás nem változtatja meg az emberek gondolkodását és cselekvésmódját. Kell lennie egy sokkal mélyebb befolyásnak, olyannak, ami csak úgy lehetséges, ha a hívők engedik, hogy Isten Szava áthassa szívüket és elméjüket.

Egy igaz keresztény megváltozott viselkedése nem érzelmi reakciókon alapul, melyet vallásos rítusok idéznek elő, hanem Isten minden személyre kiszabott akaratának átgondolt megértésén. Pál apostol megjegyezte: „Ne formáljátok magatokat a körülöttetek lévő világ viselkedéséhez, hanem engedjétek, hogy változzon meg a viselkedésetek, melyet új elmétek formál. Ez az egyetlen módja, hogy felfedezzétek Isten akaratát, és megtudjátok, hogy mi jó, mit szeretne Isten, mit tökéletes tenni” (Róma 12:1, 2, The Jerusalem Bible). Ezt az új viselkedést Isten Szavának tanulmányozásával lehet megvalósítani, mely akaratának pontos ismeretéhez vezet. Ez szellemi erőt teremt, mely ösztönzi az elmét, és keresztény viselkedést eredményez (Efézus 4:23; Kolossé 1:9, 10).

Vajon az egyház „kritikus útkereszteződésnél” van?

A spanyol El País újság II. János Pál pápát úgy jellemzi, mint akinek — figyelembe véve, hogy 75 éves — „rendkívüli karizmája” van, egy amerikai újság pedig a „média mesterének” nevezte. Ügyesen bánik a sajtóval, és ügyesen teremt kapcsolatot a tömegekkel és a gyermekekkel. Utazásai alkalmával rátermettséggel képviseli a vatikánvárosi szentszéket. Jóllehet a Vatikán az ENSZ hivatalos elismerését élvezi, a pápának erre a szervezetre adott áldása nem garantálja Jehova Isten áldását.

Különböző reakciókat váltott ki a pápa látogatása. Azok közül a katolikusok közül, akik a szabadtéri misére kaptak jegyet, sok ember érzelmére felemelő hatással volt az élmény. Néhány katolikus vezető azonban nem nézte jó szemmel ezt a látogatást és ennek lehetséges hatásait. A The New York Times Timothy B. Ragant, a Katolikus Nemzeti Központ Pásztori Vezetésért szervezet elnökét idézte, amint azt mondta, hogy „a pápa látogatása elszalasztott lehetőség volt. Noha az ideutazása »felemelő és szakramentálisan kiemelkedő esemény volt sok ember számára«”, sok katolikus vezetőnek „nem adott alkalmat, hogy a pápa meghallgassa őket, és beszélgetésre sem volt lehetőség”. Sok katolikus úgy érzi, arra kényszerült, hogy meghallgasson egy monológot olyan kérdésekről, mint a cölibátus, a születésszabályozás és a válás.

Néhány katolikus tekintély elismeri, hogy „az egyház egy kritikus útkereszteződésnél van”, és attól fél, hogy sok katolikus ember, „különösen a fiatalok, elvesztik azt a határozott érzéket, hogy mit is jelent katolikusnak lenni”. James Hitchcock, egy katolikus tradicionalista, „úgy látja a problémát, mint egy pusztító hidegháborút, mely a növekvő számú konzervatív hierarchia és a valamelyest liberális »középrétegű vezetés« között folyik”.

Ami azt illeti, hogy a pápai látogatásnak milyen hatása lesz az egyházban lévők válságára, Hitchcock megjegyezte: „Idejön, agyondicsérik, hazamegy — és semmi sem történik. Az eredmények szerintem kiábrándítóak.” A pápa minden bizonnyal kihagyott egy olyan alkalmat, hogy elmondja az ENSZ-ben a politikai vezetőknek, hogy hol található meg az igazi béke forrása.

Jóllehet az ENSZ alapokmánya és az emberi propaganda nagy hangsúlyt fektet a „béke és biztonság” céljára, ne engedd, hogy becsapjon. A Biblia erre figyelmeztet: „Mikor ezt mondják: Békeség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek” (1Thessalonika 5:3). Az igazi béke és biztonság csak Isten akaratával jön el, az ő módszerével — Királyság-uralmán keresztül, nem pedig az ENSZ által.

[Lábjegyzet]

[Kép forrásának jelzése a 22. oldalon]

ENSZ-fotók